Új módszerekkel segít a felépülő szerhasználóknak a Kék Pont

Tudomány

Az elmúlt másfél évben a brit felépülési modell módszereiből merítve alakította át a Kék Pont a saját drogambulanciáit. Hogy jönnek a térképek a szeretetigényhez?

Eddig a Kék Pont egyéni tanácsadásra és segítségre specializálódott, azonban az utóbbi időben egyre inkább elmozdultak a csoportos segítségnyújtás irányába. A Felépülési Bajnokok című projekt keretében olyan új módszereket próbáltak ki, amelyeket Nagy-Britanniában már évek óta sikeresen alkalmaznak. A felépülés-központú szemlélet egyik alapja, hogy tapasztalati szakértőket – akik szintén felépülőnek számítanak – is bevonnak a kliensekkel kapcsolatos munkába. „Ők olyan építőkövei voltak ennek a projektnek, akik végig egyengették az utunkat, és mindig visszahúztak minket a földre, ha valamiről látták, hogy az nem fog működni” – mondja Takács József felépülési koordinátor.

Jelenleg a Kék Pont csak két kerületben, a kilencedikben és a harmadikban van jelen drogambulanciáival, éppen ezért maximálisan igyekeztek kihasználni a terület adta lehetőségeket – munkatársaik hálózatépítésbe kezdtek. Olyan közösségekhez, szolgáltatásokhoz, illetve szervezetekhez csatlakoztak, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak a szerhasználathoz, mégis hasznos ismeretség lehet, nem beszélve arról, hogy a Kék Pont hosszú távú célja, hogy érzékenyítse a szélesebb közönséget is a téma iránt. Ezzel kapcsolatban szomorú tapasztalatuk az, hogy a legkevésbé nyitottak a háziorvosi ellátás szereplői voltak. A projekt általános célkitűzése továbbá az volt, hogy mentesítsék a szerhasználat témakörét a negatív előjeles kifejezésektől, mint például a „leállt” vagy a „függő”. Ennek szellemében át is alakították tapasztalati szakértők segítségével a Kék Pont honlapját, amely az alkotók szerint hamarosan sokkal barátságosabb, hívogatóbb és motiválóbb felület lesz.

A módszertani újítások közül hasznosnak bizonyultak a különböző felépülési térképek, amelyből kétfajta van. Az egyiket az adott kerületre készítik el. „Láthatóvá tesszük azt, hogy egy felépülő számára milyen kapcsolódási pontok, segítségek vannak, amelyeket igénybe tud venni, vagy hol lehetnek azok a tőkék, amelyekre neki építenie kell” – magyarázza Takács. A másik verzió az egyéni térkép, amely megmutatja, hogy az illető éppen hol tart a felépülési úton és milyen pozitív tőkével rendelkezik, amelyekre esetleg eddig nem gondolt. Fontos szempont ugyanis, hogy amíg az eddigi módszerek főként a kockázatokra építettek, és azt nézték meg, hogy egy terápiának hol vannak a gyenge pontjai, ahol elbukhat az egész munka, addig most a meglévő erősségek kerülnek előtérbe az úgynevezett tőkekérdőív kitöltése során.

Nem ok: tünet

Nem ok: tünet

Fotó: Németh Dániel

Lencse Menyhért a kilencedik kerületi Kék Pont drogambulancia vezetője arról számolt be, hogy ezek az új módszerek a kliensmunka első egyharmadában használhatók jól, de ez nem azt jelenti, hogy a korábbi eszközöket el kell hagyni, inkább kiegészíti egymást a kettő. „Változatosabbá, kreatívabbá tette a kliensekkel való munkát, többféle eszköz áll most már a rendelkezésünkre a kliensek aktuális helyzetének, problémáinak feltérképezésére” – idézi Menyhért egy kollégáját, aki szerint ez a hozzáállás sokkal pozitívabb fényben tünteti fel a kliensekben is a felépülés esélyeit.

„Nem tudunk szeretni”

Békési Tímea felépülő-társfüggő, addiktológiai konzultáns arról beszélt, hogy a család destigmatizálása milyen fontos része a felépülésnek. „A szenvedélybetegség nem a családi problémák okozója, hanem a tünete” – mondja a szakember, aki a felépülés-központú és rendszerszemléletű terápiában hisz. Éppen ezért ő a saját problémáival úgy tudott megküzdeni, hogy egészen a nagyszülőkig vezette vissza a családi és személyes zavarok sorát. Békési mélyrehatóan megvizsgálta azt, hogy a nagyszülei milyen házasságokba születtek bele, milyen volt a családjukhoz fűződő viszonyuk, és milyen veszteségek érték őket az életük során, amelyeket javarészt egyáltalán nem dolgoztak fel.

„Nálunk otthon mindig mindenkinek jól kellett végeznie a dolgát, és ha hibázott, akkor megharagudtak rá. A családomban mindig kellett egy bűnbak, akire lehetett haragudni” – emlékszik vissza Békési, aki többgenerációs vidéki házban nőtt fel, korántsem egészséges és szeretetteljes emberi kapcsolatok között, melynek következménye lett az ő felnőttkori társfüggősége. Két válás után egy mélypont következett az életében, amiből úgy jött ki, hogy feldolgozta és a helyére tette családja problémáit, így a saját gondjaival is meg tudott küzdeni, és most már hivatásszerűen segít másoknak ugyanezzel. „Ha röviden össze kéne foglalnom azt, hogy mi a gond azokkal a családokkal, ahol a szenvedélybetegség jelen van, az az, hogy valamiért nem tudunk szeretni. Falak vannak köztünk, és attól szenvedünk a legjobban, ha nem szerethetjük egymást.”

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.