Magyarországon szinte az összes ásatás valamilyen beruházás helyszínén zajlik, az alapozás előtt. A csongrádi Ék utca 6. alatti portán folyó munka ebből a szempontból kivétel, mert a telek tulajdonosa egyelőre nem építkezik. Csak megengedte, hogy a helyi Tari László Múzeum csapata keresse az Árpád-korban – de lehet, még régebben – létesült földvár nyomait.
Írott források szólnak arról, hogy itt volt a királyi vármegye központja, az ispán székhelye – a Garamszentbenedeki apátság 1075-ös oklevele Cernigradot (fekete vár) említ –, az objektum azonban a tatárjárás idején megrongálódott, és IV. Béla, aki az országot újjáépítve kővárakat rakatott, mert azokkal nem bírtak a mongolok, ezt már nem állíttatta helyre. A helyiek belakták a területét, a néphagyomány pedig megőrizte az emlékét. Tavaly az is kiderült, hogy pontosan hol húzódott ez az erődítmény.
A Tari László Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete drónvezérelt lézeres távérzékelő rendszerrel átnézte a várost és környékét, és megtalálta a földvár körvonalát a Belsőváros területén, a Baross Gábor rakpart, a Bökényalji út és az Ék utca által bezárt háromszögben.
Mikor épülhetett? Kik építették? Meddig használták? Hogyan befolyásolta a város későbbi életét az, hogy ráépítkeztek?
Ezekre a kérdésekre a régészeti feltárás adhat választ. Arra azonban gondolni sem lehet, hogy az egész földvárat föltárják, hiszen házak állnak rajta. Ezért nagy szerencse, hogy az Ék utca 6. alatti porta gazdája az ásatás vezetőjének, Borsódi Martinnak a kérésére beleegyezett, hogy itt kutassanak.
Borsódi Martin és Szalontai Csaba régészek azt gondolják, a földvár sáncárka az Ék utca vonalában húzódik a mélyben.
A Narancs.hu-nak azt mondták, nem sejtették, hogy ilyen sok földet meg kell majd mozgatni, és végül még gépet is kell hívni, hogy átpakolja a kiásott talaj egy részét a porta másik felére. Ez azért számít, mert az ásatás közösségi munkában zajlik. A helyi régészek mellett máshonnan is érkeztek kollégák segíteni, ingyen. Dolgoznak a portán frissen végzett régészhallgatók, akik a minap kapták meg a diplomájukat, de jött néprajzos hallgató is a Felvidékről. Keményen dolgoznak itt helybeli középiskolások is, akik a közösségi szolgálati idejüket itt akarják letölteni. Munkát mindenki kap, aki segítene, akár egy-két napra is: lehet ásni, tisztítani a feltárt szelvényeket – itt söprűvel, ecsettel, német régészek ehhez porszívót is használnak –, csomagolni a leleteket, vagy a fémkeresővel vizsgálni a talajt. És munka közben csak úgy nézni is lehet, kell is, a színét. Mert ahol változik, ott – így mondják a régészek – valamilyen struktúra van, amit értelmezni kell.
Akik nem csongrádiak, azoknak az önkormányzat szállást adott a Körös-toroki kempingben, és azzal is hozzájárul a munkához a város, hogy ebédet visz a csapatnak. Az egyik restaurált halászházba van lehetőség behúzódni ebédidőben.
Az ásatást, amióta a múzeum a Facebookon közzé tette, hogy zajlik, nagyon sokan megnézték. Jellemző – mondja Szalontai Csaba –, hogy egy helybeli hobbitörténésztől, aki maga is kutatta a várat, és nagyon sokat segített nekik, a minap hűtött üdítőket kaptak. A városbeli szódás Borsódi Martinnak adott egy nagy ballon hideg szódát, így járult hozzá a munkához.
Ez, amikor harmincöt fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a legnagyobb segítség.
A munka nem csak azért nehéz, mert nagyon meleg van, és nincs árnyék. A terület, az adott porta a török hódoltság óta lakott volt mindig, a szemetet pedig csak a huszadik század vége óta szállítják el. Az emberek nagyon sok hulladékot ástak el a saját portájukon. Ez a telek is dugig van ilyen szemetesgödrökkel, mindenféle korból, a legújabb, modern időkből is. Így a fogkrémes tubus kupakjától a bútorfogantyúig sokféle kacat előkerül, állatcsontok és persze régi kerámiadarabok is.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy amire itt és most igazán nem vágytak: előkerült egy temető is.
A tizenkettedik sírt tárják fel. Csontvázak vannak, leletek nincsenek, így egyelőre azt sem lehet tudni, melyik korból származnak a sírok. Vannak eszközök, amelyekkel később meghatározhatják a csontok korát. Az látszik, hogy keresztény temető, mert kelet-nyugati tájolású. Az is biztos, hogy a huszadik század előtti temetkezés, mert egy helyen huszadik századi hulladékgödörrel találkoztak, és aki azt ásta, vagy nem vette észre, hogy sírba ütközött, vagy nem foglalkozott vele.
Közben a föld színéből, szerkezetéből, az egységes színű tömbökből az is fölsejlik, hol húzódott a vár sánca.
Ezeket a várakat sok helyen faszerkezettel erősítették meg – ennek itt egyelőre nem találták nyomát. Szalontai Csaba a 2010-es években részt vett két bronzkori földvár ásatásán, Csanádpalotán és Makón. Közös volt bennük, hogy a sánchoz kívül mély vizesárok is tartozott, az aljuk a talajvíz szintje alatt volt. Itt, Csongrádon is számítanak egy markáns, fekete talajú betöltési rétegre, amely mélyülni fog. Szalontai Csaba épp ebben dolgozott kedden délben, amikor beszéltünk.
Az Árpád-kori földvárak többnyire újrahasznosított, zömmel bronzkori építmények voltak. Amikor a magyarjaink bejöttek a Kárpát-medencébe, ezek egy része még megvolt, helyre lehetett állítani őket. A csongrádi ásatáson is kerültek elő bronzkori kerámiák. Vannak újkori porcelánok is, egy régi épület mészkőből való sarka. A legértékesebb lelet – eddig – egy fémpénz, amely az 1500-as évekből való.
A gödröket, mihelyt végeztek a dokumentálással, vissza fogják temetni.
„Martint a Szegedi Tudományegyetemről ismerem, mindketten a doktori iskola tagjai vagyunk” – mondta egy sír bontása közben Soós Roland, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum régésze, aki két napra jött segíteni. – „Az a cél, hogy minél hamarabb ki legyenek bontva, lefotózva, lerajzolva a sírok, mert ez alá a réteg alá is bemegyünk.”
Soós Roland szerint azt, hogy a régészet nagyon izgalmas, a gyerekek is tudják, aztán vannak, akik felnőnek, mások meg nem. Olvasnak a régi kultúrákról, aztán csodálkoznak, hogy az őskorról milyen keveset lehet tanulni az iskolában, pedig nagyon izgalmas időszak.
A szakember őskoros régész. Azt mondja, az embernek mindig vannak prekoncepciói, amikor hozzálát a munkához, de nem szabad, hogy ezek elvigyék, tiszta fejjel kell ásni. Lehet, arra számít, lesz egy egész sírja. Aztán kiderül, mint itt, hogy nem, mert egy újkori objektum kettévágta. Reméli, hogy egy templom körüli temetőt feltárva érdekes leleteket talál, például egy oblulust – pénzt, amit a halott szájára tettek –, de az Árpád-kor templomok közelében lévő temetők sokszor leletszegények. Azért mégsem csalódás ez, mert előre nem lehet tudni, mi vár a földben, míg ki nem bontják – olyan ez, mintha mindig karácsony lenne. Egyszer csak ott, ahol nem számítanak rá, előkerül – mint Kiskunfélegyházán is – egy honfoglalás kori temető, aranyozott ezüst ékszerekkel.
