Eltűnnek a beporzó fajok?

Nincs élet a méhek után

Tudomány

Sorra tűnnek el, szorulnak vissza azok a fajok, melyek a létfontosságú haszonnövények beporzását végzik. Lehet, hogy ezt már mi is megérezzük?

Immár egy kormányközi testület figyelmeztet a régóta sejtett igazságra: a beporzók egészsége közvetlen kapcsolatban áll a saját jóllétünkkel. Legalábbis e szavakkal összegezte Vera Lucia Imperatriz Fonseca biológus, a São Pauló-i Egyetem professzora, a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platformjának (IPBES) társelnöke a nemzetközi szervezet első, a témával foglalkozó jelentését.

false

A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékának beporzását rovarok, esetleg gerincesek végzik, fontos kivételt a rendszertanilag az egyszikű perjefélék családjába sorolt gabonafélék képeznek, ezeknek elég a szél is. Ám felsorolni is nehéz azokat a növényeket, melyeknek szükségük van állati beporzókra – íme, néhány példa: alma, hagyma, káposzta, karfiol, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, sárgarépa, uborka! Az emberiség élelmének 30-35 százaléka az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, ez az arány jóval magasabb.

A fentiek miatt felmérni is nehéz, mi történne, ha tényleg jelentősen csökkenne a beporzók száma.
A legvalószínűbb következményként a zöldség-gyümölcs kínálat sok helyen a felére csökkenne, s a terméshozamok zuhanása miatt megnőne az alultápláltság kockázata. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az olyan növények, mint a kávé vagy a kakaó termesztése nélkülözhetetlen bevételi forrást jelentenek több fejlődő ország számára is.

Az IPBES összegzése szerint a világ éves élelmiszer-termeléséből 235–577 milliárd dollárt tesz ki az a mennyiség, amely direkt módon függ a beporzóktól. Az egyik leggyakrabban emlegetett példa a csokoládé alapanyagáé: a kakaófa virágának beporzását többek között gubacsszúnyogfélék végzik, a világ éves kakaóbabtermésének értéke pedig úgy 5,7 milliárd dollárra rúg. A beporzóktól függő mezőgazdasági termelés az utóbbi fél évszázadban a háromszorosára nőtt, de az olyan haszonnövények hozamát is lényegesen befolyásolja, mint a gyapot vagy a bioüzemanyag-alapanyagként is jelentős pálmaolaj, illetve egyes gyógynövények. Az IPBES-jelentésben azt is kiemelik, hogy a vadon élő virágos növények 90 százaléka többé-kevésbé szintén igényli a biotikus, élő organizmusok közvetítésével végbemenő beporzást, ami biztosabban végbemegy, ha vad fajok és a házi méhek egy­aránt részt vesznek benne.

Köszönet a rovaroknak!

A beporzók 146-100 millió évvel ezelőtti – s a virágos (zárvatermő, azaz angiosperm) növények viharos gyorsaságú elterjedését hozó – alsó-kréta periódus óta játszanak kulcsszerepet a növényvilág jelentős részének szaporodásában.

A köznyelvben természetesen a méh az ideáltipikus beporzó, legyen szó háziról vagy vadról, és sorsuk nem is csak a szakmabelieket foglalkoztatja (lásd keretes írásunkat). Meghökkentő tény, hogy csupán vadméhekből mintegy 20 ezer fajt tart nyilván a tudomány. Rajtuk kívül közelebbi rendszertani rokonaik, a dongók, avagy poszméhek, s számos más ízeltlábú, így a darazsak, a legyek, a hangyák, a különféle bogarak és lepkék is szerepet játszhatnak a beporzásban, sőt a világ számos részén még a hüllők, a madarak, de akár a denevérek, az erszényesek, a főemlősök és a rágcsálók is társulhatnak hozzájuk. Kétségtelen, hogy a mi mérsékelt övi zónánkban domináns a rovarok szerepe, csakhogy jelenleg épp az ő szomorú sorsuk az aggodalom forrása is.

A gond egyértelmű: folyamatosan növekszik a kihalással fenyegetett beporzó fajok száma. A gyanú szerint e mögött emberi tevékenység áll, csakhogy sokszor nehezen lokalizálható, hogy egy-egy kolóniának a pusztulásáért éppen mely tevékenységünk felelős. Hogy nem csupán a rovarokkal van gond, azt a jelentés egyik kritikus megállapítása is jelzi: a gerinces beporzók 16 százaléka a kihalás szélén áll világszerte. Noha a rovarokról nem készült hasonló, világméretű értékelés, a kutatások szerint e fajok esetében is jelentős a fenyegetettség, különösen a méheknél és a lepkéknél. Becslések szerint a beporzó rovarok több mint 40 százalékát érintik a helyi jellegű veszélyek.

Az IPBES alelnöke, Sir Robert Watson szerint a beporzókat elsősorban a földhasználat változásai, az intenzív mezőgazdasági technológiák terjedése, a növényvédő szerek alkalmazása, az inváziós fajok megjelenése (köztük betegségek hordozói és más kártevők), valamint a klímaváltozás érinti drámaian. Túl sok faktorról beszélünk, melyeket súlyozni is nehéz, így egyes fajokra vagy nagyobb rendszertani egységekre lebontva is bonyolult megmondani, mi ellen kell elsősorban fellépni.

A vadon élő beporzók számának látványos csökkenését eddig Északnyugat-Európában és Észak-Amerikában igazolták vizsgálatok, innen jelentették a legtöbb háziméhkolónia-pusztulással kapcsolatos esetet is! Magyarországon sokkal jobb a helyzet, mégis hiba volna elégedetten hátradőlnünk.

A kutatók szerint a növényvédők – mindenekelőtt az EU-ban már erős korlátozás alá eső, a magok felszínén és a belsejükben rejtőző rovarokat kiirtó neonikotinoid csávázószerek – világszerte veszélyeztetik a beporzókat, de a hosszú távú hatások még mindig nem ismertek. Egy úttörő jellegű, farmokon végzett kutatás szerint például a neonikotinoidtartalmú rovarirtók gátolják a vadméheket, poszméheket a táplálkozásban, de a házi méhre nézve nem egyértelműek az eredmények. Némely kutató szerint a háziméh-kolóniák a jóval nagyobb létszám miatt rugalmasabban tudnak reagálni az efféle kihívásra, éppen ezért a rájuk alapozott vizsgálatok nem mindig relevánsak, nem játszanak modellszerepet más, kisebb kolóniájú rovarfajok vizsgálatánál. A magyar méhállomány szempontjából biztató, hogy az EU-szabályoknak köszönhetően tavaly már nálunk is neonikotinoidos csávázószerek nélkül került a földbe a másodvetés, bár meg kell jegyezni, sem az agrártárca, sem a gazdák nem rajongtak a hatásos növényvédő betiltásáért.

Vissza a kapához?

A tanulmány kitér a genetikailag módosított növényekre is (GMO). Az ilyenek rendszerint jól tolerálják a növényvédő szereket, vagyis a vegyületeket olyan koncentrációban lehet alkalmazni, amelyek nagyobb eséllyel pusztítják ki a gyomokat a táblából, ám ilyenkor a beporzók táplálékforrásai is beszűkülnek. A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy alig ismerjük a GMO-termesztés beporzókra tett indirekt és nem végzetes hatásait, e tényező így nem is szerepel túl sűrűn a kockázatfelmérések szempontjai között.

A mondott jelentés készítői nem fukarkodnak a konkrét intézkedések felsorolásával sem. Például fontos lenne, hogy a termőföldeken létesítsenek vadvirágokkal borított sávokat; bár az nem világos, hogy ez hogy egyeztethető össze a mezőgazdaság gyomirtási szükségleteivel. Mindenesetre a kutatók a növényvédő szerek használatának csökkentését javasolják, s azt, hogy a farmerek keressenek vegyszermentes módszereket a károk elhárítására, vagy végső esetben új technológiákkal csökkentsék a vegyszerek szóródását. Emellett biztosítaniuk vagy növelniük kellene a beporzók élőhelyeinek változatosságát hagyományos mezőgazdálkodási módszerekkel, például a több táj- és hasznosítási formát is magában foglaló, ún. mozaikos jellegű élőhelyek kialakításával. A jelentésben a házi méhek életkörülményeinek javítására vonatkozóan is vannak javaslatok: a méhészeknek jobban kellene figyelniük az újonnan jelentkező kórokozókra, az államoknak pedig a méhkereskedelem és méhtartás hatékonyabb szabályozásában lennének feladataik.

Einstein és a méhek

„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.” Az Albert Einsteinnek tulajdonított mondattal leginkább az a baj, hogy még mindig nem tudjuk, nyilatkozott-e ilyet a zseniális fizikus. Az idézetnek először a Snopes.com próbált utánajárni, de nem sikerült fellelniük egyetlen Einstein-szöveggyűjteményben sem. Noha Einstein 1955-ben meghalt, a legendavadász oldal szerkesztői nem találtak 1994-nél korábbi említést a mondatról. Ennek a kilencvenes évekbeli találatnak a forrása két újságcikk, amelyek egy brüsszeli méhésztüntetés pamfletjét idézték.

Ellenben a Quote Investigator blog rálelt egy 1941-es cikkre, amelyben Einsteinhez kötik a mondást – igaz, a Canadian Bee Journal megállapítása szintén nem tekinthető bizonyító erejűnek: „Ha jól emlékszem, Einstein volt az, aki azt mondta…” – kezdi mondatát a cikk szerzője. Az idézetek eredetének felkutatásával foglalkozó blog szerint a drámai állítás alighanem Maurice Maeterlinck belga író egyik 1901-es írásából való.

 

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.