Vadonlakó

Csendet akarok

  • XIII.Pacuha
  • 2012. március 19.

Vadonlakó

Különleges színházi előadás: hajléktalan embereket nyűgöz le a színpadi hajléktalanság Fullajtár Andrea előadásában.

Fullajtár Andrea, köszönjük! Köszönjük a múlt év december 27-én este tartott Csendet akarok c. előadást! Tudjuk, hogy egy előadást több ember hoz létre, így további köszönettel tartozunk a Katona József Színháznak, Zsámbéki Gábor rendezőnek, a színpadi partner Nagy Viktornak, valamint mindazoknak, akiknek a neve nem látható színlapokon.

Már az sem volt mindennapi, ahogy mi, 12 gyakorló hajléktalan odakerültünk. Egyik szövetségesünk aznap délután egy szokásos megbeszélés végén megkérdezte, lenne-e kedvünk este színházba menni, mert kaptunk tiszteletjegyeket. Azt is mondta, hogy erre az eseményre a sajtó is „kivonul”.

A Katona kamaratermében, a Sufniban telt ház volt. A monodrámát Csalog Zsolt szociológus írta, és eredetileg ’96-ban mutatták be. Ezen az estén 60 percig olyan csend lett, ami még színházban is ritkaság. Persze ehhez az kellett, ami a színpadon történt.

Megdöbbentő és gondolatokat elindító produkciót láttam. Amikor beléptünk a nézőtérre és körülnéztünk, az utcáról ismerős kép fogadott minket: egy „átmeneti nő” (ti. átmenet nő és rongykupac között) és egy padon nekünk háttal ülő, mankóba kapaszkodó férfi hallgattak. A férfi hallgatott végig, de a nő nem. Mondta-mondta egy órán keresztül, de úgy, olyan hangsúllyal és gesztusokkal, hogy arra gondoltam (de komolyan!): nem létezik, hogy ez a színésznő ne lett volna valamikor valóban hajléktalan. Később továbbgondolva arra jutottam, ha tényleg ennyire hajléktalan volt, akkor biztos nem lett volna ilyen jó színész. Persze a szöveg sem volt akármi. Igaz, több részlete nem naprakész, de nem is lehet, hiszen a 90-es évek elején íródott, és a szerző sajnos már nem is tud „igazítani” rajta. Talán egy még élő drámaírónk újra előveszi a témát, de az már egy másik darab lenne. Ebben a produkcióban van még annyi „szellemi táplálék”, amin még jó ideig ellehetünk anélkül, hogy unalmasnak vagy idejétmúltnak éreznénk.

 


Fotó: Dömölky Dániel

 

Az előadás után Fullajtár Andrea és Nagy Viktor közönségtalálkozót tartott, amit egyik szövetségesünk moderált. Ez a „második felvonás” is közel 60 perces volt. Itt a profi újságírók mellett mi is kérdezhettünk. A színészek válaszaikkal bizonyították, hogy nemcsak „betanult” szöveget tudnak előadni, hanem például a hajléktalanságról saját gondolataik is vannak.

A minap láttam a tévében, hogy a Csendet akarok előadását DVD-re is rögzítik, egyrészt így őrzik meg az utókornak, és hogy a hajléktalanság ismertebb legyen a témában kevésbé tájékozottak előtt is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.