Tévétorrent

Lucifer

Tévétorrent

Lehet ez a sokadik szín: az Ördög éppen nyugdíjazta önmagát, és a kedélyes 21. században, night clubot vezetve tengeti halhatatlan és meglehetősen unalmas napjait. A pokolba ő ugyan vissza nem menne, kissé a főgonosz szerepébe is beleunt, épp egy nyomozó oldalán próbál jó útra térni; vagy legalábbis szuperképességeit valami jóra felhasználni.

Nem más ez, mint a megszokott krimisorozati formula az agilis nyomozónővel, és a hozzá csapódó meglehetősen furcsa, antiszociális, pimasz és a legkülönbözőbb módon szokatlan segédlénnyel. Így ugye ez nem is túl érdekes. Úgy egy kicsit jobban hangzik, hogy tulajdonképpen ez Milton Sátánjának barackolása, méghozzá Neil Ga­i­ma­n The Sandman című képregényén keresztül, amely után Luciferünk saját spin-offot (írta: Mike Carey) is kapott. A Ga­i­ma­n bevallása szerint Bowie képmására teremtett bukott angyal figurája próbál tehát minket is tévútra vezetni, a nagy kérdés pedig az, ami mindig is: a szabad akarat. Nemcsak az emberé, hanem Luciferé magáé, természetesen. Ez, a pimaszság, a kellően jól választott címszereplő (Tom Ellis), és a pompásan eltalált atmoszféra (füstös, kénkő nélküli, de azért noirt idéző) fogja elhúzni ezt a sorozatot, és a remény, hogy a „minden részben egy ügy” szerkezetet valami háttérvilág is összetartja. Vannak erre utaló nyomok – felbukkanó arkangyalok és sikátorból előbukkanó metafizikum. Esetleg jelenthet valamit az is, hogy Jerry Bruckheimer a nevére vette a produkciót. De azért jobb meghagyni a fenntartásokat; végül is a pokolba vezető út is hasonló szándékokkal van kikövezve.

Magyar felirat: Cain – Bender & kissoreg

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.