Az operatív törzs múlt pénteki tájékoztatóján valódi szenzációként tálalták, hogy a vírusfertőzésen már átesettek vérplazmájával próbálják meg most itthon is gyógyítani a súlyos állapotban lévő fertőzötteket. Az első súlyos állapotban lévő magyar beteg esetében még aznap megkezdődött és hétvégén le is zárult a vérplazma-terápia (legalábbis annak első menete) – az orvosok az eredményt látva legalábbis bizakodóak.
Érdemes leszögezni, hogy a mostani terápiában is használt vérplazma a vér nem alakos elemeinek összessége - tehát vérsejtek nincsenek benne (hemoglobin híján a színe is inkább sárga, mint vörös) és az immunsejteket sem tartalmazza, csupán a vérben termelődő ellenanyagokat, más néven antitesteket (amelyek kémiailag az immunglobulinok családjába tartoznak). Ez utóbbiak olyan nagy méretű, Y-alakú glikoproteinek (fehérje-szénhidrát szupervegyületek), amelyeket az immunrendszer B-sejtjeiből származó plazmasejtek termelnek.
A koronavírussal küzdő orvosok reményei szerint a már gyógyult Covid-betegek által termelt immunglobulin-koktél hozzájárulhat a vírus semlegesítéséhez, sőt a beteg immunrendszerének beindításához. Az eljárás alapjául szolgáló gondolat, de még a technológia sem új: vagy száz éves. Számos egzotikusnak hangzó, esetleg mondjuk a Dr. House-szériából ismerős betegség (krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátia, Kawasaki-betegség, ITP, súlyos immunhiányos állapotok, Guillain-Barré szindróma) mellett számos vírusfertőzés, így kanyaró és HIV esetében is alkalmazták már. Ilyen esetben rendre úgynevezett passzív immunizációról van szó, amikor a már felgyógyult beteg szervezetében immunválaszként termelődött ellenanyagot nyerik ki és használják fel. Megjegyzendő, hogy plazma-transzfúziós eljárás megelőzésre nem igazán alkalmas, elvégre a kívülről bevitt antitestek alapvetően akkor tudnak hatni, ha már a vírus is jelen van a beteg szervezetében.
Müller Cecília pénteken hangot adott ama reményének is, hogy a súlyos betegeknél kialakuló túlzott immunreakció, az úgynevezett citokin-vihar kialakulása is meggátolható gyógyult betegektől származó vérszérum használatával, ami
merész feltételezés,
és ilyen esetekre korábban nem is javallották az immunglobulin–terápiát (citokin-vihar szindróma esetén eddig leginkább kortikoszteroidokkal és nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel próbáltak küzdeni valóban nem egyértelmű sikerrel). Más kérdés, hogy immár olyan kutatási eredményről is hallani, amelynek során amerikai kutatók mesterséges antitest-szerű fehérjékkel gátolták meg a fertőzés ellen kétségbeesetten védekező szervezet túlzott mértékű citokin (pl, interferon vagy interleukin) termelését.
| ||
A vérplazma-terápia már egy hónappal ezelőtt is komoly visszhangot váltott ki – akkor éppen amerikai orvosok kísérleteztek e gyógyító módszerrel, részben az állítólagos bíztató kínai tapasztalatok nyomán (példájukat követték Izraelben, sőt Törökországban is). Az akkoriban az ügyben nyilatkozó orvosok úgy vélték, hogy nem is a súlyosabb tüdőgyulladásos tünetekből lábadozók lesznek az ideális donorok, hanem azok, akik bár megfertőződtek, de tünetektől mentesen vagy enyhe tünetekkel estek át a fertőzés időszakán.
Márpedig e csoport létszáma a regisztrált fertőzöttek között is nőni fog, másrészt nagyon valószínű, hogy a fel nem derített koronavírusosok száma ennél sokkal nagyobb – szélesebb körű teszteléssel akár a nyomukra is akadhatunk. Erre a célra az antitestek kimutatása lenne a legalkalmasabb, hiszen ezzel a módszerrel elméletileg a már vírusmentes, korábbi fertőzöttek is felismerhetők.
Gyűjtik a plazmát
A vérplazma-terápiához természetesen fel kell kutatni a megfelelő szérum forrását is. Az országos tisztifőorvos szerint Magyarországon is meg fogják keresni a betegségen már átesetteket, hogy megkérjék őket: merő emberbaráti szeretetből segítsék a kutatást, a gyógyítást és legyenek vérplazmadonorok. A plazmaadás, azaz plazmaferezis a véradás egyik speciális formája. Ennek során a donortól csupán a plazmafolyadék kerül levételre, miközben a vér már emlegetett alakos elemei (vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék, immunsejtek) azonnal visszajutnak a szervezetbe.
Plazmavételnél a vénába szúrt tű és a cső először egy úgynevezett plazmaferetizáló géphez fut, majd onnan két irányba, egy vezető száron vissza a vénába, s egy másik csövön át a gyűjtőzsákba. A levétel szakaszos jellegű: a tűn keresztül mindig csak egy-egy egység teljes vér kerül levételre, ami a feretizálóba kerülve rögvest szétválasztásra kerül. A kinyert alakos elemek ezután azonnal visszakerülnek a donorba, míg a kinyert plazma a másik csövön a gyűjtőbe. A plazmavételt követően a vérellátó szolgálatnak vizsgálnia kell a gyógyult betegektől (ex-fertőzöttektől) begyűjtött plazmát. Meg kell bizonyosodni arról, hogy nem tartalmaz semmilyen fertőző ágenst, illetve tudni kell, hogy milyen a vírussemlegesítő kapacitása, azaz mennyi benne az antitest (ennek a mennyisége pláne a mostani koronavírus-fertőzés esetén gyógyult betegről betegre változik!).
A fertőzésen átesettek vérplazmájának (azaz a vér alakos elemeitől, sőt az immunsejtektől megtisztított vérnek) esetleg az abból kinyert tisztított és koncentrált (korábban az immunrendszer által termelt) antitestek átömlesztése az úgynevezett passzív immunizálás egyik sokat tanulmányozott, de teljesen még meg nem értett módszere. Jellemző, hogy e módszert alkalmazták már a korábbi koronavírus járványok (a SARS- illetve a MERS-pandémia) valamint a H1N1-influenzajárvány esetén is, nem éppen meggyőző eredménnyel. Egyes így kezelt betegek felgyógyultak (meglehet, az történt volna, ha nem is kapnak ilyen kezelést), másoknál pedig egyáltalán nem használt, és az orvosok sem értik igazán, hogy melyik esetben miért reagált így vagy úgy a szervezet.
Ennek ellenére az Egyesült Államokban már március végén úgy döntöttek, hogy amíg nincs új (vagy éppen nagyon is régi) koronavírus elleni gyógyszer és az oltóanyag sincs még kész, adnak egy esélyt a passzív immunizálásnak is. Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság (FDA) már egy hónapja engedélyt adott a gyógyult betegektől származó vérplazma beadására a nagyon súlyos fertőzöttek kezeléséhez.
Amerikai tapasztalatok szerint alapvetően azok a donorok vehetnek részt a programban, akik átestek a fertőzésen, már vírusmentesek, és egyébként is megfelelnek véradónak (vagyis elég erős a szervezetük, és általában véve egészségesek). Nem véletlen, hogy új beavatkozásokat és gyógyszereket először mindig a legsúlyosabb betegeknél engedélyezik: esetükben ugyanis a beavatkozás kockázatai és az ettől remélhető előnyök egyensúlya az előnyök felé billen. Ha náluk bebizonyosodik, hogy az eljárás hat (vagy legalábbis nem veszélyes), akkor kipróbálhatják enyhébb tüneteket produkáló érintetteken is.
| ||
Az eljárás kockázata a szakemberek szerint minimális, ráadásul a mellékhatások száma is csökkent, amióta szubkután (azaz bőr alá injektálva) és nem intravénásan alkalmazzák a várplazma-átömlesztést. De azért kis valószínűséggel továbbra is jelentkezhetnek nem kívánt hatások - ezek kivédésére az immunglobulin-terápiában paracetamolt, antihisztaminokat esetleg szteroidokat is adnak a betegnek).
Klónok harca
A vérplazma-transzfúziót rendre azzal a reménnyel alkalmazzák, hogy a passzív antitest-terápia segít felépíteni a SARS-CoV-2 vírus elleni saját védelmet. A módszer kulcsszereplői a vérplazmában lévő hatalmas fehérjemolekulák – márpedig ezeket idővel biotechnológiai eszközökkel reprodukálni is lehet.
Erre utal a minapi, a CNN-en megjelent hír is, mely szerint kínai kutatók sikeresen klónozták a koronavírus-fertőzésből felépültek szervezetében termelődött antitesteket, ami a közeli jövőben a betegség elleni új terápiás eljárás alapja lehet. Természetesen nem véletlen, hogy éppen a kínai kutatók próbálkoznak a terápiás kanyarok kiegyenesítésével – a járvány terjedésének kezdeti fázisában ők próbálkoztak először plazma-transzfúzióval is. A klónozás mesterségesen állítaná elő az emberi szervezetben alapjáraton a plazmasejtek által termelt antitesteket. Az antitestek klónozásának ötlete amúgy nem újdonság, elvégre tavaly az ebola elleni harcban is kísérleteztek vele: ez volt a ZMapp. Az új koronavírus esetében azonban kétségtelenül ez az első ilyen ismert kutatás.
A kínai kutatók a Cellular and Molecular Immunology-ban tették közzé az eredményeiket: két különböző antitestet klónoztak, ezek azután – persze laboratóriumi körülmények között - megakadályozták, hogy az új koronavírus tüskéjében lévő fehérje kötődjön a hACE2 receptorhoz, amely a belépési pontot jelenti neki az emberi gazdasejthez. Ha ezt a kunsztot a gyakorlatban, élő szervezetben is sikerülne reprodukálniuk, úgy a módszer hipotetikusan segíthetne megakadályozni a fertőzés létrejöttét, de legalábbis kezelni a már kialakult fertőzést. A klónozásos eljárás természetesen finoman szólva sem olcsó, de egyelőre amúgy is kevés az igazán reményteli ellenszer.
Ne egyenek cukrot! Vegyenek Magyar Narancsot!
Mi minden van a friss számban? Zavar a kommunikációban, zavar a döntéshozatalban. Biztonságos-e megtartani május 4-ével kezdődően az érettségi vizsgákat?Kinek a felelőssége a diákok, a családtagjaik és a pedagógusok egészségének kockáztatása a járványhelyzetben?Teczár Szilárd okos cikkében megszólal Horn György, az AKG igazgatója és Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is.
