You’re The Worst

  • - greff -
  • 2014. augusztus 21.

Tévétorrent

Ez a nagyszerű sorozat az év leghazugabb televíziós produktuma. A két kora harmincas főhőst – akiknek a szalon­spicces, egyéjszakás kalandból jelentős zökkenőkkel mégis kifejlődő kapcsolata a sorozat legfontosabb tárgya – rémes figuráknak próbálják eladni, miközben egy olyan emberpárt látunk az ágyban, a konyhában és egyéb helyiségekben serénykedni, amely a szó minden lehetséges értelmében szuperhelyes.

Van aztán egy barátnőjük, aki a Kövér Lindsay becenévre hallgat, pedig molettnek is legföljebb a Harmadik Fitneszbirodalomban neveznék. A sérült iraki veterán lakótárs pedig – hát, képzeljenek el valami borzalmasan szerethetőt.

Mindez önmagában persze csupán a szokásos, mértéket és gátlást hírből sem ismerő amerikai tévés ügymenet volna, Stephen Falk húszperces epizódokból épülő sorozata ellenben azzal is megpróbálkozik, hogy két idétlen geg között a vártnál valóságosabb színekkel és szagokkal bilincselje magához a nézőt. A különös pedig az, hogy a fentebb vázolt, eléggé elvarázsolt keretek között ez tulajdonképpen sikerül is neki. Nem annyira a forgatókönyv minőségén, nem is az időzítésen múlik (bár ezeken is), hanem legfőképp a színészi hangütésen – voltaképp a stíluson. Aya Cash és Chris Geere képes a helyére tolni mindent: kint és bent is megfogják az egeret, a mesék világában járunk velük, ugyanakkor a szomszéd lakásban is. Öt epizód után máris biztosak lehetünk benne, hogy ők alkotják idén a tévésorozatok legszexibb és legviccesebb párosát.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.