Vannak, akik nem nőnek ki a rémmesékből, ilyen Cristina Ricci is, aki most a baltás gyilkos szerepében lép elénk. Persze Lizzie Borden színigaz történetéből film is született; a mozifilmnyi pilot, a Lizzie Borden fejszét fogott az 1892-ben nagy port kavaró brutális gyilkosságról és peréről szól. Nevezett Lizzie az apját és mostohaanyját csapta agyon. (Oly közismert kultuszgyilkosság ez, amelyről gyermekdalocskák is szólnak.) A lányt viszont felmentik, kezdődhet a sorozat: néhány hónap múlva újra hullani kezdenek a fejek és egyebek. A véreskezű Lizzie (vérfröcsögésben, rothadó hullákban és belsőségekben nincs hiány) nyomába a híres Pinkerton detektíviroda jól felkészült, helyszínelőket is megszégyenítő ügynöke ered – kifogástalan viktoriánus díszletek közt, kellőképp szépiafotóvá gyűrt, egészen színvonalasan odarakott képeken. A szakadozott beállítások és a zsánerben kötelező kapkodó kamerakezelés és vágás mellett jól hangzik a kortárs, modern zene, remekül ellenpontozza az unásig ismert kosztümös Angliát.
Ricci persze viszi a prímet, és szerencsére magával is rántja az egész hóbelevancot – egy nyugodt félmosolya mögött több brutalitás és kéj húzódik meg, mint az egész Fűrész-szériában. A gesztusaiból sugárzó elfojtott téboly, a háttérben felsejlő totál beteg perverziók és meghasonlott hősök egyelőre magabiztosan hozzák az elvárhatót. Az nem biztos, hogy e lendület az első pár rész után is kitart, de az igen, hogy a kikent-kifent babaház alatt egy oszló hulla lesz elrejtve…
Magyar felirat: Taurus & Zayl
