Lehet ez a sokadik szín: az Ördög éppen nyugdíjazta önmagát, és a kedélyes 21. században, night clubot vezetve tengeti halhatatlan és meglehetősen unalmas napjait. A pokolba ő ugyan vissza nem menne, kissé a főgonosz szerepébe is beleunt, épp egy nyomozó oldalán próbál jó útra térni; vagy legalábbis szuperképességeit valami jóra felhasználni.
Nem más ez, mint a megszokott krimisorozati formula az agilis nyomozónővel, és a hozzá csapódó meglehetősen furcsa, antiszociális, pimasz és a legkülönbözőbb módon szokatlan segédlénnyel. Így ugye ez nem is túl érdekes. Úgy egy kicsit jobban hangzik, hogy tulajdonképpen ez Milton Sátánjának barackolása, méghozzá Neil Gaiman The Sandman című képregényén keresztül, amely után Luciferünk saját spin-offot (írta: Mike Carey) is kapott. A Gaiman bevallása szerint Bowie képmására teremtett bukott angyal figurája próbál tehát minket is tévútra vezetni, a nagy kérdés pedig az, ami mindig is: a szabad akarat. Nemcsak az emberé, hanem Luciferé magáé, természetesen. Ez, a pimaszság, a kellően jól választott címszereplő (Tom Ellis), és a pompásan eltalált atmoszféra (füstös, kénkő nélküli, de azért noirt idéző) fogja elhúzni ezt a sorozatot, és a remény, hogy a „minden részben egy ügy” szerkezetet valami háttérvilág is összetartja. Vannak erre utaló nyomok – felbukkanó arkangyalok és sikátorból előbukkanó metafizikum. Esetleg jelenthet valamit az is, hogy Jerry Bruckheimer a nevére vette a produkciót. De azért jobb meghagyni a fenntartásokat; végül is a pokolba vezető út is hasonló szándékokkal van kikövezve.
Magyar felirat: Cain – Bender & kissoreg
