Tévétorrent

The Cry

Tévétorrent

Elsőre meghökkentőnek tűnhet, de Jacquelin Perske sorozata hatásmechanizmusában nem áll messze az olyan horroroktól, mint a Rosemary gyermeke vagy az Örökség. Igaz, a The Cryban a rettenet tisztán a pszichében zajlik, de forrását a családban, a házasságban és az újszülöttel kapcsolatos szorongásban kell keresnünk. A sorozat Helen FitzGerald ausztrál-skót írónő regényéből készült, melyet megjelenésekor a kritika az ún. „családi noir” szubzsánerbe sorolt. E műfaj képviselői többnyire a bűn és a család/házasság egészségtelen összefonódásaival foglalkoznak, nagy hangsúlyt fektetve az anyák és feleségek tapasztalataira és szempontjaira.

A skót Jo és Alistair újszülött fiukkal Ausztráliába utaznak, hogy elrendezzék a férfi válását előző feleségével, ám útközben a gyermeknek nyoma vész, ezzel pedig kezdetét veszi a pár élénk médiafigyelemmel övezett pokoljárása. A pokoljárást szó szerint kell érteni – a sorozat olyan szorongató, nyomasztó és vérfagyasztó fordulatokkal terheli nézőjét, ami már a műélvezet és a drámai hatás ellen dolgozik. A gyermek eltűnése (és feltételezhető halála) a mindennapi horror legnyilvánvalóbb forrása, de a próbatételek itt még nem érnek véget (mind a négy epizód a szenvedés egy újabb, mélyebb stációjába taszít). Ezzel együtt a The Cry számos izgalmat rejt. Felboncolja az anyasággal és a házassággal kapcsolatos összes frusztrációt, a szereplők viszonyait (áldozat-üldöző-megmentő) pedig állandó mozgásban tartja – e dinamikát pedig a kiváló Jenna Coleman és Ewen Leslie egyetlen fals hang nélkül egyensúlyozzák végig.

Bacsadi Zsófia

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.