A világon máshol nem jellemző jelenségről ír a Maszol.ro nevű erdélyi portál. A Wolflife projekt keretében Romániában négy évig tanulmányozták a farkasok életmódját, és arra jutottak, hogy ahol a legtöbben panaszkodnak e ragadozók kártételére, táplálékuknak ott is legföljebb 3-4 százalékát teszik ki házi haszonállatok – viszont az elejtett zsákmányuk 20 százaléka kutya.
Erről Szabó Szilárd, a téma kutatója, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi Osztályának vezetője számolt be a lapnak.
A cikk szerint a Hargitát átszövik a farkasfalkák által használt útvonalak, átjárók. Egy falka nagyjából két hét alatt járja be vadászterületét, jellemzően éjjel mozogva. A ragadozók alkalmazkodnak a változásokhoz, ellenőrzésük alatt tartják a területükön élő prédaállatokat – szarvasokat, vaddisznókat, őzeket –, és inkább a sérült, beteg, legyengült egyedeket ejtik el.
Ami a kutyaevést illeti, a jelenség mögött az állhat, hogy a farkasok konkurensnek tekintik a vadonban kóborló kutyákat. Ehhez hozzájárulnak a kutyatartási szokások. A pásztorok körében még mindig jellemző, hogy – mint a Maszol.ro fogalmaz – „tavasszal összeszednek mindenféle ebet, amit találnak, majd ősszel egyszerűen nem hozzák vissza a hegyről, elcsapják őket, hogy ne kelljen télen etetni, így azok a négylábúak a farkasok áldozatai lesznek”.
A portál szerint a farkastól könnyebb megvédeni a haszonállatokat, mint a medvétől, mert a magasabb kerítésen nem ugrik át, nem bontja, tépi szét, mint a medve, és félénkebb is.
A cikkhez egy helybeli kommentelő azt a kiegészítés fűzte, hogy a farkasnak tényleg a szarvas a fő tápláléka, de újabban behatol a zárt pajtákba, és ott „a juhokban tömegmészárlást tesz”, mi több, a faluban a láncon lévő kutyákat is megtámadja és megeszi, emiatt „a falusi lakosság toleranciája a farkas iránt ugyanúgy elveszett, mint a medve esetében”.
