A magyar hadiipar részleges magánosítása

Katonás kiszervezés

Belpol

Kilenc állami, főleg hadiipari cég köt ki rövidesen a kormány által mára meghatározó méretűvé fel­duzzasztott 4iG Csoportnál. Az eddig államosító és mindent ellenőrző Orbán-vezetés hirtelenjében úgy találta, hogy az állam szakértelem híján nem annyira alkalmas a hadiipari cégek tulajdonlására.

A vagyonát tavaly 138 milliárdról 264 milliárdra gyarapító és ezzel a hetedik leggazdagabb honfitársunkká előugrott Jászai Gellért irányítása alá néhány hónap múlva olyan részben vagy egészben állami cégek kerülnek, mint az európai katonai ipari óriás német Rheinmetall itteni két vegyesvállalata (lőszer-, illetve harcjárműgyártó), az európai Airbus és a magyar állam vegyesvállalataként működő helikopteralkatrész-gyártó vagy a kereskedelmi repülésben megkerülhetetlen földi kiszolgáló vállalat, az Aeroplex. És mindez éppen akkor, amikor a több mint duplájára emelendő védelmi költségvetésből vagy az EU euró-százmilliárdos fejlesztéseiből ömleni fog a pénz a cégcsoportba. Ne feledjük, Magyarország simán belement abba, hogy a NATO-tagországok 2035-ig az eddigi 2-ről a GDP 5 százalékára emelik védelmi kiadásaikat.

Mustra

A nemzetstratégiai jelentőségűnek nevezett együttműködést június 11-én jelentette be a tőzsdén forgó 4iG Nyrt. A meglehetősen bonyolult tranzakciósorozatban az állami (a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alá tartozó) N7 Holding Zrt. üzletel a 4iG űr- és védelmi technológiai leánycégével, a 4iG SDT-vel. Mégpedig úgy, hogy az állami óriás kilenc cégét, illetve résztulajdonát átpakolja az N7 Defence Zrt. néven alapítandó társaságba, a 4IG SDT pedig ez utóbbiban szerez 75 százalék plusz egy szavazatnyi részt úgy 80 milliárd forint körüli összegért. Az államnál maradnak meghatározó részek: a kapcsolódó telkek, épületek, s ezek használatáért bérleti díjat fizet majd a 4iG SDT. E részleges magánosítás keretében érintett cégek a már említetteken túl a Hirtenberger – egy korábban megvásárolt osztrák lőszergyártó –, a repülőgépek különleges felületkezelését végző Satys PSP, a vállról indítható gránátvetők csöveit készítő Dynamit Nobel, az igen jó nevű cseh Zbrojovka kézifegyvereit előállító Colt CZ Hungary, valamint a hagyományos állami katonai cég, az Arzenál Fegyvergyár, amely szintén a cseh társaság pisztolyait, gépkarabélyait készíti licenc alapján. Az N7-en keresztül az államnak jelenleg négy cégben (Aeroplex, Hirtenberger, Satys és Arzenál) van 100 százalékos tulajdona, a Rheinmetall-érdekeltségekben és a Colt CZ-ben 49, az Airbus vegyesvállalatban pedig 30 százaléka.

Nemzetközi verseny

Az NGM és a 4iG közös bejelentésekor nem ismertettek semmilyen vagyonértékelési adatot, a középértéken 80 milliárdos vételár még a korlátozott birtokjoggal együtt is igen baráti összegnek tűnik a hadieszközgyártás profitabilitásának ismeretében. Pusztán az érintett eszközök értéke inkább százmilliárdos nagyságrendnek tippelhető. Az ehhez hasonló üzleteknél azonban az ár meghatározásakor a következő évek várható forgalmi és nyereségadatait is nagy súllyal szokás számba venni. Nos, itt már sok kérdés vetődhet fel. A kilenc N7-társaság az Aeroplex kivételével mind veszteséges. A polgári repülők földi javítási kiszolgálását végző cég a legutóbbi beszámolója szerint 36,7 milliárdos árbevétel mellett 1,4 milliárdos üzemi eredményt ért el. Viszonylag stabilnak tekinthető a Magyar Honvédség katonai Air­busainak vásárlásával egybecsomagoltan létrehozott itteni alkatrészgyártó helyzete, már ha képes tartósan bekapcsolódni az anyacég nemzetközi gyártói láncába; mindazonáltal a tavaly 37 milliárdos árbevétele mellett a 2 milliárdos üzemi vesztesége figyelmeztető jel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.