Tévétorrent

Ha peng a penge

Peaky Blinders

  • - borz -
  • 2014. február 9.

Tévétorrent

Aki unja már Chicagót, Atlantic Cityt és az amerikai gengsztereket, most átköltözhet a húszas évek Birminghamjének érdesebb részébe, ahol tanúja lehet egy kisded családi vállalkozás felemelkedésének.

A nagy háborúból gránátnyomással, poszttraumatikus stresszel vagy totál zakkantan hazatért fiúk visszaveszik a nőktől a nadrágot meg a kocsma, az illegális bukmékeriroda, a szesz- és dohánycsempész melléküzemág feletti hatalmat. Minden gengszterek magasztos célja lebeg előttük: feltörni, egyeduralmat szerezni a piacon, aztán törvényesíteni a bizniszt, és tiszteletre méltó polgárrá válni. Az ír Shelby famíliára viszont csődöt, bukást és vérfürdőt hozna a férfiuralom, ha nem lenne ott a vár esze, ifjabb Thomas, aki pengén kezeli a legsúlyosabb problémákat is - amelyek persze elő sem adódtak volna a férfiak hülyesége nélkül.

Ha már penge... A címszereplő banda a sapka simléderébe dugott és fegyverként használt borotvapengékről kapta a nevét. Ezzel ugyan nem sokra mennének, de szerencsére jól bánnak az ólmosbottal, a miskárolókéssel, a machetével és katonaviseltként a különböző lőfegyverekkel is. Ellenségeik és barátaik (változó felállásban) számosak: zsaruk, cigányok, kommunista agitátorok, IRA-ügynökök, rivális bűnbandák. A fő konfliktusforrás egy nagyobb fegyverszállítmány random eltulajdonítása, amelyet Líbiába szánt a kormány, és most aggódik erősen, hogy rossz kezekbe kerül (sic!). Ennek kapcsán hőseink magával Winston Churchill-lel akasztanak tengelyt, aki különmegbízottat nevez ki a válság megoldására: az Írországban már kellően brutálisnak és hatékonynak bizonyult Campbell főfelügyelőt. Az erkölcsi megtisztulás és a két hét alatt rend lesz programjával (és egy csinos kémnővel) érkező Campbell első dolga a helyi rendőrség megtizedelése, ezt követi a komcsik elleni hadjárat durva razziával a munkásnegyedben. A "pengesapkásokkal" szemben az eszközök egész arzenálját veti be, a nyers erőtől a beépített ügynökön át az alkukötésig. E rendpárti morális atléta egy véres bandaháború háttértámogatásával és a kínai bordély felkeresésével zárja sikeres birminghami működését.

Ezenközben a Shelbyek - amellett, de ezt tán mondanunk sem kell, hogy példásan hozva az ír sztereotípiákat isznak, hőzöngenek és sírva vigadnak - fogyatkoznak és gyarapodnak, részeredményeket érnek el, bajba kerülnek, szerelembe esnek, elárulnak és elárultatnak, mindezt rendkívül szórakoztatóan, hibátlan felvezetésben. Egészen az ötödik epizódig. Mert akkor beüt minden tévészériák átka és áldása: az új évad berendelése. Csak a vak nem látja, hogy a jó hír hallatán az alkotók utólag belenyúltak az 5. részbe - amely a korábbiaktól eltérően horog nélkül, rövidre zárva és leülve ér véget -, majd teljesen átírták az utolsót, beleapplikálva az új évadban kibontandó szálakat. A néző egyik szeme sír, a másik meg nevet ilyenkor, keserüli a szétbarmolást, de örül a visszatérésnek.

Mert van mire várni. A jól megválasztott brit színészek (Cillian Murphy mint Thomas, Paul Anderson mint Arthur Shelby, Helen McCrory mint a klán anyakirálynője, Sam Neill mint Campbell felügyelő, Charlie Creed-Miles mint a tüneményesen ostoba rivális gengszterfőnök, hogy csak néhányat említsek), a kor- és hangulatfestő látvány, a fordulatos cselekmény, a remek figurák hatásosan emelnek szót a Peaky Blinders (tovább)nézése mellett. A legfőbb vonzerőt azonban a sorozat témájának, helyszínének és zenéjének nóvuma jelenti. A zenében ugyanis dobtak egy merészet: korabeli zeneszámok vagy stílusimitációk helyett Nick Cave (and the Bad Seeds), White Stripes és Tom Waits szól, mindig jókor, mindig beletalálva, mindig nagyot ütve.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.