A rendszergazda

  • 1996. július 25.

Tudomány

A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel kihajtja a rendszereket az ólból, este pedig visszatereli őket oda, miután telezabálták magukat a virtuális legelőn. A valóság majdnem ilyen szomorú.
A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel kihajtja a rendszereket az ólból, este pedig visszatereli őket oda, miután telezabálták magukat a virtuális legelőn. A valóság majdnem ilyen szomorú.

Számos, egyébként előnytelen jellemvonás és hosszú évek kitartó munkája szükséges ahhoz, hogy valakiből igazi rendszergazda váljon. Az igazi rendszergazda titkos tudás birtokosa, számos beavatási lépésen keresztül sámáni erők birtokosává válik, a felügyeletére bízott rendszeren élet és halál urának képzeli magát. Vannak mellékhatások is: az évek során egyre fokozódó paranoia, skizofrénia, hatalommánia, kommunikációképtelenség és tévedhetetlenségtudat, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük.

A rendszerhez fűződő bensőséges viszonya szorosabb, mint bármelyik házasság, a felügyeletére bízott számítógép vagy számítógépek minden porcikáját ismeri. Párkapcsolatuk macsó típusú, ha a rendszer teljesítménye elmarad az elvárásoktól, verbálisan, féltékenységi rohamaiban tettlegesen is inzultálja kedvesét. Huzamosabb ideig azonban nem bírja ki nélküle, modemet vásárol, hogy a leglehetetlenebb időpontokban otthonról is ellenőrizhesse működését. Évekig álmodozik arról, hogyan verné szét az egészet egy tűzoltókalapáccsal.

A rendszergazdának számos ellensége van, de legjobban a felhasználókat utálja, a velük folytatott sziszifuszi küzdelem lassanként kiöl belőle mindent, ami emberi. Az ideális rendszeren nincsenek felhasználók, és a rendszergazda mindent meg is tesz azért, hogy rendszere közelítsen az ideálishoz. Első lépésben munkatáborhoz méltó fegyelmet vezet be. A tábort körletekre osztja, lakóinak életét szigorú szabályokkal keseríti meg, mindenkinek körültekintően, sőt szadista élvezettel korlátozza jogait. Tudásának morzsáit csak kiválasztottaknak adja tovább, a rendszer foglyai közül a kontraszelekció elve szerint kápókat szemel ki magának, csicskáztatja őket, elvégezteti velük a piszkos munkát, cserébe extra jogokat adományoz nekik, azok pedig bizonyos mértékben osztozhatnak a mezei felhasználók iránt érzett megvetésében. A kivételezettektől feltétlen lojalitást követel.

A rendszergazda a valósággal nehezebben boldogul, a verbális kommunikáció során gyakran túlcsordul vagy lefagy. Ideges természetű, embertársait gyanakvó tekintettel méregeti, mindenkiben potenciális felhasználót gyanít. Apró szokásaihoz görcsösen ragaszkodik, az utcán hexadecimális kódokat mormol maga elé. A valós világ komplexitása metafizikai szorongással tölti el, összeesküvés-elméleteket gyárt és csereberél a rendszereket összekötő szupersztrádán, kódoltan kommunikál. A tények egyre kevésbé befolyásolják gondolkodását, vélt vagy valós veszély esetén kommandósnak képzeli magát. Senki nem látott még napozó rendszergazdát. Szélsőséges rendpárti vagy radikális anarchista, utóbbi esetben azonban csak a rendszerén uralkodó félfasiszta viszonyokat kompenzálja. A rendszergazdának mindig igaza van, a kritika bármely formáját a személye ellen irányuló burkolt támadásként értelmezi, ilyenkor vérengző mimózává változik. Bizarr szexuális életét a hálózaton terjedő pornográf anyagok gyűjtésével próbálja meg feldobni. Nagyon jól keres, mégis mindig alulfizetve érzi magát, így lelkiismeret-furdalás nélkül maszekolhat munkaidőben is. A grafikus alkalmazásoktól (World Wide Web), hálózati játékoktól, interaktív próbálkozásoktól (Java) epilepsziás rohamot kap, a multinacionális karvalytőke rendszervesztő marketinghúzásainak tartja őket, az ilyesmikkel próbálkozó felhasználót vérbe alázza.

A rendszert számos veszély fenyegeti. A felhasználók apró trükkökkel próbálkoznak a szabályok kijátszására, a rendszergazda ilyenkor példát statuál, nyilvános büntetést eszel ki. A rendszer határait dühös pitbullként védi, tűzfalakat épít, áramot vezet a szögesdrótba, aknazárat telepít. Rémálmaiban a partizánok mégis bejutnak, és megkísérlik elpusztítani a rendszert, vagy egyszerűen csak felírják a falra, hogy hülye rendszergazda. Rémálmai néha valóra válnak, ilyenkor hiába állítja fel a tábori ágyat a gépteremben, napokig nem tud aludni. Óriási stresszigényét kielégítendő, titokban partizánkodik, hogy ellenőrizze a szomszédos rendszerek gazdáinak éberségét, és bebizonyítsa, hogy az általuk használt operációs rendszer fabatkát sem ér. Szoftverügyekben vallásháborúkat robbant ki és kultivál, feketelistákat készít azokról a cégekről és kollégákról, akiket elsőként állít majd falhoz a forradalom. Az igazán rátermett rendszergazdák rémtetteit hálózati mítoszok örökítik meg.

bodoky [at] caesar [dot] elte [dot] hu

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.