Tévétorrent

Motive

  • Gera Márton
  • 2014. október 5.

Tévétorrent

Úgy kezdődnek a részek, ahogyan semelyik kriminek sem lenne szabad: megmutatják, ki a gyilkos. Kimerevítik a képet, jön a zene, és teljes valójában áll előttünk a tettes, ő fogja megölni, lehet tudni. Aztán már meg is ölte, mert ez az ötlet, hogy nem tudjuk, miért tette. Felrúgják a legfontosabb szabályt, nem a gyilkost keressük, hanem az okot. Azt nézzük, ahogyan a nyomozók próbálják összerakni a szálakat. Meg van ez csinálva, még ha ilyen semmitmondó címet találtak is ki.

Van egy kis tanító jellege az egésznek, a végén jön a konklúzió, a detektívek úgyis megfogják a rosszcsontot, de a készítők túllendülnek ezen, és képesek csavaros ügyeket gyártani. S bármennyire különleges is a felépítés, a Motive-ban is ott vannak a sorsok, az átvert vámőr, a tolvaj fiú esete. Közben meg egyre csak pörögnek az epizódok, ugrálunk az időben, látjuk a tettes és az áldozat kapcsolatát, amíg a jelenben halad a nyomozás.

Mindössze annyit csinál a sorozat, hogy más, mint a társai, nem pusztán abból áll, hogy negyven perc alatt meglesz a gyilkos, mindegy is, kicsoda, miért tette, a lényeg, hogy megvan, jöhet a stáblista. Mialatt mégiscsak krimi, a visszafogottabb fajtából, ahol nem arra mennek rá, hogy ki tud nagyobbat lőni, helyette van téves nyom, kikérdeznek irreleváns személyeket, a végére azonban ott a bűnös bilincsben.

Mégis úgy tűnik, a bevett formulákat nem sikerül elfelejteni, viccelődnek és belemásznak a detektívek magánéletébe, de legalább érzékkel teszik, olyan finoman, hogy még elviselhető legyen, egészen meglepő, milyen flottul csinálják Vancouverben. A végén még Kanada fog győzni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.