A legidegesítőbb fajta meccsnéző vagyok. Az, aki ugrál, kiabál, csapkod, és néha még káromkodik is. Kifutok a szobából, aztán vissza, elkapcsolok, aztán vissza, eltakarom a szemem, aztán újra nézem a meccset – gondolom, mindezzel nem voltam egyedül a férfi vízilabda elődöntője alatt. Annyira, de annyira szerettem volna, hogy sikerüljön…
Nagyon szeretem Benedek Tibit. Valamelyik olimpia után (talán Sydney lehetett) közös fogadást rendeztek az olimpiai és paralimpiai bajnokoknak. Az első sorban kaptak helyet az aranyérmesek, köztük a férfi vízilabda-válogatott. A paralimpiai bajnokokról viszont megfeledkeztek, és valahova egészen hátra ültették őket. Nekem ez fel sem tűnt, nem szoktam foglalkozni ilyen dolgokkal, de Tibi ott a helyszínen szót emelt ez ellen, és igyekezett intézkedni, hogy nekünk is jusson hely elöl. Ilyen ember ő. Így ismertem meg személyesen, majd később a „Gondolkodj Egészségesen!” programban hozott össze minket a sors, aminek ő alapítója volt, én pedig 3 évig dolgoztam benne.
| ||
Akármikor szóba került a vízilabda, mindig fanatizmussal beszélt róla. Mint valami őszinte, soha el nem múló nagy szerelemről. Ezt a fanatizmust éreztem a csapaton is az elődöntőben. Amikor az ember se nem lát, se nem hall, csak extázisban megy előre. Szárnyalás, akadályok nélkül. Akadályok márpedig voltak, ez még laikus szemmel is feltűnt. Pető Peti, a Népszabadság újságírója írta ki a Facebookra a meccs alatt, hogy a „vízilabda az a sportág, amelyben, ha megnyered az elődöntőt, akkor sem biztos, hogy te játszod a döntőt”. Teljesen igaza van – még akkor is, ha végül csak beverekedtük magunkat a fináléba, a bírók minden igyekezete ellenére.
Nagyon szeretem, hogy a sport szurkolóként is tud akkora örömöt adni, mint amikor benne van az ember. Teljesen át tudom élni ugyanazokat az érzelmeket, mint amikor megnyertem egy nagyobb versenyt. Néhány órára én is világbajnoki döntős férfi vízipólós lettem.
Az úszók is mindent megtettek ezért a tökéletes estéért. Hosszú Katinka bronzérmet nyert 200 pillangón, Jakabos Zsuzsi ötödik lett ugyanebben a számban! Ha valakinek esetleg eszébe jutna, hogy mégiscsak egy világbajnok, ez meg csak egy harmadik hely, azzal nagyon gyorsan szeretném tisztázni, hogy ez egy hatalmas küzdelemben, csodás versenyzéssel elért, nagyszerű eredmény. A 2008-as olimpia bajnoka nyert a londoni olimpia ezüstérmese előtt. Az ezüstérmes, barcelonai születésű Mireia Belmonte valószínűleg erre a számra készült a legjobban, ebben volt a legtöbb esélye nyerni. Ő is elégedett lehet a második helyével, mert a kínai Liu Zige legyőzhetetlen volt.
Ahogy Gyurta Dani is legyőzhetetlennek tűnik. Vérprofi. Nyilatkozatban is, versenyzésben is. A Széles-ügyhöz annyit tett hozzá, hogy úgy érzi, felfújták az ügyet, de tudja, ha egy olimpiai bajnokkal történik valami, annak ez a következménye. Nem foglalkozik vele. Remélem ez lesz az utolsó szó ebben a témában, Dani újra világbajnok lesz, Sanyi bácsit hagyják tovább dolgozni, a hozzá közel állók meg majd ügyelnek az egészségére.
Rendkívül megnyugtató volt látni Dani mindkét úszását. Bárki, bármit csinálhatott körülötte, ő ment a saját tempójában, az előre megbeszélt taktika szerint. Végül is ő a címvédő és az olimpiai bajnok, neki nem kell senki mást legyőznie, csak az órát. Péntek este kiderül a döntőben, hogy elsőként a világon sikerül-e zsinórban háromszor világbajnoki címet szereznie 200 mellen.
Egyáltalán nem számít, hogy elégedett vagyok-e vagy sem, de szerintem Cseh Laci is szépen ment 200 vegyesen. Kicsit meg is lepődtem a nyilatkozatán utána, nem értettem a bosszúságát. Tíz éve ott van az élmezőnyben, minden évben minden nagy világversenyen részt vett (nagy medencésen és rövid pályáson egyaránt), négyszer volt dobogós 200 vegyesen. Minden nagy sorozat megszakad egyszer, és most tényleg úgy tűnt, hogy egyszerűen négy jobb volt nála. Küzdött, mindent megtett a sikerért, megúszta idei legjobbját, ez most erre volt elég. Ha úgy érzi, hogy fejben nem volt rendben minden és mentális felkészüléssel meg tud újulni kicsit, akkor legyen így, de egy ilyen pályafutással nem kell magyarázni egy világbajnoki ötödik helyet. Engedje, hogy örüljünk neki és büszkék legyünk rá!
Megszületett a harmadik világcsúcs is, megint női számban, ezúttal 200 mellen, a dán Rikke Möller Pedersen révén. Pedersen mindig ott volt a döntőkben az elmúlt világversenyeken, de inkább rövid pályán remekelt, nagy medencében rendszerint a pontszerző helyek valamelyikén zárt. Aztán idén nagyon összeállt ez a mellúszás. Érdekes, mert talán a legtöbb ember mellen tud legjobban úszni, profi szinten mégis a legösszetettebb úszásnak számít. Nüanszokon múlik, hogy valakinek összeáll-e tökéletesre a technikája, vagy pedig egy apró puzzle-darab hiányzik, és darabokra hullik az egész. Van, hogy évek kemény munkája kell a teljes kép kirakásához – neki idén nagyon összejött ez. Az viszont nem biztos, hogy a világbajnoki címet is be tudja gyűjteni mellé.
*
Ez a péntek nem csak attól lesz jó, hogy jön a hétvége, de attól is, hogy láthatjuk Gyurta Danit a 200 mell döntőjében, Bernek Pétert 200 háton, drukkolhatunk a női vízilabda-válogatottnak a bronzmeccsen, ráadásul ezt már Hajdú B. István közvetíti, holnaptól ugyanis a Eurosporton élőben mennek a vízilabda-mérkőzések, s minden alkalommal meglepetésvendég is érkezik! Pisti és a vízilabda-válogatott elég szerencsés kombináció volt a múltban, maradjon is így!
