Ha nagyon röviden szeretnénk leírni a Manhattant, azt mondhatnánk: Mad Men fizikusokkal. Már az első pár epizódból a korhűség ordibál (nagyon ott vagyunk, a ruháktól a zenékig) és a mívesség (Az elnök emberei és a Pan Am producere, Thomas Schlamme jó ideje pont ebben a korhű, míves „unalomban” utazik). Öltönyös férfiak whiskeyvel a kezükben kis szobákban vitatkoznak, és egyenleteket firkálnak idegesen egy táblára. Csak ők nem mosóport szeretnének eladni, hanem megépíteni a tökéletes fegyvert, az atombombát. A sorozat pikantériája, hogy klasszikus suspense-szel állunk szemben: nem az adja a feszültséget, hogy nem tudjuk, mi fog történni, hanem az, hogy már előre tudjuk a történet minden részletét. Az első rész máris a hirosimai atombomba ledobásáig hátralévő időt közli, tehát nincs sok kétségünk afelől, hogy mit építenek a férfiak. Ugyanakkor a készítőknek sikerül elegendő feszültséget és fordulatokat szolgáltatniuk azzal, hogy a tudósok családját és a hadsereg tagjait összetett tudáshierarchiába helyezik, attól függően, mennyit tudnak a szuperfegyverről. A széria magabiztos lassúsággal építkezik, hagy időt az érzelmi motivációk, bonyolult magánéleti viszonyok aprólékos megrajzolására, és annak ellenére is képes hiteles korrajzot nyújtani, hogy ki sem mozdul a Los Alamos-i katonai táborból, ahol a munkálatok zajlanak. A sokfelé ágazó cselekményszálak alkalmat adnak különböző zsánerek integrálására: kapunk kémthrillert, kertvárosi melodrámát, geek vígjátékot is. A Manhattan lassan hömpölygő, de izgalmas sorozatnak ígérkezik.
Figyelmébe ajánljuk
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
Szintén zenész
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Delejező monstrum
Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
Hatvanpuszta két hintája
Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.
Két akol
Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.
„Saját félelmeink rossz utakra visznek”
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat
Zhengming, avagy a nevek kiigazítása
„A kormányzás legfontosabb lépése a nevek kiigazítása.”
(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, 13.3)
„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”
Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.