Nagyon igyekszünk friss, könnyed, de mély is lenni, s megpróbálunk egyesíteni két jól bevált tinisorozat-paradigmát: a Gilmore Girls családbarát stílusát a tűzön-vízen át összetartó anya-lánya párossal és a Skins szemtelen, de húsbavágó tinianalízisét. Az első epizód első öt percében letudjuk az összes tinifilmtoposzt (barátnőszerű, laza anyuka, őrült éjszakai bulizás, melyet fogda követ), ám ezután egy valóban meghökkentő fordulat következik: kiderül, hogy a bálványozott anyuka valójában nem is anyuka, hanem gyerekrabló. Itt feltámad a remény, hogy valami újat és megrázót fogunk látni, de csalódnunk kell, mert egy újabb klisé következik (a „partra vetett hal” figura): Carter kénytelen visszatérni tökéletesnek nem nevezhető biológiai szüleihez. Klasszikus diszfunkcionális család, az író apát elnyomja a control freak, élre vasalt detektív-anya, a gyerekek hervadoznak a fullasztó környezetben és eltűnt testvérük nyomasztó emlékének árnyékában. Carter eleinte erősen és esztétikusan szenved, ám természetes coolsága hamar segíti beilleszkedni. Begyűjt egy maroknyi izgalmasnak szánt, de kétdimenziós havert, egy csokor modellügynökségről szabadult udvarlót, és vidáman szippantja el környezetében a figyelmet mindenki másról (ehhez sokszor accessoire-ként használható traumáját is beveti). Idülten szól a langyos popzene, és röpködnek a harmincévesnél idősebbeknek értelmezhetetlen popkulturális utalások. Ami viszont kicsit kiemeli fajtársai közül a szériát, az a párhuzamos cselekményszálak használata: a tinidráma és a detektívszál egybefonása még sok váratlan fordulattal szolgálhat.
Figyelmébe ajánljuk
Klasszissal jobban
Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.
Közös térben, külön utakon
A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.
Válás brit és merikai módra
Volt egy pillanat a 80-as években, amikor a Kathleen Turner és Michael Douglas közötti izzó szexuális feszültség önálló (és jól jövedelmező) életre kelt, és csaknem saját minifilmfolyamot teremtett.
Talán nem is ember
A berber gazdálkodó két fia Szíriába szökik, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez csatlakozzon.
Anyu vigyázó tekintete
Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigorúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.
Éden délen
Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.
Hol nem volt
Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.
A mókamester
„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.
A lélekkufárok
„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.
Valami tényleg megroppanhatott a miniszterelnök táborában
Rainer-Micsinyei Nóra: A kormány arra játszik, hogy az emberek féljenek megszólalni
Ilyen tényleg nincs Európában
„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”