A kanadai sorozatot így eleinte igen jó nézni: a vadnyugat félindián, gyorskezű angyalát adó Cara Gee-n vagy az autista amatőr orvost alakító Melissa Farmanen pompásan mutatnak a korabeli hacukák, és igazán mesésen tudnak – lóháton vagy gyalogszerrel – egyik faháztól a másikig bandukolni. A kanadai határvidéken sorsverte nők és gonosz fehér férfiak által bonyolított történet azonban nem csupán a vadnyugati poroszkálásról szeretne beszélni, hanem az istenétől és jogrendszerétől megfosztott emberállat javíthatatlan veszettségéről is. Ehhez azonban világot kellene festeni, majd magasra emelni a téteket. A Strange Empire mindkét fronton kudarcot vall: a környezetrajz szegényes, a színészi játék középszerű, a hangulat olyan, mint egy jelmezbálon – de olyannyira, hogy a rokonszenves nőalakot csak karcolja a golyó, a részeg szörnyek pedig mégsem erőszakolják meg végül a gyereklányokat.
Mindez nemcsak a Deadwood után, hanem már Peckinpah színrelépése környékén is fájdalmasan kevés lett volna.
