A Legends főhőse, Martin Odum (Sean Bean) már egy ilyen bizalmatlansággal teli légkörben kavar. Ő is karizmatikus, talpraesett, de a kelleténél gyakrabban kalandozik az antihős-tartományban, s már nem is tudja pontosan, miféle amerikai államot is szolgál. Odum beépített ügynök, aki a szokásos zsaruklisé szerint lassan elveszti saját identitását; talán csak nem kormányzati kezek vannak a személyiségbomlasztás mögött?
A széria motorja egyértelműen Bean, aki játszi könnyedséggel ölt magára eltérő személyiségeket. Sok jelenetben a készítők önreflexív utalásokkal játszanak rá erre a színjátékhelyzetre: a többi szereplő nézőként kamerákon át figyeli az FBI rendezte drámát, a valaki mássá átvedlő Odumot. A valódinak tűnő emberi érzelmek is ugyanúgy megtervezhetők, mint egy fiktív bankszámla vagy kórházi lelet. Kaméleonszerű képességének titka, hogy minden perszónához saját élettörténetéből merít, minden alkalommal reprodukálva bennük elrontott lépéseit. Külön csavar, hogy a „saját személyiség”, Martin Odum sem tűnik kevésbé konstruáltnak árnyékszemélyiségeinél. A széria sokkal jobb is lehetne, ha jobban fókuszálnának az identitásválságra és a két önmarcangolás közti időt nem ordas klisékkel töltenék ki.
