Tévétorrent

Legends

Tévétorrent

A Fox csatorna pontosan 9/11 után indította útjára Jack Bauert, a céltudatos, cselekvő, ám a morális szürkezónában vígan lubickoló terrorelhárítót, aki alig leplezetten a Bush-éra terrorizmus ellen indított háborúját volt hivatott legitimálni. Azóta sok minden történt: az amerikai csapatok kivonultak Irakból és Afganisztánból, és az állampolgárok már nem néznek el mindent a kormányzatnak.

A Legends főhőse, Martin Odum (Sean Bean) már egy ilyen bizalmatlansággal teli légkörben kavar. Ő is karizmatikus, talpraesett, de a kelleténél gyakrabban kalandozik az antihős-tartományban, s már nem is tudja pontosan, miféle amerikai államot is szolgál. Odum beépített ügynök, aki a szokásos zsaruklisé szerint lassan elveszti saját identitását; ­talán csak nem kormányzati kezek vannak a személyiségbomlasztás mögött?

A széria motorja egyértelműen Bean, aki játszi könnyedséggel ölt magára eltérő személyiségeket. Sok jelenetben a készítők önreflexív utalásokkal játszanak rá erre a színjátékhelyzetre: a többi szereplő nézőként kamerákon át figyeli az FBI rendezte drámát, a valaki mássá át­vedlő Odumot. A valódinak tűnő emberi érzelmek is ugyanúgy megtervezhetők, mint egy fiktív bankszámla vagy kórházi lelet. Kamé­leonszerű képességének titka, hogy minden perszónához saját élettörténetéből merít, minden alkalommal reprodukálva bennük elrontott lépéseit. Külön csavar, hogy a „saját személyiség”, Martin Odum sem tűnik kevésbé konstruáltnak árnyékszemélyiségeinél. A széria sokkal jobb is lehetne, ha jobban fókuszálnának az identitásválságra és a két önmarcangolás közti időt nem ordas klisékkel töltenék ki.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.