Tévétorrent

Lucifer

Tévétorrent

Lehet ez a sokadik szín: az Ördög éppen nyugdíjazta önmagát, és a kedélyes 21. században, night clubot vezetve tengeti halhatatlan és meglehetősen unalmas napjait. A pokolba ő ugyan vissza nem menne, kissé a főgonosz szerepébe is beleunt, épp egy nyomozó oldalán próbál jó útra térni; vagy legalábbis szuperképességeit valami jóra felhasználni.

Nem más ez, mint a megszokott krimisorozati formula az agilis nyomozónővel, és a hozzá csapódó meglehetősen furcsa, antiszociális, pimasz és a legkülönbözőbb módon szokatlan segédlénnyel. Így ugye ez nem is túl érdekes. Úgy egy kicsit jobban hangzik, hogy tulajdonképpen ez Milton Sátánjának barackolása, méghozzá Neil Ga­i­ma­n The Sandman című képregényén keresztül, amely után Luciferünk saját spin-offot (írta: Mike Carey) is kapott. A Ga­i­ma­n bevallása szerint Bowie képmására teremtett bukott angyal figurája próbál tehát minket is tévútra vezetni, a nagy kérdés pedig az, ami mindig is: a szabad akarat. Nemcsak az emberé, hanem Luciferé magáé, természetesen. Ez, a pimaszság, a kellően jól választott címszereplő (Tom Ellis), és a pompásan eltalált atmoszféra (füstös, kénkő nélküli, de azért noirt idéző) fogja elhúzni ezt a sorozatot, és a remény, hogy a „minden részben egy ügy” szerkezetet valami háttérvilág is összetartja. Vannak erre utaló nyomok – felbukkanó arkangyalok és sikátorból előbukkanó metafizikum. Esetleg jelenthet valamit az is, hogy Jerry Bruckheimer a nevére vette a produkciót. De azért jobb meghagyni a fenntartásokat; végül is a pokolba vezető út is hasonló szándékokkal van kikövezve.

Magyar felirat: Cain – Bender & kissoreg

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.