A popkultúra fővárosa kétségkívül Gotham City. Batman otthona nagyon hamar önálló életre kelt, és e sorozat pont az ebben rejlő potenciált próbálja kiaknázni, lényegében egy konvencionális krimisorozat narratívájára felfűzve. Minden epizód egy-egy helyi bűntényt követ nyomon, miközben egyetlen, az évadon átívelő szálat is kibont (természetesen a denevér születésének nullpontját adó rablógyilkosság felderítését). A magától értetődő jó zsaru/rossz zsaru dinamika (most az idealista Jim Gordon és a korrupt, cinikus Harvey Bullock) kissé szájbarágós pluszjelentéssel bővül: a városi rendőrségen uralkodó rémes viszonyok ábrázolásához van szükség rá. A széria eleinte kicsit nehezen találja a hangját: noir szeretne lenni, de csak noir-klisékre futja. Az elhintett utalások pedig szinte semmilyen kapcsolatot nem mutatnak az eredeti Batman-kánonnal, ami még nem lenne olyan nagy baj, ám az eredetileg valamelyest árnyalt figurákat sablonokra cserélik (Macskanő fiatalkorú bűnöző, Pingvin gengsztercsicska). Viszont sikerül jól visszaadni az időnkívüliséget, ahogy egybefolyik ódon és modern, a város kétarcúsága (törvényes városvezetés vs. alvilág), a törvény kétarcúsága (rendőrség vs. önbíráskodók), a politikai-alvilági játszmák szövevénye és társadalmi hatásai, az önbíráskodásra felmerülő társadalmi igény és morális következményei. A jellemábrázolás és a hozzá társuló színészi teljesítmény ingadozó, de van egy-két csúcspont: Jada Pinkett Smith rafinált maffiavezéréért és Sean Pertwee tüzes, káromkodó Alfredjéért mindenképp érdemes egy próbát tenni a Gothammel.
Figyelmébe ajánljuk
Vérző papírhold
A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.
Szűznemzés
Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.
Bárhol, kivéve nálunk
Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.
Brahms mint gravitáció
A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.
Scooter inda Művhaus
„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.
Who the Fuck Is SpongyaBob?
Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.
Intenzív emberi találkozások lenyomatai – Mary Ellen Mark kiállítása a Mai Manó Házban
Budapest a csőd szélén: a döntés Orbán Viktor kezében van
Idejekorán megkezdett agymosás - gyerekeknek
A Gajdos László elleni támadások jól mutatják a Fidesz-univerzum ún. értékrendjét
A Mi Hazánk és a birodalom
A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideológia terjesztésében vállal nagy szerepet. A pártelnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.
