Tévétorrent

The Cry

Tévétorrent

Elsőre meghökkentőnek tűnhet, de Jacquelin Perske sorozata hatásmechanizmusában nem áll messze az olyan horroroktól, mint a Rosemary gyermeke vagy az Örökség. Igaz, a The Cryban a rettenet tisztán a pszichében zajlik, de forrását a családban, a házasságban és az újszülöttel kapcsolatos szorongásban kell keresnünk. A sorozat Helen FitzGerald ausztrál-skót írónő regényéből készült, melyet megjelenésekor a kritika az ún. „családi noir” szubzsánerbe sorolt. E műfaj képviselői többnyire a bűn és a család/házasság egészségtelen összefonódásaival foglalkoznak, nagy hangsúlyt fektetve az anyák és feleségek tapasztalataira és szempontjaira.

A skót Jo és Alistair újszülött fiukkal Ausztráliába utaznak, hogy elrendezzék a férfi válását előző feleségével, ám útközben a gyermeknek nyoma vész, ezzel pedig kezdetét veszi a pár élénk médiafigyelemmel övezett pokoljárása. A pokoljárást szó szerint kell érteni – a sorozat olyan szorongató, nyomasztó és vérfagyasztó fordulatokkal terheli nézőjét, ami már a műélvezet és a drámai hatás ellen dolgozik. A gyermek eltűnése (és feltételezhető halála) a mindennapi horror legnyilvánvalóbb forrása, de a próbatételek itt még nem érnek véget (mind a négy epizód a szenvedés egy újabb, mélyebb stációjába taszít). Ezzel együtt a The Cry számos izgalmat rejt. Felboncolja az anyasággal és a házassággal kapcsolatos összes frusztrációt, a szereplők viszonyait (áldozat-üldöző-megmentő) pedig állandó mozgásban tartja – e dinamikát pedig a kiváló Jenna Coleman és Ewen Leslie egyetlen fals hang nélkül egyensúlyozzák végig.

Bacsadi Zsófia

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.