Tudomány

- sisso -

A büféslány ereje megfeszítésével türtőzteti magát, hangja éles, centire pontosan udvarias, miközben tölti az olimposzos üvegekbe a két deci édes borokat, osztja a deci narancsokat. Azt hiszi, fiatalsága miatt találja meg annyi nyugdíjas, húszéves, nem élt akkor, amikor vendégei még otthonosabban mozogtak a különféle vendéglátóipari vállalatok műtermeiben. A lány nem tudja még, milyen az, amikor az ember felveti a fejét, széttárja karját, és belesírja a levegőégbe, hogy új tavaszra mindhiába vááárok, ő éppen a Hősök terén készül kiénekelni magából vadvirágos lázálmait a millecentenáriumi Republic-koncerten. (Elmaradt.)

A népek rendszerint turisztikai céllal látogatják a szigetet. Az egyhetes diákok szigete, eurowoodstock (Woodstock hellyel-közzel véletlenül jött létre) stb. ugyanolyan undorító toposzok, mint például a "turistaparadicsom". A legrégebbi ilyen elképzelések a paradicsomról az ember ama fundamentális nyugtalanságának érzését képezik le, ami ősidők óta a paradicsomból való kiűzetésként, vándorlásként, utazásként artikulálódik. Gondoljunk csak a folyamatosan, de teljesen céltalanul áramló embertömegre, akik a meghirdetett célokkal ellentétben (megint néhány gyönyörű toposz a testvériségről, az osztály nélküli társadalomról, a civitas deiről, örök békéről stb.) görcsös rohanással ismerősöket keresnek. Nem véletlen a Krisna tudatú hívők megjelenése sem, ebben a csodálatosan pszeudotranszcendens légkörben kaszálhatnak újabb híveket. Vagy az aranyos hülyeségek kategóriájába tartozó, de hasonlóképp szánalmas házasságkötő sátor, krízis-sátor, pillanatok alatt minden problémát megoldó sátor. Mindezek tetejébe ott a drogsátor és a drogtotó (akkor, amikor a kemény és lágy drogok egyaránt reneszánszukat élik): csupa-csupa aranyos képmutatás. Azért persze vannak itt jó dolgok is, sűrített koncertek, mozik és színházak, prominens személyiségek, mind-mind a mi roppant hiteles és meggyőző posztmodern kultúránk berkeiből.

- bodoky -

- sisso -

- w -

- kgy -

Hogy a Sziget nem rockfesztivál, azt már három éve tudjuk. Hogy mégis az, azt is, idén pedig végképp. A hét külföldi sztárzenekar jelenlétén túl a Szigetre időzítette lemezbemutató koncertjét a Sziámi, a Balaton, a Kampec Dolores, a Quimby, a Publo Hunny, a Vidámpark, többé-kevésbé a Nyers - gyakorlatilag a hallgathatóbb mezőny. Európa legnagyobb fesztiválja; kérdés nincs, nem is lehet.

Számítógépország makadámútjaira, melyeket kövenként, téglánként építettek gépeléstől remegő ujjú, egymással csak zsargonban érintkező programozók, sima aszfaltot terítenek a mikroszámítógépes szoftvercégek; grandiózus kormánynyilatkozatok információs szupersztrádának kiáltják ki; Cadillacjükben hátradőlve, napszemüvegben, bamba turistavigyorral arcukon megjelennek a sétafurikázó tömegek.

Kőrizs Imre

Sausic Berlin

Melegek, leszbikusok és feministák tartanak konferenciát a kolozsvári református Diakóniai Központban. Ez a hír terjedt el fél Romániában arról az egyhetes nemzetközi konferenciáról, melynek egyébként A nő és a férfi a kelet-európai átmenetben volt a címe.

Az a mintegy 600 ezer fiatal, aki részt vett a világ legnagyobb - egyébként politikai demonstrációnak bejelentett - techno-felvonulásán, többnyire jól érezhette magát. A legnagyobb ellenségként beharangozott berlini időjárás kooperatívnak mutatkozott, volt zsigerig hatoló zene, elképesztő designbemutatók különféle energianövelő cseppfolyós, szilárd és por kiszerelésben, szóval minden, ami kell. Csak egyvalami hiányzott a happeningből: a cél, amely ezt a hatalmas összetartó tömeget egy értelmes irányba vezette volna.

A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel kihajtja a rendszereket az ólból, este pedig visszatereli őket oda, miután telezabálták magukat a virtuális legelőn. A valóság majdnem ilyen szomorú.