Vadonlakó

Csendet akarok

  • XIII.Pacuha
  • 2012. március 19.

Vadonlakó

Különleges színházi előadás: hajléktalan embereket nyűgöz le a színpadi hajléktalanság Fullajtár Andrea előadásában.

Fullajtár Andrea, köszönjük! Köszönjük a múlt év december 27-én este tartott Csendet akarok c. előadást! Tudjuk, hogy egy előadást több ember hoz létre, így további köszönettel tartozunk a Katona József Színháznak, Zsámbéki Gábor rendezőnek, a színpadi partner Nagy Viktornak, valamint mindazoknak, akiknek a neve nem látható színlapokon.

Már az sem volt mindennapi, ahogy mi, 12 gyakorló hajléktalan odakerültünk. Egyik szövetségesünk aznap délután egy szokásos megbeszélés végén megkérdezte, lenne-e kedvünk este színházba menni, mert kaptunk tiszteletjegyeket. Azt is mondta, hogy erre az eseményre a sajtó is „kivonul”.

A Katona kamaratermében, a Sufniban telt ház volt. A monodrámát Csalog Zsolt szociológus írta, és eredetileg ’96-ban mutatták be. Ezen az estén 60 percig olyan csend lett, ami még színházban is ritkaság. Persze ehhez az kellett, ami a színpadon történt.

Megdöbbentő és gondolatokat elindító produkciót láttam. Amikor beléptünk a nézőtérre és körülnéztünk, az utcáról ismerős kép fogadott minket: egy „átmeneti nő” (ti. átmenet nő és rongykupac között) és egy padon nekünk háttal ülő, mankóba kapaszkodó férfi hallgattak. A férfi hallgatott végig, de a nő nem. Mondta-mondta egy órán keresztül, de úgy, olyan hangsúllyal és gesztusokkal, hogy arra gondoltam (de komolyan!): nem létezik, hogy ez a színésznő ne lett volna valamikor valóban hajléktalan. Később továbbgondolva arra jutottam, ha tényleg ennyire hajléktalan volt, akkor biztos nem lett volna ilyen jó színész. Persze a szöveg sem volt akármi. Igaz, több részlete nem naprakész, de nem is lehet, hiszen a 90-es évek elején íródott, és a szerző sajnos már nem is tud „igazítani” rajta. Talán egy még élő drámaírónk újra előveszi a témát, de az már egy másik darab lenne. Ebben a produkcióban van még annyi „szellemi táplálék”, amin még jó ideig ellehetünk anélkül, hogy unalmasnak vagy idejétmúltnak éreznénk.

 


Fotó: Dömölky Dániel

 

Az előadás után Fullajtár Andrea és Nagy Viktor közönségtalálkozót tartott, amit egyik szövetségesünk moderált. Ez a „második felvonás” is közel 60 perces volt. Itt a profi újságírók mellett mi is kérdezhettünk. A színészek válaszaikkal bizonyították, hogy nemcsak „betanult” szöveget tudnak előadni, hanem például a hajléktalanságról saját gondolataik is vannak.

A minap láttam a tévében, hogy a Csendet akarok előadását DVD-re is rögzítik, egyrészt így őrzik meg az utókornak, és hogy a hajléktalanság ismertebb legyen a témában kevésbé tájékozottak előtt is.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.