Tévétorrent

Strange Empire

  • - greff -
  • 2014. december 22.

Tévétorrent

Noha a zsáner nagy napjai már rég elsüllyedtek a porban, azon a tényen semmi sem változtat, hogy a western nemesít. Nincs az a történet, ami nem emelkedik feljebb néhány szintet, ha postakocsis-seriffcsillagos közegbe helyezik, és pláne nincs olyan karakter, aki ne mutatna jobban forgótáras pisztollyal az oldalán. Ennyit még a Strange Empire készítői is ténylegesen felfogtak.

A kanadai sorozatot így eleinte igen jó nézni: a vadnyugat félin­dián, gyorskezű angyalát adó Cara Gee-n vagy az autista amatőr orvost alakító Melissa Farmanen pompásan mutatnak a korabeli hacukák, és igazán mesésen tudnak – lóháton vagy gyalogszerrel – egyik faháztól a másikig bandukolni. A kanadai határvidéken sorsverte nők és gonosz fehér férfiak által bonyolított történet azonban nem csupán a vadnyugati poroszkálásról szeretne beszélni, hanem az istenétől és jogrendszerétől megfosztott emberállat javíthatatlan veszettségéről is. Ehhez azonban világot kellene festeni, majd magasra emelni a téteket. A Strange Empire mindkét fronton kudarcot vall: a környezetrajz szegényes, a színészi játék középszerű, a hangulat olyan, mint egy jelmezbálon – de olyannyira, hogy a rokonszenves nőalakot csak karcolja a golyó, a részeg szörnyek pedig mégsem erőszakolják meg végül a gyerek­lányokat.

Mindez nemcsak a Deadwood után, hanem már Peckinpah színrelépése környékén is fájdalmasan kevés lett volna.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.