Az unokatesóm is rajta van az Interneten - mondja Pris, az egészségügyi szakközépből szalajtott mangalány, akit bizonyára tévedésből hagyott életben a Szárnyas Fejvadász itt, a Szigeten. Világítós zöld napszemüvege és nagy fehér pöttyökkel tarkított narancssárga miniszoknyája fekete nejlonharisnyával szegélyezett tenyérnyi lyukakban folytatódik izmos combjain, jól mutatna egy felajzott polippal valamelyik Narancs-címlapon.
Beszélgetünk egy darabig, aztán csúszdázik tovább a kiskölykök között. Mintha csak a Douglas Adams által megálmodott Arany Szív Valószínűtlenségi Hajtómű kreálta volna ezt a bulit. A laptoppal és digitális kamerával rohangáló cybertudósítók legnagyobb örömükre nem is tűntek fel igazából senkinek, viszont a térerő reálisan szar volt, míg be nem állítottuk a szponzortelefont egy használt műanyag pohárba, ami aztán - a fizika összes törvényeit meghágva - fokuszált, mint atom. Tudósítani bőven volt miről, rólunk pedig a királyi rádió tudósított, amely egyébként szintén élőben hallgatható már az Interneten. A legkorszerűbb kommunikációs technológia birtokában le is maradtunk szinte mindenről, ami fontos, viszont módunkban állt ellesni néhány műsoron kívüli részletet.
Budiborogatást, tarajos punkokat fogmosás közben, kenderfüstben vidám drogkereső kutyát, öreg magyar rockzenészeket anyázni a Nagyszínpad mögött. Merthogy a Prodigy DAT magnója többet szakított, mint ők összesen, naná. Jorgoszt beindulni kötött fehér pulóverben húszezer néző előtt, eszelősen, mint mérlegképtelen könyvelő a negyedéves áfa-bevallás utáni napon. "A kaptárban delfin béget, ráküldöm a sújtóléget, gyere, babám, mondd el, mi fáj, Csokonai Vitéz Mihály" - jegyezte le rockújságíró kollégám a digitális örökkévalóságnak Õz Zsolt dalát. "Amikor a hőség rekkenő, megolvad benned a vastüdő" - folytatódna a dal, de mi már Barcs Miki hasonlóan mélyenszántó szövegeire próbáljuk túlmozgással helyreállítani szervezetünkben a veszélyesen megbomlott alkohol-aldehid-egyensúlyt. "Bögre, bögre, zsírosbögre, addig nem ülsz te a szögre" - erre az állítólag egy amszterdami antikváriumban fellelt Csókos Pista bácsi-szövegre kel fel a nap, a helyenként már síelésre alkalmas vastagságú szemétréteg felett.
Az Internet-sátorban a korábbi évek szívása után most végre élő kapcsolat, szponzorilag. A sajtóközpontban dettó, és a nagyarcú Sziget-rádiósok is nyomulnak virtuálisan. A műsoruk viszont kommersz, mint a Tüzes Vízről elnevezett tömények, vendégeik hígak, mint a Pepsi kóla vagy a Kőbányai sör. Olyanokat hívtak meg (például Fenyő Miklós, Pierrot, Szandi), akiket a színpad közelébe se engednének ezen a fesztiválon. Nem is hallgatta senki, én is csak az Internetről tudom. Az IRC beszélgetőcsatornán létrehoztak egy Sziget fórumot, amelyet az In-Kalról elnevezett robot őriz, a kutya nincs ott soha. A Narancs-listán viszont annál nagyobb a forgalom, össze is jött egy találkozó az aktuális valóságban egy pohár, a listán már agyonmagasztalt Guinness erejéig. Közben odakint állítólag zajlik a millecentenárium, de kit érdekel ezeregyszáz év szorgos építőmunkája, amikor a hangfalakból zene szól?
A végső mérleg szerint a fesztivál anyagilag bukta, erkölcsileg viszont diadal, mint rendesen: dr. Szeles, az egészségügyi főnök szerint idén elmaradtak a punk-skinhead és punk-In-Kal törzsi leszámolások, drogtúladagolás nem történt, pedig más rendezvényen látott ő már olyat is, hogy valakinek négy darab ecstasytól kijött a fülén az agya. Mindenesetre pont időben ért véget.
