Véget ért a NASA kísérlete, amelyben a marsi életet szimulálták

  • narancs.hu
  • 2024. július 7.

Tudomány

Az első Chapea-misszió résztvevői nem voltak kiképzett űrhajósok.

Helyi idő szerint szombaton véget ért az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) marsi életkörülményeket szimuláló kísérlete, a részt vevő négy önkéntes – két nő és két férfi – több mint egy évet követően elhagyhatta a texasi Houstonban kialakított 160 négyzetméteres létesítményt – írja a hvg.hu.

A Chapea-program lehetővé teszi „fontos tanulságok levonását az összetett rendszerekről és jóval biztonságosabbá fogja tenni az utazást a Marsra és vissza” – hangsúlyozta Julie Kramer, a NASA műszaki vezetője egyben pedig további hasonló „missziókat” jelentett be 2025-re és 2027-re.

A NASA kísérletét valamivel több mint egy évre tervezték;

a négy önkéntes 378 napot töltött a Mars Dune Alpha létesítményben, amelyet 3D-nyomtató segítségével építettek. Az ablaktalan létesítményt az önkéntesek ezen idő alatt nem hagyhatták el.

A Chapea-program célja, hogy elősegítse, hogy a NASA ismét űrhajósokat küldhessen a Holdra, illetve később a Marsra is. A jelenlegi tervek szerint legkorábban 2030-ra valósulhat meg az úgynevezett Artemis-program, amelynek keretében több mint fél évszázadot követően ismét űrhajósok indulnának a Holdra. Az Artemis-program távlati célja egy Hold-bázis létrehozása, amely későbbi marsi missziókhoz szolgálhatna alapul.

Az első Chapea-misszió résztvevői nem voltak kiképzett űrhajósok. Bárki jelentkezhetett 30 és 55 év között, aki egészséges és kellően motivált volt, természettudományos végzettséggel és amerikai állampolgársággal, vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezett, illetve nem dohányzott, ezen felül pedig legalább ezer repült órát tudott felmutatni.

Az első misszióban a közérdekű építkezési munkálatokat felügyelő Brockwell mellett, Kelly Haston biológus, Nathan Jones orvos és Anca Selariu mikrobiológusra esett a választás.

Hozzávetőleg egy évig éltek a 160 négyzetméteres létesítményben, amely két méterszer három méteres hálófülkékkel, egy tévével és fotelekkel, számítógépekkel és dolgozóasztalokkal felszerelt közösségi térrel, valamint egy egészségügyi szobával rendelkezett. A hozzátartozókkal és barátokkal a marsi viszonyokat szimulálva pedig csak csúsztatva tarthatták a kapcsolatot, így egy sms átküldése is 22 percig tartott.

A Chapea-program nem az első ilyen jellegű kísérlet. A NASA egyebek között a Hawaiin a Hi Seas-program keretében kialakított létesítménnyel gyűjtött ilyen adatokat, ahogy az európai, orosz és kínai űrkutatási hivatalok csaknem 15 éve a Mars 500-projekttel.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.