Képregényrajongóknak, Marvel-őrülteknek, a szuperhősök után gyermeki örömmel vágyakozó sorozatjunkie-knak az idén hamarabb jött a karácsony, az ajándékot pedig a Netflix szállította, amikor összeeresztette a szegény emberek szuperhőseit, a feltörekvő megmentőket, akiknek eddig a vásznon nem, csupán a tévében jutott hely. Nyolc részen keresztül üldözi tehát a gonoszt a vak Daredevil, a nagyképű Jessica Jones, a szótlan Luke Cage meg Iron Fist, akinek pompás, fénylő vasököl adatott, de színészi talentum sajna kevesebb.
Milyen szép is lehetett volna ez az összeröffenés, ha a forgatókönyvírók nem állnak meg félúton, s nem elégszenek meg azzal, hogy itt vannak ezek az erős férfiak és egy hölgy, a sikerhez pedig nyilván elég a látványuk. A félsikerhez biztosan elég, mert van itt csodásan megkomponált csihi-puhi, feltámasztás a halálból, haldokló főgonosz (micsoda öröm lett volna, ha Sigourney Weavernek több jelenete akad), és rakásnyi olyan dolog, amiért lehet szeretni a szuperhősös sztorikat (van-e benne kívül hordott alsógatya?).
Csak közben meg az eleve is vékonyka (meg kell menteni New Yorkot, anyám) cselekmény végképp nem akar egyről a kettőre jutni, vannak hosszas felvezetések, nagy beszólások, ám a valódi történéseket kispórolták. Aztán a hatodik rész végén jön egy jelentősnek szánt, rémes fordulat, amitől csak azok nem akarják rögtön befejezni ezt a miniszériát, akik Daredevillel fekszenek és Iron Fisttel kelnek. A többieknek meg marad a keserű tanulság, hogy már a szuperhősökben sem lehet feltétlenül megbízni.
Magyar felirat: feliratok.info
