Tévétorrent/animáció

Paradise PD

  • - svébis -
  • 2018. december 22.

Tévétorrent

Adott egy arrogáns, szexista vezető, egy túlkapásokra hajlamos feminizmus-karikatúra, egy sztereotip fekete, egy túlsúlyos nagyi kedvence, egy szenilis vénember, egy semmirekellő újonc és egy drogkereső és -függő eb. Nem, ez nem a Wi-Fi hotspotként is üzemelő TEK-es megfigyelőkocsi legénysége, hanem a Brickleberry alkotóinak új sorozata. Sajnos azonban a Paradise PD már nem robog akkora lendülettel, mint a három évadot megélt elődje, és nem csak azért, mert a Roger Black–Waco O’Guin szerzőpáros nem tett mást, mint a vadasparkból egy rendőrőrsre költöztette korábbi karaktermintáit.

„Ez perverz, mocskos és undorító, de ezek a kifejezések nálam pozitív értelemben szerepelnek” – mondta annak idején Király Jenő, és ezzel a 2015-ben véget ért Brickleberry erényeit is összefoglalhatjuk. Nem volt olyan téma, személy, történelmi esemény, ami tabu lett volna, mindenből és mindenkiből – még saját magukból is – gúnyt űztek, mégpedig a legszélsőségesebb határokig kitolt komédiával. Mindez azonban sosem a végcél volt, hanem eszköz, hiszen az intelligens – még ha sokszor nem is annak látszó – humorban ott szenderegnek a legmélyebb igazságok. Erre azonban az idén indult Para­dise PD már nem képes: bár erősen tolja az altesti poénkodást, sokszor megreked ezen a ponton, és a popkulturális utalás is lényegesen több a kelleténél. Annak idején a South Park nagy lejtmenete is ennek volt köszönhető: egy egész történetszálon keresztül ragaszkodik egy-egy filmhez vagy sorozathoz. Itt sem maradunk Breaking Bad, Bron vagy Christine nélkül.

Magyar felirat: Devilsystem

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.