Tudomány

A birminghami autószalon megtekintése akkor fulladt kudarcba, amikor véletlenül betévedtem a SEGA standjára. Nem tudom, egyáltalán mit keresett a cég egy autókiállításon, de tény, hogy velem együtt több újságíró felejtette magát a zombilövöldözős, fejleszaggatós gépnél. Gondoltam, itt ugyanaz lesz, csak most a játszás számít majd érdemi munkának. Nem így lett.

A hangulat tetőfokán doktor S., a neves filmrendező, operatőr és téglagyűjtő kis híján elejtette a kamerát. A szpíker éppen a versenycsótányok étkezési szokásait ecsetelte izgalomtól elfúló hangon, majd felizzottak az elektródák, és a négy jól fejlett ízeltlábú kétségbeesett rohanásba kezdett a szűk szilikátüveg alagútban. A közismerten rovarfóbiás doktor S. ekkor már sejtette, hogy az élettudományoknak szentelt digitálfesztivál legalább olyan borzalmas kihívásokat tartogat számára, mintha egy távol-keleti lárvaszakácskönyv megfilmesítésére szerződött volna.

A felső-ausztriai Linzben rendezett Ars Electronica Fesztiválon az utóbbi években rendre hollywoodi számítógépfarmok viszik el a komputeranimáció és digitális effekt kategória-díjait. Idén sem történt ez másképp; ez egy olyan műfaj, amely a filmgyártásban betöltött egyre fontosabb szerepe és az ebből származó dollárszázmilliók miatt elképesztő fejlődésen ment keresztül a közelmúltban. Az első, kizárólag számítógépen készült mozifilm, a Toy Story egyik alkotójával, a Pixar Animation Studios technikai igazgatójával beszélgettünk a témáról.

A Petőfi Csarnokban évről évre megrendezett ásvány- és drágakőbörze kitűnő alkalom arra, hogy a szervetlen dolgokhoz vonzódó emberek eltölthessenek egy napot kedvenc dolgaik között. Ezúttal mi is velük tartottunk, és megpróbáltuk felfedezni a szépséget elfoglaltságukban. Nem volt könnyű. De megérte.

Ha egy játékkiállítás az ország fejlettségének fokmérője lenne, a tőzsdeárfolyamok újabb mélyrepülését jósolnánk a városligeti Globe Színházban megnyílt, A játék szép új világa fantázianevű Hasbro Kiállítás és Játszóház megtekintése után. Legfeljebb a mesterkélten intelligens Tamagocsi-utód, a Furby kipróbálásával igazolható utólag ez a baklövés, mert rájöhettünk, hogy megvásárolni azt sem érdemes az amerikai ár háromszorosáért.

Az integrált napfogyatkozás a Tapolcai Ünnepi Játékok keretében tekinthető meg. A népművészeti vásár mellett itt ellenőrzöm, valóban megvadulnak-e a háziállatok, folynak-e visszafelé a folyók, zuhannak-e felhők szálló madarakra.

Amit az összmagyar képes média művelt nemzeti napfogyatkozásügyben, az enyhén szólva értékelhetetlen volt. Sikerült nekik, ami már eddig is néhányszor: a tudományos érdeklődés meg a vizuálvadászati izgalmi készültség rovására teljesen elbillentették a mérleget a rábeszélőgépezet paranoid, aggódó szüleinek javára. Mindenesetre már a fél ország hányt augusztus 11-re a napfogyatkozás és a szemorvos szó hallatán. Többen bezárkóztak a lakótelepi szobájukba, megfosztották tíz év körüli gyermekeiket az életre szóló élménytől, volt, aki két hónapos terhesen azért nem nézte meg, mert félt, hogy megszül egy vak zigótát. Felőlem ezek után bármi megtörténhetett volna, még a magyarok újrabejövetele Androméda törzs néven is, de szerencsém volt, hogy akadnak olyanok, akik semmit nem bíznak a véletlenre, és büszke vagyok azokra az ismerőseimre, akik képesek voltak legalább egy vonatra felülni, hogy lássák, amit érdemes, feláldozva fél fizetésüket egy kecskeméti étterem oltárán.

A halaimat már legalább egy hónapja edzettem a természeti tüneményre, mindennap dél és fél kettő között kikapcsoltam az akvárium világítását, és nem hiába. Csak az egyik pontylazac nézett már aznap este szemrehányóan, a többiek kiegyensúlyozottak maradtak. A múlt héten sikeresen megvalósult a gőtéim évek óta tervezett kivadítása, és egészen jól beilleszkedtek a füvészkerti kis tó ökoszisztémájába. Majdnem beszereztem egy vakondokot is, szóval nyugodt lelkiismerettel vártam a jelenséget, amely csupán a szárazföldi teknősök és egyes nagy testű papagájok életében ismétlődik meg kétszer egy helyen, a legtöbb élőlénynek, például a kérészeknek is nagyon jó időben kell születniük ahhoz, hogy legalább egyszer megfigyelhessék.

Ne kerteljünk, a Sziget pontosan olyan, mint a német rohamturistákról szőtt rossz viccek: friss poén még véletlenül sem akad, a régiek meg a könyökünkön jönnek ki. Aztán elkezdődik az egy hét lét a vele járó csodavárással, és már az első napon bebizonyosodik: a legócskább közhelyeknél és legavíttabb szövegfordulatoknál nincs igazabb a terepen.

Bérlettulajdonosnak lenni jó. Buszbérlettel a zsebben, uszodabérlettel a strandszatyorban méltán érzed magad az élet királyának. Nekünk az állatkertbe van bérletünk, nem olcsó mulatság (felnőttnek 6, gyereknek 3 ezer egy évre), ennélfogva kisebb, lábon kihordott infarktussal ér fel, ha az embernek két nappal a 300 százalékos áremelés után kerül annyi fizetőeszköze, hogy a pénztárhoz fáradhasson. De ha egyszer kiváltottuk azt a bérletet, akkor onnantól kezdve buli van. 365 napra megoldódik a gyerek foglalkoztatásának folyvást kiújuló, a hétvégéken és a szünetekben egyenesen akuttá váló gondja.

Az ember úgy a tizedik próbálkozás táján már a legszívesebben sikítva baszarintaná a földhöz a rézlemezkékkel gazdagon díszített kartonkardot, később az a kósza ötlet is felmerül benne, hogy az ismét nevetségesre sikerült készséggel lekaszabol néhány öntelten mosolygó alkalmi fegyverkovácsot, einstandolja szablyáikat, és maga zabálja be az összes kövön sütött lepényt az egyik halomsír tövében. Amikor aztán a rajzfilmekből ismert felpirulás már a homlokáig ér, jön a gyerek, na né, milyen ügyeske, egyik kezében csiszolt csont ékszer-kezdemény, a másikban rézdrótból csavargatott karkötőt szorongat, és felszólítja aput, irány poncolni.

Az amerikai lapok szerint a Motorola műholdas üzletágát irányító Bary Bertiger felesége találta ki az egészet még 1985-ben, mert nem tudta felhívni férjét a Bahama-szigetcsoport egy napsütötte tengerpartjáról. Ettől még működhetett volna a nagyjából 5,5 milliárd dolláros beruházással létrehozott rendszer, a piacra lépés óta eltelt kevesebb mint egy év alatt mégis csőd közeli helyzetbe került az Iridium, a világ első globális műholdas mobiltelefon-hálózata.

Létezik egy hatalmas csomag, amire gondos (netán: gondviselő?) kezek ráfestették a "csoda" feliratot. Ebben a csomagban ott lapul vagy éppen ragyog - divattól és propagandától függően - millió lehetőség - az asztrológiától kezdve a kártyavetésen és az akupunktúrán át a kézrátételig, az íriszdiagnosztikáig, a szellemidézésig az isten tudja (szó szerint!!!) hányféle fantasztikus megoldás. Mind-mind tökéletes recept, csak válaszd a megfelelőt, és biztos lehetsz abban, hogy megtudod, mi az élet értelme, és/vagy egészséges leszel, mint egy komplett tölgyfa, és/vagy legalább annyira boldoggá válsz, mint egy képregényhős a Jehova Tanúi füzetekben.

Ausztráliában új remény éltet sokakat, miután néhány hónapja kiderült, hogy az általánosan alkalmazott szervkonzerválószer, a sejtmérgező formalin helyett az erszényes farkas elhullott példányait alkoholban tartósították. Így a századunk első felében kihalt csíkos bundás, erszényes ragadozó klónozással esetleg feltámasztható.