Saját vizét issza vissza – mi késztethet bárkit is arra, hogy higgyen a pisiterápiában?

Legtöbbünk számára a vizelet csupán a szervezetünk rendszerszerű működése során keletkező, inkább csak kellemetlen melléktermák – de számos embertársunk hite szerint valóságos csodaszer, igazi elixír, ami szinte minden bajra gyógyír.

Még a tudományos orvoslás kialakulása előtti időszakban sem tartozott a mindennapos, sűrűn javallott panaceák közé a vizelet (pláne, saját napi ürítményünk) elkortyolgatása.

A modern, bizonyíték alapú orvoslás már végképp nem találja épületesnek az efféle elképzeléseket, a kutatók és gyakorlati gyógyítók szerint semmi sem támasztja alá a vizeletivók tévképzeteit. Az orvostudomány számára a vizelet mindaz, amit a vese kiválaszt, és ez bizony már tele van olyan oldott formájú anyagokkal, amitől inkább megszabadulna a szervezetünk.

Vizeletivó szubkultúra

Ezen ellenvetések dacára az elmúlt 100 évben kiépült, sőt megizmosodott egy az efféle megfontolásoknak fittyet hányó sajátságos vizeletivó szubkultúra, mely a maga kanonizált tanításaival, sőt saját profán bibliájának kinyilatkoztatásával száll szembe az ellenséges külvilág értetlen ellenvetéseivel.

 

Az armstrongizmus az élet vizéről szóló tanítását egyenesen egy ószövetségi passzusig vezeti vissza, de ebből messzemenő következtetésekre jut – a vizeletterápia hívei már a szervezetet keresztül kasul bejáró és a kritikus pontokra emlékező folyadékról beszélnek. Az urinoterápia „alternatív” gyógyászati-holisztikus (sőt: jógikus-ajurvédikus!) háttértanításainál csak a gyakorlata különösebb.

• Gondolták volna, hogy a vizelet is olyan, mint némely szeszes párlatok, amelyeknek az elejét és a végét jobb kiönteni?
• Meginni, sebes, fertőzött bőrbe esetleg szembe dörzsölni egyaránt javallott – vajon a társadalmi tabukat vagy a józan ész szavát nehezebb-e figyelmen kívül hagynia annak, aki erre adja a fejét? Elég reggelente, vagy nem árt hagyni még uzsonnára is?
• És mit kezdenek a vizelet szokatlan ízével és a terápia korántsem váratlan mellékhatásaival
• Alátámasztja-e a vizeletterapeuták balga javallatait az a tény, a vizeletben tényleg találhatók olyan anyagok, amelyeket, ha többnyire nem is belsőleg, de a gyógyszergyártás, a klinikai gyógyászat is hasznosítani szokott?
• És vajon ajánlja-e a NASA saját vizeletük megivását a bajba került űrhajósoknak?

További kérdésekre választ és megannyi részletet kínál e heti print számunkban megjelent cikkünk!

Keresse és kérje a Magyar Narancsot az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt: