Tévétorrent

Happy Valley

  • - borz -
  • 2014. október 25.

Tévétorrent

Remekbe szabott kis sorozat lett volna, ha időben eldöntik, akarnak-e folytatást, vagy nem. Az első négy epizódot még úgy írhatták meg, forgathatták le, hogy lesz második évad, az utolsó részeket viszont már azzal hozták sebtében tető alá, hogy itt a vége: ígéretes szálakat ejtettek el reflexió nélkül, és konfliktusokat lezáró könnyes melodrámákat húztak be, amelyek nem illenek az alapszövethez.

Hogy mást ne mondjunk, a Boldog völgy cím a gazdasági re­cesszióval és munkanélküliséggel sújtott egykori iparvidék drogfertőzöttségére kíván utalni, s többfelől is utat nyitnak a téma feldolgozására, de ezek az utak végül nem vezetnek sehová.

A főalak egy tökös rendőrnő, a 47 éves Catherine, aki egy yorkshire-i kisvárosban űzi az ipart, olyan elkötelezetten és hozzáértőn, hogy kész rejtély, miért maradt egyenruhás utcai zsaru az ő korában. (Erre majd meggyőző választ kapunk.) A he­roinról lejövőben lévő nővérével él, és egyedül neveli nehezen nevelhető unokáját, miután a lánya egy súlyos trauma után öngyilkos lett. Zűrös kapcsolata van az elvált férjével, a felnőtt fiával pedig nincsenek beszélő viszonyban. A rendőrvonalon vagy más foglalkozások (újságíró, orvos, tűzoltó) körében elkövetett drámasorozatok szinte mindegyikében roppant idegesítőek és kínosak tudnak lenni a magánéleti bonyodalmak, de itt ezek is rendben vannak, ami nem kis részt a brit színészeknek köszönhető, élen az egyszerűen lenyűgöző Sarah Lanca­shire-rel Catherine Cawood őrmester szerepében.

A hatrészes minisorozat sikeres lefutása után mégis a folytatás mellett döntött a BBC; nagy kár, hogy nem előbb szánták el magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.