Meghalt Ferge Zsuzsa szociológus

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. április 5.

Tudomány

A Széchenyi-díjas társadalomtudós 92 éves volt.

Életének 93. évében elhunyt Ferge Zsuzsa szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – tudatta családja pénteken az MTI-vel. A Széchenyi-díjas szociológus, akadémikus április 4-én hunyt el, szűkkörű temetéséről a család gondoskodik.

Ferge Zsuzsa Kecskeméti Zsuzsanna néven budapesti értelmiségi családban született 1931. április 25-én, felsőfokú tanulmányait 1948-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg. Egyik tanára hívta a Központi Statisztikai Hivatalba (KSH) dolgozni, diplomáját a munka mellett szerezte meg 1953-ban. Végzése után átkerült a KSH gazdasági főosztályára.

A rétegződéskutató osztály vezetője volt 1959 és 1968 között, majd az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott 1988-ig, többek között tudományos főmunkatársként és a társadalompolitikai osztály vezetőjeként. Csoportja foglalkozott iskolaszociológiával, a társadalmi előnyök-hátrányok átöröklésével, a szegénység különböző megjelenési formáival. „Társadalmi újratermelés és társadalompolitika” című tanulmányával 1982-ben szociológiai doktori címet szerzett.

Az ELTE Szociológiai Intézetében szociológiát tanított, 1988-ban teljes állású egyetemi tanár lett, majd az egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének és Továbbképző Központjának tanszékvezetőjévé nevezték ki. A katedrának 2001-ben mondott búcsút, nyugdíjba vonulása után professor emerita lett. Külföldi egyetemeken is dolgozott vendégtanárként, 1997-ben az Edinburghi Egyetem díszdoktorává választották. 1993-ban az Európai Akadémia, 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2004-től rendes tagja lett. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.

Az oktatás és a tudományos kutatás mellett közéleti szerepvállalása is jelentős volt, több szakmai szervezet munkájában részt vett. A szegénység mellett fő kutatási területe volt a társadalmi struktúra, a társadalmi egyenlőtlenségek és integrációs zavarok vizsgálata. Több mint háromszáz tanulmánya jelent meg és több könyvben beszámolt kutatásainak eredményéről. Tevékenységéért számos díjjal kitüntették: 1995-ben Széchenyi-díjat, 2011-ben pedig megkapta az UNICEF Nagyrabecsülésének csokrát és az Európai Polgár Díjat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.