Tévétorrent

Happy Valley

  • - borz -
  • 2014. október 25.

Tévétorrent

Remekbe szabott kis sorozat lett volna, ha időben eldöntik, akarnak-e folytatást, vagy nem. Az első négy epizódot még úgy írhatták meg, forgathatták le, hogy lesz második évad, az utolsó részeket viszont már azzal hozták sebtében tető alá, hogy itt a vége: ígéretes szálakat ejtettek el reflexió nélkül, és konfliktusokat lezáró könnyes melodrámákat húztak be, amelyek nem illenek az alapszövethez.

Hogy mást ne mondjunk, a Boldog völgy cím a gazdasági re­cesszióval és munkanélküliséggel sújtott egykori iparvidék drogfertőzöttségére kíván utalni, s többfelől is utat nyitnak a téma feldolgozására, de ezek az utak végül nem vezetnek sehová.

A főalak egy tökös rendőrnő, a 47 éves Catherine, aki egy yorkshire-i kisvárosban űzi az ipart, olyan elkötelezetten és hozzáértőn, hogy kész rejtély, miért maradt egyenruhás utcai zsaru az ő korában. (Erre majd meggyőző választ kapunk.) A he­roinról lejövőben lévő nővérével él, és egyedül neveli nehezen nevelhető unokáját, miután a lánya egy súlyos trauma után öngyilkos lett. Zűrös kapcsolata van az elvált férjével, a felnőtt fiával pedig nincsenek beszélő viszonyban. A rendőrvonalon vagy más foglalkozások (újságíró, orvos, tűzoltó) körében elkövetett drámasorozatok szinte mindegyikében roppant idegesítőek és kínosak tudnak lenni a magánéleti bonyodalmak, de itt ezek is rendben vannak, ami nem kis részt a brit színészeknek köszönhető, élen az egyszerűen lenyűgöző Sarah Lanca­shire-rel Catherine Cawood őrmester szerepében.

A hatrészes minisorozat sikeres lefutása után mégis a folytatás mellett döntött a BBC; nagy kár, hogy nem előbb szánták el magukat.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.