38 fokban is minden napjuk karácsony

Tudomány

Elkezdték föltárni a Csongrád nevét adó földvár (Cernigrad=fekete vár) egy részét – közösségi munkában. 1500-as évekbeli pénzérmétől a fogkrémes tubusig sok minden előkerül a földből, például egy temető is.

Magyarországon szinte az összes ásatás valamilyen beruházás helyszínén zajlik, az alapozás előtt. A csongrádi Ék utca 6. alatti portán folyó munka ebből a szempontból kivétel, mert a telek tulajdonosa egyelőre nem építkezik. Csak megengedte, hogy a helyi Tari László Múzeum csapata keresse az Árpád-korban – de lehet, még régebben – létesült földvár nyomait.

Írott források szólnak arról, hogy itt volt a királyi vármegye központja, az ispán székhelye – a Garamszentbenedeki apátság 1075-ös oklevele Cernigradot (fekete vár) említ –, az objektum azonban a tatárjárás idején megrongálódott, és IV. Béla, aki az országot újjáépítve kővárakat rakatott, mert azokkal nem bírtak a mongolok, ezt már nem állíttatta helyre. A helyiek belakták a területét, a néphagyomány pedig megőrizte az emlékét. Tavaly az is kiderült, hogy pontosan hol húzódott ez az erődítmény.

A Tari László Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete drónvezérelt lézeres távérzékelő rendszerrel átnézte a várost és környékét, és megtalálta a földvár körvonalát a Belsőváros területén, a Baross Gábor rakpart, a Bökényalji út és az Ék utca által bezárt háromszögben.

Mikor épülhetett? Kik építették? Meddig használták? Hogyan befolyásolta a város későbbi életét az, hogy ráépítkeztek?

 Ezekre a kérdésekre a régészeti feltárás adhat választ. Arra azonban gondolni sem lehet, hogy az egész földvárat föltárják, hiszen házak állnak rajta. Ezért nagy szerencse, hogy az Ék utca 6. alatti porta gazdája az ásatás vezetőjének, Borsódi Martinnak a kérésére beleegyezett, hogy itt kutassanak.

Borsódi Martin és Szalontai Csaba régészek azt gondolják, a földvár sáncárka az Ék utca vonalában húzódik a mélyben.

 Ásatás a csongrádi Ék utcában. Fotók: a szerző felvételei
 

A Narancs.hu-nak azt mondták, nem sejtették, hogy ilyen sok földet meg kell majd mozgatni, és végül még gépet is kell hívni, hogy átpakolja a kiásott talaj egy részét a porta másik felére. Ez azért számít, mert az ásatás közösségi munkában zajlik. A helyi régészek mellett máshonnan is érkeztek kollégák segíteni, ingyen. Dolgoznak a portán frissen végzett régészhallgatók, akik a minap kapták meg a diplomájukat, de jött néprajzos hallgató is a Felvidékről. Keményen dolgoznak itt helybeli középiskolások is, akik a közösségi szolgálati idejüket itt akarják letölteni. Munkát mindenki kap, aki segítene, akár egy-két napra is: lehet ásni, tisztítani a feltárt szelvényeket – itt söprűvel, ecsettel, német régészek ehhez porszívót is használnak –, csomagolni a leleteket, vagy a fémkeresővel vizsgálni a talajt. És munka közben csak úgy nézni is lehet, kell is, a színét. Mert ahol változik, ott – így mondják a régészek – valamilyen struktúra van, amit értelmezni kell.

Akik nem csongrádiak, azoknak az önkormányzat szállást adott a Körös-toroki kempingben, és azzal is hozzájárul a munkához a város, hogy ebédet visz a csapatnak. Az egyik restaurált halászházba van lehetőség behúzódni ebédidőben.

 
Egy gyermek sírja. A koporsó födele félrecsúszhatott valamikor
 

 

Az ásatást, amióta a múzeum a Facebookon közzé tette, hogy zajlik, nagyon sokan megnézték. Jellemző – mondja Szalontai Csaba –, hogy egy helybeli hobbitörténésztől, aki maga is kutatta a várat, és nagyon sokat segített nekik, a minap hűtött üdítőket kaptak. A városbeli szódás Borsódi Martinnak adott egy nagy ballon hideg szódát, így járult hozzá a munkához.

Ez, amikor harmincöt fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a legnagyobb segítség.

 
 
 

A munka nem csak azért nehéz, mert nagyon meleg van, és nincs árnyék. A terület, az adott porta a török hódoltság óta lakott volt mindig, a szemetet pedig csak a huszadik század vége óta szállítják el. Az emberek nagyon sok hulladékot ástak el a saját portájukon. Ez a telek is dugig van ilyen szemetesgödrökkel, mindenféle korból, a legújabb, modern időkből is. Így a fogkrémes tubus kupakjától a bútorfogantyúig sokféle kacat előkerül, állatcsontok és persze régi kerámiadarabok is.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy amire itt és most igazán nem vágytak: előkerült egy temető is.

A tizenkettedik sírt tárják fel. Csontvázak vannak, leletek nincsenek, így egyelőre azt sem lehet tudni, melyik korból származnak a sírok. Vannak eszközök, amelyekkel később meghatározhatják a csontok korát. Az látszik, hogy keresztény temető, mert kelet-nyugati tájolású. Az is biztos, hogy a huszadik század előtti temetkezés, mert egy helyen huszadik századi hulladékgödörrel találkoztak, és aki azt ásta, vagy nem vette észre, hogy sírba ütközött, vagy nem foglalkozott vele.

Közben a föld színéből, szerkezetéből, az egységes színű tömbökből az is fölsejlik, hol húzódott a vár sánca.

Ezeket a várakat sok helyen faszerkezettel erősítették meg – ennek itt egyelőre nem találták nyomát. Szalontai Csaba a 2010-es években részt vett két bronzkori földvár ásatásán, Csanádpalotán és Makón. Közös volt bennük, hogy a sánchoz kívül mély vizesárok is tartozott, az aljuk a talajvíz szintje alatt volt. Itt, Csongrádon is számítanak egy markáns, fekete talajú betöltési rétegre, amely mélyülni fog. Szalontai Csaba épp ebben dolgozott kedden délben, amikor beszéltünk.

 
 
 

 

Az Árpád-kori földvárak többnyire újrahasznosított, zömmel bronzkori építmények voltak. Amikor a magyarjaink bejöttek a Kárpát-medencébe, ezek egy része még megvolt, helyre lehetett állítani őket. A csongrádi ásatáson is kerültek elő bronzkori kerámiák. Vannak újkori porcelánok is, egy régi épület mészkőből való sarka. A legértékesebb lelet – eddig – egy fémpénz, amely az 1500-as évekből való.

A gödröket, mihelyt végeztek a dokumentálással, vissza fogják temetni.

„Martint a Szegedi Tudományegyetemről ismerem, mindketten a doktori iskola tagjai vagyunk” – mondta egy sír bontása közben Soós Roland, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum régésze, aki két napra jött segíteni. – „Az a cél, hogy minél hamarabb ki legyenek bontva, lefotózva, lerajzolva a sírok, mert ez alá a réteg alá is bemegyünk.”

 
Soós Roland munka közben
 

Soós Roland szerint azt, hogy a régészet nagyon izgalmas, a gyerekek is tudják, aztán vannak, akik felnőnek, mások meg nem. Olvasnak a régi kultúrákról, aztán csodálkoznak, hogy az őskorról milyen keveset lehet tanulni az iskolában, pedig nagyon izgalmas időszak.

A szakember őskoros régész. Azt mondja, az embernek mindig vannak prekoncepciói, amikor hozzálát a munkához, de nem szabad, hogy ezek elvigyék, tiszta fejjel kell ásni. Lehet, arra számít, lesz egy egész sírja. Aztán kiderül, mint itt, hogy nem, mert egy újkori objektum kettévágta. Reméli, hogy egy templom körüli temetőt feltárva érdekes leleteket talál, például egy oblulust – pénzt, amit a halott szájára tettek –, de az Árpád-kor templomok közelében lévő temetők sokszor leletszegények. Azért mégsem csalódás ez, mert előre nem lehet tudni, mi vár a földben, míg ki nem bontják – olyan ez, mintha mindig karácsony lenne. Egyszer csak ott, ahol nem számítanak rá, előkerül – mint Kiskunfélegyházán is – egy honfoglalás kori temető, aranyozott ezüst ékszerekkel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.