Tévétorrent

Ravenswood

Tévétorrent

Vegyünk egy szokásos tinihorrort - és ne lépjünk tovább. Így indul a Ravenswood, ködösen, temetői hangulatban, átkokkal körülvéve, sajnos teljesen kiszámíthatóan. Olyannyira az említett zsáner szerint halad minden, hogy azt hihetnénk, stílusgyakorlatot nézünk. De sajnos még azt sem, hisz ez csak egy újabb ijesztgetős, kísértetházas tinimese.

Ravenswood városa természetesen furcsa és átkozott, ahol a messzi múltban túl sok haláleset történt. Főszereplőink természetesen gimnazisták, akik ugyan nem videóztak közösen, és nem a Végső állomás mozikból igazoltak át, mégis nyakukba szakad egy jól irányzott átok, amely természetesen halállal végződik (avagy kezdődik). Természetesen rengeteg a szellemjárás (kócos vízihullák a függöny mögött, ismerős?), de így legalább a nem túl kreatívan legyilkolt szereplők sem maradnak gázsi nélkül, és megtudhatunk néhány velős bölcsességet a halál utáni életről ("mint hideg óceánban úszni", nem is kérdés). Csakhogy jön két élvezhető szereplő, akiknek a léte és a figurája is a kedvelhető túlzások kategóriájába esik (miattuk reméltünk némi egészséges öniróniát a műfajjal szemben). A temetési vállalkozó nagybácsi leginkább az Addams family egy tagjára emlékeztet; a házinéni pedig egyszerre a Manderley ház asszonyának gonosz házvezetőnője és a tündérkeresztanya. Az egyetlen szórakoztató szál, hogy ők mit kezdenek magukkal a történetben. Sajnos azonban jelenlétük és igyekezetük sem feltétlenül elég ahhoz, hogy egy halálra strapált formába életet leheljenek, ahhoz írókra és invencióra lett volna nyilván szükség.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.