Nagyon igyekszünk friss, könnyed, de mély is lenni, s megpróbálunk egyesíteni két jól bevált tinisorozat-paradigmát: a Gilmore Girls családbarát stílusát a tűzön-vízen át összetartó anya-lánya párossal és a Skins szemtelen, de húsbavágó tinianalízisét. Az első epizód első öt percében letudjuk az összes tinifilmtoposzt (barátnőszerű, laza anyuka, őrült éjszakai bulizás, melyet fogda követ), ám ezután egy valóban meghökkentő fordulat következik: kiderül, hogy a bálványozott anyuka valójában nem is anyuka, hanem gyerekrabló. Itt feltámad a remény, hogy valami újat és megrázót fogunk látni, de csalódnunk kell, mert egy újabb klisé következik (a „partra vetett hal” figura): Carter kénytelen visszatérni tökéletesnek nem nevezhető biológiai szüleihez. Klasszikus diszfunkcionális család, az író apát elnyomja a control freak, élre vasalt detektív-anya, a gyerekek hervadoznak a fullasztó környezetben és eltűnt testvérük nyomasztó emlékének árnyékában. Carter eleinte erősen és esztétikusan szenved, ám természetes coolsága hamar segíti beilleszkedni. Begyűjt egy maroknyi izgalmasnak szánt, de kétdimenziós havert, egy csokor modellügynökségről szabadult udvarlót, és vidáman szippantja el környezetében a figyelmet mindenki másról (ehhez sokszor accessoire-ként használható traumáját is beveti). Idülten szól a langyos popzene, és röpködnek a harmincévesnél idősebbeknek értelmezhetetlen popkulturális utalások. Ami viszont kicsit kiemeli fajtársai közül a szériát, az a párhuzamos cselekményszálak használata: a tinidráma és a detektívszál egybefonása még sok váratlan fordulattal szolgálhat.
Figyelmébe ajánljuk
Régen látott válságot hoz Trump „belső háborúja” Amerikában
A bíróságok és a titkosszolgálat után a katonaságot is lábhoz parancsolná a Trump-kormányzat. A tábornokoknak tartott kínos eligazítás több volt erődemonstrációnál, és a hadsereg vezetőinek már most dönteniük kell, hagyják-e, hogy saját országuk polgárai ellen vezényeljék őket.
A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk
„Tökmindegy, melyiket kezdi” – kedvenc könyveink Krasznahorkai Lászlótól
A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
Amikor a néma beszél a süketeknek – Krasznahorkai László bonyolult kapcsolata szülővárosával, Gyulával
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák
Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).