Szív és robban – Trabant-Wartburg-találkozó

Fazekas Péter
1996. december 19.

Tudomány

Egy szmogmentes, kora szeptembert idéző novemberi délután értesültem arról, hogy országos Trabant-Wartburg-találkozó lesz. Azon hirtelenjében elhatároztam, hogy utánajárok, kinek és miért fontos a tisztátalan hírű, technikai zsákutcának bizonyult, ámde mégis korszakos jelentőségű kétütemű személyi közlekedés kultuszának tisztelete a környezetbarát, 16 szelepes ezredforduló hajnalán.

Az persze nem kérdés, hogy közel negyvenéves történelmük során a Trabant és Wartburg márkák köré jelentős érzelmi-szellemi potenciál épült fel. Tagadhatatlan, hogy ezeknek az autóknak határozottan volt és van aurájuk. Mindannyian megtapasztalhattuk a telekszomszéd kétüteműjéből feltartóztathatatlanul áradó varázst, számtalan film, irodalmi mű és zenei produkció állított örök emléket a Trabantok és Wartburgok egymást követő generációinak.

Ilyesmik jártak

a fejemben, mikor feltűnt a hazai Trabant-Wartburg Klub által szervezett találkozónak helyet adó kőbánya-kispesti P+R parkoló torkolata. Nem is tudom, mire számítottam, de arra semmiképp, hogy a parkoló bejáratát fekete ruhás biztonságiak őrzik. A parkolóban, ameddig a szem ellátott (kb. 80 méter, a metró épületéig), különböző életkorú, megjelenésű, állagú, állapotú, mozgású, hangú és szagú Trabantok, Wartburgok és emberek nyüzsögtek. Az autók lehettek úgy száz-százhúszan, az emberek két-háromszor annyian. Fordítva elég furcsa lett volna.

Az autók skálája a legunalmasabb piszkosfehér kockatrabanttól a Schwarzenegger-fejjel díszített szögletes Wartburgon át az ötödik X-be lépett legendás 500-as Trabantig és a világritkaságnak számító 1964-es Wartburg sportkupéig terjedt. Azt persze lehetett érezni, hogy itt minden autó szép, mindegyiket szeretik. A legtöbbjüket maga a gazda javítja-szépíti, és ennek köszönhetően virágzik is a kétüteműek felspécizésére szakosodott nemzetközi (kis)iparágazat. Az is kiderült, hogy a komolyabban vett autókba már jórészt VW-, Suzuki- vagy Fiat-motort telepítettek. Az autófényező-tanoncokat és egyetemi oktatókat egyaránt felvonultató Trabant- és Wartburg-tulajdonosok körében

a márka szeretete,

és nem az autenticitás megőrzése a lényeg. Hogy miért éppen kétütemű, arra senki sem tudott igazán választ adni, de valószínűleg nem elhanyagolható tény, hogy egy félmilliós Trabanttal jobban lehet villogni, mint egy egymilliós Mercivel. Másrészt a Trabant és a Wartburg gyártását örökre megszüntették, tehát kihalófélben lévő faj, és az ilyet szeretni szokás.

A tulajdonosok nagy része tizen-huszonéves bütykölős-bulizós fanatikus. Egy másik jelentős szegmens márkaszeretetét érezhetően az táplálja, hogy ha már van (maradt) egy használható autója, akkor inkább foglalkozik vele, mintsem hogy hagyja szétrohadni. A harmadik, talán legszűkebb, de tekintélyes tiszteletnek örvendő réteg a versenyző típus: kigyúrt, erejüknek markánsan hangot adó gépeikkel villogtak a szlalompályán. Van egy hangulata az ilyesminek.

Köszönet Muczán Gábornak és Fazakas Gergelynek.

Rettenetes kétüteműek

Forgatókönyvrészlet (Xantus János, 1986)

1.3. A hajsza

(...)

1.3.4.3. Üres, egyenes útszakaszra érnek. "Most megvagy!" - kiált a Fiatal (Rendőr) Tiszt, és gázt ad (MZ rendőrségi motorkerékpárjának). (...)

1.3.5.1. A Trabant vezetője sátáni kacajban tör ki, hátradobja fekete szemüvegét, zöld szemében megcsillan a sebesség mámorának őrült fénye.

1.3.5.2. Ennél a sebességnél már elmosódik a táj, a dolgok körvonalai összefolynak, a Középpont magába szív, mint az örvény. (...)

1.3.6.2. A sebesség mámorában a Trabant vezetője későn veszi észre az Örvényes határában az utat ellepő libákat.

1.3.6.3. Tollfelhőt hagyva maga után, kilométeres fékúttal áll meg a falu főterén, a blokádot képező URH-s kocsik egyikének koccanva. (...)

1.3.7.3. Mire (a Fiatal Tiszt) a kerteken át a helyszínre érkezik, a Fekete Trabant vezetőjének kezén éppen csattan a bilincs. A Fiatal Tiszt lekapja a bukót, és kibukik belőle a kérdés: "De hát... hogy csináltad?!"

1.3.7.4. A kis ember vállat von, szemében büszke tűz ég: "Felspéciztem!"

A sebesség

A Trabant - könnyű karosszériájának köszönhetően - rendkívüli teljesítményekre képes, ha kicsit megbütykölik. Több, egymástól független forrás egybehangzó tájékoztatása szerint az elmúlt év legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor egy szupertrabant a budapesti Felvonulási téren tartott gyorsulási futam tizedik másodpercében, 150 km/órás tempónál maga mögött hagyta a vele párbajozó GTI-s VW Golfot.