Odüsszeusz

szerző
- w -
publikálva
1996/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

- w -

Azt az egyet tudnám, miért nem bírok soha sehova odatalálni, pedig az első Szigeten egész héten kint voltam, meg a másodikon is. Két út van, gyakorlatilag egymásból nyílnak, a bejárat is oda vezet. Például a gyrososhoz az ember odatalál, de a Nagyszínpad csak úgy van meg, ha elvergődök a kijáratig, kicsit pihenek, aztán nagy svunggal visszaindulok. Aztán csüggedten fordulok meg, ha jobbról Alba Kör- vagy balról Free Tibet-sátrat látok, és a tévelygésből kifolyólag (nem ide jöttem) sosincs annyi türelmem, hogy legalább egy összefüggő percnyit végignézzek a Free Tibet-videóból, hogy megtudjam, mi az, ami előtt ott többen ülnek. A képernyő színe olyan, mintha a Chinese Swordsman II menne, de biztos nem az.

Ha visszaértem a könyökbe, elindulok a másik úton, azon kell valahol a felénél befordulni, a sátrakon át balra, akkor van meg a Nagyszínpad, ahhoz képest már a többihez is elnavigál az ember. Persze lehet, hogy a Free Tibetnél kellett volna bemenni a mezőre. Az biztos, hogy a dombtetős sátor, ahonnan sejtelmes zajok jönnek, és egy szemét a belépő, zsákutca, egyébként se mernék bemenni. Az egyetlen fix pont, amit bármikor, keresés nélkül is megtalálok, illetve kizárólag úgy, az a Hare Krisna rock ´n´ roll-intézmény. Egy tejeskávé színű hálóingbe öltözött idősebb úr a Johnny B. Goodot játssza, csak nem az a refrén, hogy "Go, Johnny, go", hanem "Hare, hare". A dobos elektromos dobon, Metal Church hangszínen, taktjelre nyomja, a bőgős egy legalább kétszázezer forintos Warwickon, biztos ezért adtam a múltkor egy ötvenest a piros lámpánál. Néha Ramones-, máskor Venom-számokra megy a hare-hare. Annyira morbid, hogy a Blaha Lujza téri, egyszerre csak egy hangon megszólalni képes pumpálós orgona után ilyet hall tőlük az ember, hogy képtelenség egyszerűen odébbállni. Mire idáig jutunk, úgyis elfelejtettük, miért kerestük a Nagyszínpadot, megvárjuk hát, míg az öregből kifogy a szufla, elköszön, és azzal biztatja a táncolókat, hogy holnap is lesz műsor. Aztán két hét múlva ki lehet jönni kutyát sétáltatni. Akkor egyből látszik a felállás, melyik út hová vezetett, csak akkor már nincs meg, merre voltak a krisnáék, a gyrosos, a Free Tibet, a sok mindenféle sátor, csak a Nagyszínpad, az jön be mindig.

szerző
- w -
publikálva
1996/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...