Vörösek, feketék - The Affair

  • Greff András
  • 2014. december 30.

Tévétorrent

Az amerikai tévésorozatok mintha kezdenék felfedezni maguknak a történetmesélés mechanikájának korrodált csavarját, a megbízhatatlan elbeszélőt.

Idén tavasszal a True Detective-ben még csak érdekes, apró színfoltja volt ez a remegés az egyébként is tiritarka összképnek, a The Affairben azonban már teljes sebességre kapcsolhatnak a több szinten is a hazugságok hálójában kapálózó aktorok. Itt ugyanis nem csupán a nyomozó hatóság arca felé irányul a tudatos megtévesztés (mint a TD-ben), hanem az elbeszélők saját magukat is folyton átverik (jobbára öntudatlanul), hiszen házasságtörőkként nagyon nem mindegy nekik, hogy romlott vagy inkább csak esendő figurákként kerülnek-e ki végül az örvényből. Ez a játék a legfőbb oka annak, hogy a The Affair magabiztosan az ősz legizgalmasabb amerikai ajánlataként magasodhat (alulstimulált) nézői elé.

Dominic West és Ruth Wilson

Dominic West és Ruth Wilson

 

Egyébiránt elég kommersz munka. A figurák mindegyikét bombabiztosra építették: a csalárd férjnek egyenesen négy gyermeke van, hogy semmiképp ne merülhessen fel kérdés az erotikátlanított hétköznapjaival kapcsolatban, a vágy nyári ruhás tárgya pedig a tengerparti kisváros legtündöklőbb teremtése. Az ellenszenves alakok nem csupán bárdolatlanok, hanem botcsinálta drogkereskedők is, és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy itt is előveszik a halott kisgyermek brit szériákból importált motívumát, ami napjaink sorozatiparának egyik legaljasabb fogása: nem csupán brutális tűzerejű bombázóról van szó a hatásvadászati hadviselésben, hanem bármikor bevethető motivációs eszközről is, amivel az érintett szereplőket gyakorlatilag bárhová el lehet vezetni olyankor, amikor az alkotóknak már tényleg semmi használható nem jut az eszükbe.

A The Affair mindezzel együtt is eltagadhatatlan vonzereje ugyanakkor nem csupán a figyelemre méltó narrációs trükközésből fakad, hiszen a frontvonalában szolgáló színészek lendülete is igen sokat hozzátold az összképhez. Mindhárman azt hozzák, amiben már kipróbáltnak számítanak: Ruth Wilson sérült, sötétkés, és akkora gravitációs vonzerőt termel, mint egy planéta (akárcsak a Lutherben), Maura Tierney mindennapi asszonyka és személyisége labirintusában rejtőzködő feladvány egyszerre (mint a Vészhelyzetben), Dominic West pedig saját sorsának lelkes aláaknázójaként sármoskodik végig az epizódokon (a Drótból hozott minta alapján). Vörösen lüktet körülöttük a tér, ami olyan ritka jelenség, hogy néző és vallatótiszt egyaránt a számottevő élvezetek lassan apasztandó forrásaként kezeli.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.