A popkultúra fővárosa kétségkívül Gotham City. Batman otthona nagyon hamar önálló életre kelt, és e sorozat pont az ebben rejlő potenciált próbálja kiaknázni, lényegében egy konvencionális krimisorozat narratívájára felfűzve. Minden epizód egy-egy helyi bűntényt követ nyomon, miközben egyetlen, az évadon átívelő szálat is kibont (természetesen a denevér születésének nullpontját adó rablógyilkosság felderítését). A magától értetődő jó zsaru/rossz zsaru dinamika (most az idealista Jim Gordon és a korrupt, cinikus Harvey Bullock) kissé szájbarágós pluszjelentéssel bővül: a városi rendőrségen uralkodó rémes viszonyok ábrázolásához van szükség rá. A széria eleinte kicsit nehezen találja a hangját: noir szeretne lenni, de csak noir-klisékre futja. Az elhintett utalások pedig szinte semmilyen kapcsolatot nem mutatnak az eredeti Batman-kánonnal, ami még nem lenne olyan nagy baj, ám az eredetileg valamelyest árnyalt figurákat sablonokra cserélik (Macskanő fiatalkorú bűnöző, Pingvin gengsztercsicska). Viszont sikerül jól visszaadni az időnkívüliséget, ahogy egybefolyik ódon és modern, a város kétarcúsága (törvényes városvezetés vs. alvilág), a törvény kétarcúsága (rendőrség vs. önbíráskodók), a politikai-alvilági játszmák szövevénye és társadalmi hatásai, az önbíráskodásra felmerülő társadalmi igény és morális következményei. A jellemábrázolás és a hozzá társuló színészi teljesítmény ingadozó, de van egy-két csúcspont: Jada Pinkett Smith rafinált maffiavezéréért és Sean Pertwee tüzes, káromkodó Alfredjéért mindenképp érdemes egy próbát tenni a Gothammel.
Figyelmébe ajánljuk
A Tisza Párt Nemzeti Menete: egészen új helyzetben találta magát egy magyar ellenzéki szavazó
Magyar Péter magáévá tette a Fidesz legsikeresebb dolgait, a szavazói pedig rácsodálkozhattak, hogy többen vannak és menőbb tüntetésekre járnak, mint a fideszéi.
Szerénység, elvtárs!
Ki hitte volna, hogy a magyar író Nobel-díjazása után pár nappal az ország legsikertelenebbje fogja elmagyarázni, mi az irodalmi siker?
1956 Szentesen: nem lőttek egymásra, hiszen régen együtt fociztak
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
A béketárgyalás, ami meg sem történt
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
„A Péter azt mondta: ne féljetek. Én már nem félek” – tiszás aktivisták között Püspökladányban és Hajdúszoboszlón
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
Fél disznó
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Ketten a gombolyagok közt
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Kinek nevét párás üvegre írták
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Dinnyék közt a gyökér
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával
Trump, a nagy béketeremtő?
