A popkultúra fővárosa kétségkívül Gotham City. Batman otthona nagyon hamar önálló életre kelt, és e sorozat pont az ebben rejlő potenciált próbálja kiaknázni, lényegében egy konvencionális krimisorozat narratívájára felfűzve. Minden epizód egy-egy helyi bűntényt követ nyomon, miközben egyetlen, az évadon átívelő szálat is kibont (természetesen a denevér születésének nullpontját adó rablógyilkosság felderítését). A magától értetődő jó zsaru/rossz zsaru dinamika (most az idealista Jim Gordon és a korrupt, cinikus Harvey Bullock) kissé szájbarágós pluszjelentéssel bővül: a városi rendőrségen uralkodó rémes viszonyok ábrázolásához van szükség rá. A széria eleinte kicsit nehezen találja a hangját: noir szeretne lenni, de csak noir-klisékre futja. Az elhintett utalások pedig szinte semmilyen kapcsolatot nem mutatnak az eredeti Batman-kánonnal, ami még nem lenne olyan nagy baj, ám az eredetileg valamelyest árnyalt figurákat sablonokra cserélik (Macskanő fiatalkorú bűnöző, Pingvin gengsztercsicska). Viszont sikerül jól visszaadni az időnkívüliséget, ahogy egybefolyik ódon és modern, a város kétarcúsága (törvényes városvezetés vs. alvilág), a törvény kétarcúsága (rendőrség vs. önbíráskodók), a politikai-alvilági játszmák szövevénye és társadalmi hatásai, az önbíráskodásra felmerülő társadalmi igény és morális következményei. A jellemábrázolás és a hozzá társuló színészi teljesítmény ingadozó, de van egy-két csúcspont: Jada Pinkett Smith rafinált maffiavezéréért és Sean Pertwee tüzes, káromkodó Alfredjéért mindenképp érdemes egy próbát tenni a Gothammel.
Figyelmébe ajánljuk
Jön a bolond!
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
Út a féktelenbe
Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.
Cica az istállóban
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
A hegyek hangja
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
A jóság hímpora
Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.
Krétaforradalom Szlovákiában, avagy minden autokrata gyáva és alattomos
Amit a tiszás adatlopási ügyben látunk, az a legsötétebb történelmi korszakokat idézi
Napokkal a Trump-Orbán találkozó után sem tudunk mindent a konkrétumokról
Főszerepben az Első sírásó
A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.
Fegyir Sandor: "A válasz arra, hogy kibírja-e Ukrajna, az, hogy igen..."
Az Iványi Gábor elleni ítéletről: a hatóságok, hivatalok hűen asszisztáltak Orbán kíméletlen bosszújához
Őrült rendszer, de van benne pénz
Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.