Eddig a Kék Pont egyéni tanácsadásra és segítségre specializálódott, azonban az utóbbi időben egyre inkább elmozdultak a csoportos segítségnyújtás irányába. A Felépülési Bajnokok című projekt keretében olyan új módszereket próbáltak ki, amelyeket Nagy-Britanniában már évek óta sikeresen alkalmaznak. A felépülés-központú szemlélet egyik alapja, hogy tapasztalati szakértőket – akik szintén felépülőnek számítanak – is bevonnak a kliensekkel kapcsolatos munkába. „Ők olyan építőkövei voltak ennek a projektnek, akik végig egyengették az utunkat, és mindig visszahúztak minket a földre, ha valamiről látták, hogy az nem fog működni” – mondja Takács József felépülési koordinátor.
Jelenleg a Kék Pont csak két kerületben, a kilencedikben és a harmadikban van jelen drogambulanciáival, éppen ezért maximálisan igyekeztek kihasználni a terület adta lehetőségeket – munkatársaik hálózatépítésbe kezdtek. Olyan közösségekhez, szolgáltatásokhoz, illetve szervezetekhez csatlakoztak, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak a szerhasználathoz, mégis hasznos ismeretség lehet, nem beszélve arról, hogy a Kék Pont hosszú távú célja, hogy érzékenyítse a szélesebb közönséget is a téma iránt. Ezzel kapcsolatban szomorú tapasztalatuk az, hogy a legkevésbé nyitottak a háziorvosi ellátás szereplői voltak. A projekt általános célkitűzése továbbá az volt, hogy mentesítsék a szerhasználat témakörét a negatív előjeles kifejezésektől, mint például a „leállt” vagy a „függő”. Ennek szellemében át is alakították tapasztalati szakértők segítségével a Kék Pont honlapját, amely az alkotók szerint hamarosan sokkal barátságosabb, hívogatóbb és motiválóbb felület lesz.
A módszertani újítások közül hasznosnak bizonyultak a különböző felépülési térképek, amelyből kétfajta van. Az egyiket az adott kerületre készítik el. „Láthatóvá tesszük azt, hogy egy felépülő számára milyen kapcsolódási pontok, segítségek vannak, amelyeket igénybe tud venni, vagy hol lehetnek azok a tőkék, amelyekre neki építenie kell” – magyarázza Takács. A másik verzió az egyéni térkép, amely megmutatja, hogy az illető éppen hol tart a felépülési úton és milyen pozitív tőkével rendelkezik, amelyekre esetleg eddig nem gondolt. Fontos szempont ugyanis, hogy amíg az eddigi módszerek főként a kockázatokra építettek, és azt nézték meg, hogy egy terápiának hol vannak a gyenge pontjai, ahol elbukhat az egész munka, addig most a meglévő erősségek kerülnek előtérbe az úgynevezett tőkekérdőív kitöltése során.
| ||
Lencse Menyhért a kilencedik kerületi Kék Pont drogambulancia vezetője arról számolt be, hogy ezek az új módszerek a kliensmunka első egyharmadában használhatók jól, de ez nem azt jelenti, hogy a korábbi eszközöket el kell hagyni, inkább kiegészíti egymást a kettő. „Változatosabbá, kreatívabbá tette a kliensekkel való munkát, többféle eszköz áll most már a rendelkezésünkre a kliensek aktuális helyzetének, problémáinak feltérképezésére” – idézi Menyhért egy kollégáját, aki szerint ez a hozzáállás sokkal pozitívabb fényben tünteti fel a kliensekben is a felépülés esélyeit.
„Nem tudunk szeretni”
Békési Tímea felépülő-társfüggő, addiktológiai konzultáns arról beszélt, hogy a család destigmatizálása milyen fontos része a felépülésnek. „A szenvedélybetegség nem a családi problémák okozója, hanem a tünete” – mondja a szakember, aki a felépülés-központú és rendszerszemléletű terápiában hisz. Éppen ezért ő a saját problémáival úgy tudott megküzdeni, hogy egészen a nagyszülőkig vezette vissza a családi és személyes zavarok sorát. Békési mélyrehatóan megvizsgálta azt, hogy a nagyszülei milyen házasságokba születtek bele, milyen volt a családjukhoz fűződő viszonyuk, és milyen veszteségek érték őket az életük során, amelyeket javarészt egyáltalán nem dolgoztak fel.
„Nálunk otthon mindig mindenkinek jól kellett végeznie a dolgát, és ha hibázott, akkor megharagudtak rá. A családomban mindig kellett egy bűnbak, akire lehetett haragudni” – emlékszik vissza Békési, aki többgenerációs vidéki házban nőtt fel, korántsem egészséges és szeretetteljes emberi kapcsolatok között, melynek következménye lett az ő felnőttkori társfüggősége. Két válás után egy mélypont következett az életében, amiből úgy jött ki, hogy feldolgozta és a helyére tette családja problémáit, így a saját gondjaival is meg tudott küzdeni, és most már hivatásszerűen segít másoknak ugyanezzel. „Ha röviden össze kéne foglalnom azt, hogy mi a gond azokkal a családokkal, ahol a szenvedélybetegség jelen van, az az, hogy valamiért nem tudunk szeretni. Falak vannak köztünk, és attól szenvedünk a legjobban, ha nem szerethetjük egymást.”
