Tévétorrent

The Good Doctor

Tévétorrent

Jobb lesz-e attól egy kórház, ha autizmussal élő sebészt alkalmaz? És jobb lesz-e egy kórházsorozat? A kérdés azért is jogos, mert az elmúlt években divat lett jól funkcionáló autistákat megtenni főszereplőnek. Minek következtében a valamelyes társadalmi haszon (ismeretterjesztés) mellett felmerülnek az olyan jelzők is, mint az öncélú és a hatásvadász. Ezekkel rémít a The Good Doctor témaválasztása is, de szerencsére a sorozat készítője, a Dr. House-t is magáénak tudó David Shore rutinos versenyző. A történet kórházi belügy – a szó minden lehetséges értelmében. Új rezidens érkezik, sebész, autista. Ez még nem jogosítaná fel arra, hogy kiváló sebész legyen, de az, hogy autizmusához savant-szindróma is társul, már sokkal inkább. Tehát amellett, hogy alig tud kommunikálni a környezetével, fotografikus memóriája van, s a legapróbb elváltozásokra is felfigyel, hibaszűrő képessége nagyon erős. Az első pár részben épp ezen a dilemmán megy a moralizálás: elég-e ez? Hiszen mégiscsak emberekkel és emberi szituációkkal kell foglalkozni. Hogyan tudja ezt megoldani egy autista? És hogyan fogja ezt elfogadni a beteg vagy a hozzátartozó? A sorozat erre nem azt válaszolja, hogy mire nem képes az autizmussal élő, hanem azt, hogy mennyi mindenre igen, ha a társadalom teljes értékű, csak eltérő igényekkel rendelkező tagjaként tekintünk rá. Mindehhez azért hozzá kell tenni azt is, hogy egyes szekvenciák – főleg a hős gyerekkorát felidéző flashbackek – hatásvadászok és érzelgősek: de végül is, ez egy dráma.
A jobbak közül.

Magyar felirat: DcKatey & tdani93

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.