Ha nagyon röviden szeretnénk leírni a Manhattant, azt mondhatnánk: Mad Men fizikusokkal. Már az első pár epizódból a korhűség ordibál (nagyon ott vagyunk, a ruháktól a zenékig) és a mívesség (Az elnök emberei és a Pan Am producere, Thomas Schlamme jó ideje pont ebben a korhű, míves „unalomban” utazik). Öltönyös férfiak whiskeyvel a kezükben kis szobákban vitatkoznak, és egyenleteket firkálnak idegesen egy táblára. Csak ők nem mosóport szeretnének eladni, hanem megépíteni a tökéletes fegyvert, az atombombát. A sorozat pikantériája, hogy klasszikus suspense-szel állunk szemben: nem az adja a feszültséget, hogy nem tudjuk, mi fog történni, hanem az, hogy már előre tudjuk a történet minden részletét. Az első rész máris a hirosimai atombomba ledobásáig hátralévő időt közli, tehát nincs sok kétségünk afelől, hogy mit építenek a férfiak. Ugyanakkor a készítőknek sikerül elegendő feszültséget és fordulatokat szolgáltatniuk azzal, hogy a tudósok családját és a hadsereg tagjait összetett tudáshierarchiába helyezik, attól függően, mennyit tudnak a szuperfegyverről. A széria magabiztos lassúsággal építkezik, hagy időt az érzelmi motivációk, bonyolult magánéleti viszonyok aprólékos megrajzolására, és annak ellenére is képes hiteles korrajzot nyújtani, hogy ki sem mozdul a Los Alamos-i katonai táborból, ahol a munkálatok zajlanak. A sokfelé ágazó cselekményszálak alkalmat adnak különböző zsánerek integrálására: kapunk kémthrillert, kertvárosi melodrámát, geek vígjátékot is. A Manhattan lassan hömpölygő, de izgalmas sorozatnak ígérkezik.
Neked ajánljuk
Grandiózus pamparamm
Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.
Vivát!
Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztályokat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.
Bármilyen szakos
Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.
Nadrágszíj a függönyre
Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.
„Ha nem dicsérnek”
„Egyre valószínűbb, hogy Trump vagy börtönbe kerül, vagy újraválasztják”
A pimasz légy
Lombjuk se rezzen
A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.
A kötelező nyelvvizsga eltörlése: a kormány lényegében bevallja, hogy „elengedte ezt az egészet”
„Ötven százalék!”
Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.
Nagykapu
Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.