Nagyon igyekszünk friss, könnyed, de mély is lenni, s megpróbálunk egyesíteni két jól bevált tinisorozat-paradigmát: a Gilmore Girls családbarát stílusát a tűzön-vízen át összetartó anya-lánya párossal és a Skins szemtelen, de húsbavágó tinianalízisét. Az első epizód első öt percében letudjuk az összes tinifilmtoposzt (barátnőszerű, laza anyuka, őrült éjszakai bulizás, melyet fogda követ), ám ezután egy valóban meghökkentő fordulat következik: kiderül, hogy a bálványozott anyuka valójában nem is anyuka, hanem gyerekrabló. Itt feltámad a remény, hogy valami újat és megrázót fogunk látni, de csalódnunk kell, mert egy újabb klisé következik (a „partra vetett hal” figura): Carter kénytelen visszatérni tökéletesnek nem nevezhető biológiai szüleihez. Klasszikus diszfunkcionális család, az író apát elnyomja a control freak, élre vasalt detektív-anya, a gyerekek hervadoznak a fullasztó környezetben és eltűnt testvérük nyomasztó emlékének árnyékában. Carter eleinte erősen és esztétikusan szenved, ám természetes coolsága hamar segíti beilleszkedni. Begyűjt egy maroknyi izgalmasnak szánt, de kétdimenziós havert, egy csokor modellügynökségről szabadult udvarlót, és vidáman szippantja el környezetében a figyelmet mindenki másról (ehhez sokszor accessoire-ként használható traumáját is beveti). Idülten szól a langyos popzene, és röpködnek a harmincévesnél idősebbeknek értelmezhetetlen popkulturális utalások. Ami viszont kicsit kiemeli fajtársai közül a szériát, az a párhuzamos cselekményszálak használata: a tinidráma és a detektívszál egybefonása még sok váratlan fordulattal szolgálhat.
Figyelmébe ajánljuk
Mesterségvizsga
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Elmondom hát mindenkinek
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Nem oda, Verona!
Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.
Nagyon fáj
Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.
Német elégia
Volt egyszer egy köztársaság, fény és árnyék hazája, amelyet csodált fél Európa.
Mindenki a helyére
Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.
A gyáva nyúl
Elvégeztetett: kedden délelőtt Petr Pavel államfő aláírta Andrej Babiš miniszterelnöki kinevezését, immár semmi akadálya az új cseh kormány megalakulásának. Bár a szeptember második felében megtartott parlamenti választás után Babiš gyors kormányalakítást ígért, láthatóan nem sikerült betartania: ezirányú erőfeszítései hosszúra nyúltak, s néha egészen komikus epizódokat produkáltak.
Szőlő utca: vajon ki lehetnek azok, akik a "félrenézést" elősegítették?
„Én valami kevésbé szelídet kerestem”
„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.
Megint dubajozás
Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meggazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.
A beismerés semmis
Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző titkosszolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyanarról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.