Tévétorrent

THE STRAIN

  • - greff -
  • 2014. augusztus 14.

Tévétorrent

A videokazetták és a penész közelharcából ugyan az utóbbi került ki győztesen, a VHS-esztétika mégis itt maradt velünk. Guillermo Del Toro saját regényfolyamából adaptált sorozata például figyelemre méltó tehetséggel idézi fel annak a korszaknak a hangulatát, amelyben az Exterminátor 3000 – Harc a vízért típusú műalkotások a filmművészet klasszikusának számíthattak – ha csupán értő elem­zőik felettébb szűk halmazában is. Aligha véletlenül: Del Toro éppen ilyen furcsa ízlésű alakból vált – arányérzékét egyre inkább elveszítő – filmrendezővé és sorozatkreátorrá, de a The Strainnek csakis jót tesznek az ilyen-olyan ficamok és bicsaklások.

Vámpírsztoriban vagyunk, aminél unalmasabbat ma elképzelni sem lehet. Itt azonban nem hegyes szemfogú, erotomán, kékvérű hipszterek kuszálják a szálakat, hanem a szájukból csápot lövellő szörnyetegek, akiket a pokol angyala irányít jeges mosolyú Obersturmbannführere segítségével. Így azért mindjárt más – és akkor az ezüstkarddal ­hadonászó vén ószeresről vagy az emberi bőr alatt serénykedő mega­gilisztákról még nem is szóltunk.
A The Strain mégsem csak a kacatkultúrát népszerűsíti: színészeire (a bogaras öregurakat a Harry Pottertől a Broadchurchig hibátlanul hozó David Bradleyre vagy a House Of Cardsszal taroló Corey Stollra) nem lehet panasz, és a rendezés is megjárja, bár a Del Toro-irányította pilot­epizód után tagadhatatlanul zuhant egy kicsit a színvonal. Amikor viszont ellaposodna a játék, akkor mindig megbízhatóan érkezik valami agyalágyult fordulat, vagy épp egy undorítóbb vérfürdő. A világ rendje ilyenkor érezhetően helyreáll.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.