Tévétorrent

Happy Valley

  • - borz -
  • 2014. október 25.

Tévétorrent

Remekbe szabott kis sorozat lett volna, ha időben eldöntik, akarnak-e folytatást, vagy nem. Az első négy epizódot még úgy írhatták meg, forgathatták le, hogy lesz második évad, az utolsó részeket viszont már azzal hozták sebtében tető alá, hogy itt a vége: ígéretes szálakat ejtettek el reflexió nélkül, és konfliktusokat lezáró könnyes melodrámákat húztak be, amelyek nem illenek az alapszövethez.

Hogy mást ne mondjunk, a Boldog völgy cím a gazdasági re­cesszióval és munkanélküliséggel sújtott egykori iparvidék drogfertőzöttségére kíván utalni, s többfelől is utat nyitnak a téma feldolgozására, de ezek az utak végül nem vezetnek sehová.

A főalak egy tökös rendőrnő, a 47 éves Catherine, aki egy yorkshire-i kisvárosban űzi az ipart, olyan elkötelezetten és hozzáértőn, hogy kész rejtély, miért maradt egyenruhás utcai zsaru az ő korában. (Erre majd meggyőző választ kapunk.) A he­roinról lejövőben lévő nővérével él, és egyedül neveli nehezen nevelhető unokáját, miután a lánya egy súlyos trauma után öngyilkos lett. Zűrös kapcsolata van az elvált férjével, a felnőtt fiával pedig nincsenek beszélő viszonyban. A rendőrvonalon vagy más foglalkozások (újságíró, orvos, tűzoltó) körében elkövetett drámasorozatok szinte mindegyikében roppant idegesítőek és kínosak tudnak lenni a magánéleti bonyodalmak, de itt ezek is rendben vannak, ami nem kis részt a brit színészeknek köszönhető, élen az egyszerűen lenyűgöző Sarah Lanca­shire-rel Catherine Cawood őrmester szerepében.

A hatrészes minisorozat sikeres lefutása után mégis a folytatás mellett döntött a BBC; nagy kár, hogy nem előbb szánták el magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.