magyarnarancs.hu: Karácsony Gergely árnyékkormányában az egészségügyi miniszteri pozíciót tölti be. A bemutatkozáskor elmondta, önálló minisztériumra van szükség. Ez feltétele volt a vállalásának?
Komáromi Zoltán: Az elmúlt 7-8 év bebizonyította, hogy ha egy kormányzati struktúrában az egészségügynek, az oktatásnak és a szociálpolitikának nincs külön minisztériuma, ráadásul ha az értük felelős miniszter tehetségtelen, akkor ez a három kulcságazat olyan károkat szenved, amit évekig tart helyrehozni. Az első feltételem az volt, hogy erős politikai támogatottságot kérek a munka elkezdéséhez, aminek az első lépése az önálló minisztérium volt, komoly hatáskörökkel. Amikor erre igent mondtak, először Botka László, majd Karácsony Gergely, akkor kezdtünk el a részletekről beszélni.
magyarnarancs.hu: Az egészségügyben sok a teendő, a finanszírozás uniós szintre hozását, a bérek emelését és a társadalombiztosítási rendszer rekonstrukcióját külön ki is emelte. Ezek lennének az első lépések?
KZ: Mindenképpen, hiszen jelenleg a kormányzat 6-8 százalékos béremelésekkel próbálja orvosolni az elmaradást, ami azt mutatja, nincsenek tisztában azzal, mekkora is a baj. Az egészségügyi dolgozók – az oktatásban és a szociális szférában dolgozókhoz hasonlóan – nincsenek megfizetve, egy munkahellyel nem tudják eltartani a családjukat. Vagy másod-, harmadállásokat vállalnak és teljesen kifacsarják magukat, vagy saját védelmük érdekében otthagyják az ágazatot, esetleg külföldre mennek. Ez az ágazatnak veszteség, a pótlásukra egyre kevesebb ember marad. Az Orbán-kormány továbbá megszüntette a társadalombiztosítás alkotmányos garanciáit. 2010-ig, ha valaki dolgozott, és befizette a járulékait, az állam szavatolt egy bizonyos ellátást, felelősséget vállalt ezért. Azzal, hogy most az állam adókat szed be járulékok helyett, megszűnt ez a garancia.
magyarnarancs.hu: A rendszer átalakítására és a béremelésre mennyi pénzre van szükség és honnan teremtenék azt elő?
KZ: A programunkban nem a felszínt kapargatjuk, hanem teljes átalakítást tervezünk: az első évben kezdve a háziorvosi és ügyeleti rendszerrel, a fogorvosi alapellátással, az otthoni szakápolással, a védőnői hálózattal, az Országos Mentőszolgálattal és a sürgősségi ellátással, a másodikban a járóbeteg-ellátással, végül a kórházi struktúra átalakításával. Ehhez egy április 9-i kormányváltás után még idén bele kellene tenni a már meglévő mellé plusz 40–50 milliárd forintot, ami a „budavári álmok”, a Várba költözés és a múzeumi negyed építkezéseinek leállításából simán kijön. 2019-ben már nem lesz benne a költségvetésben Paks 2, a stadionépítések, a tao-pénzeket nem látványsportokra, hanem az egészségügyre és a kultúrára fordítanánk, ebből 200–240 milliárd forintra számítunk. A ciklus végére elérnénk, hogy évente plusz 600–650 milliárd álljon rendelkezésre a működési költségekre. Ami egyébként azt a 6,5 százalékos GDP-ráköltést jelenti, amit az unió tagjainak alsó harmada fizet jelenleg. Mindennek 80 százalékát bérekre kell költeni, és nemcsak az egészségügyi dolgozók bérére, hanem az egészségügyben dolgozó műszaki személyzetére is. Ezen a területen is csődhelyzet kezd kialakulni, nagy hiányok vannak a műszaki osztályokon, és az elég gáz, ha egy kórházban azért maradnak el műtétek, mert nem tudnak fűteni vagy nincs világítás.
| ||
magyarnarancs.hu: Prioritásként említette az alapellátást, ön is háziorvosként dolgozik. A háziorvosok kompetenciáinak kiterjesztéséről mit gondol?
KZ: A szakmai kollégium már 20 éve leírta, hogy mik azok az ellátási formák, amiket nem finanszíroz a biztosító a háziorvosoknak, például a 24 órás vérnyomás- és szívritmus-monitorozást. Egy ilyen vizsgálatért a kardiológiai szakrendelés 3, illetve 6 ezer forintot kap, a háziorvos semmit. A kardiológián viszont van, hogy erre a vizsgálatra 2-3 hetet kell várni, holott ezt minden magas vérnyomással küzdő betegnél meg kellene csinálni évente egyszer. Sok diagnosztikai vizsgálatra nem utalhatunk be beteget, pedig egyszerűbb volna, ha már úgy menne a beteg egy szakambulanciára, hogy megvannak az eredményei. És az is fontos kérdés, hogy mi az, amit meg tudna csinálni egy 10-15 éves gyakorlattal rendelkező ápoló, akinek még arra is lenne ideje, hogy a pácienssel elbeszélgessen, amire egy háziorvosnak nincs napi 80-100 beteg mellett.
magyarnarancs.hu: A kórházi struktúra átalakítását is szükségesnek tartja, a szuperkórház terve maradna?
KZ: A szuperkórházat a nagy magyar egészségügyi szakember, Rogán Antal találta ki, amit aztán az egészségügyi államtitkársággal hajtatnak végre. Cserháti Pétert kinevezték miniszteri biztossá, de az általa előterjesztett szakmai anyagokat politikai szempontok alapján módosítják. Hangzatos szlogenek vannak a tervben, de valójában egy haver telkét kellett megvenni, ami kórház számára egy teljesen alkalmatlan terület: lápos, iszapos, a szintkülönbség miatt kötött pályás villamost odavezetni szinte lehetetlen, vagy nagyon nehéz és nagyon drága. A megközelítéshez szükséges infrastruktúra legalább annyiba kerülne, mint a kórház maga. Mire megyünk 2018-ban azzal, hogy 2024-re lesz egy szuperkórházunk, amikor a Szent Imre Kórházat két éven belül át lehetne alakítani úgy, hogy legyen egy ezerágyas centrumkórház, a Szent János Kórházat pedig, összevonva a Kútvölgyi-tömbbel úgy, hogy legyen egy második vonalbeli kórházunk. Centrumkórházból Budapesten 3-4 kell. Kormányváltás esetén az Egészséges Budapest Programot azonnal leállítanánk, átbeszélnénk, és újragondolnánk. Szükség van rá, csak nem ilyen formában.
magyarnarancs.hu: Mikorra lehetne helyrehozni az egészségügyet?
KZ: A nyáron már lehetne olyan törvényeket, rendeleteket hozni, hogy őszre az alapellátás, az ügyelet és a mentőszolgálat szintjén érezhető különbség legyen a lakosság szempontjából is. A rendszerben dolgozó orvosok és nővérek pedig lássák, hogy elindult egy folyamat, a betegutak tisztázásával és az alapellátás javulásával csökken a „feleslegesen” bejövő betegek száma. Ha egyértelmű lesz, hogy közben már dolgozunk a kórházi struktúra átalakításán is, ki tudják majd várni a végét, és nem akarnak külföldre menni. Januárra már az otthoni szakápolásban és a járóbeteg-ellátásban is érezhető lenne a változás, csökkennének a várólisták, 2019 végére pedig a kórházakban is látszódna a profiltisztítás. Mindezt úgy, hogy egy beteg ellátása se sérüljön.
| ||
magyarnarancs.hu: Január közepéig az Együtt politikusa volt, aztán kilépett, amit főként azzal indokolt, hogy a párt nem akart összefogni másokkal. A pozíció, amit Karácsony Gergely felajánlott, szintén szerepet játszott a döntésében?
KZ: Ez korábban kezdődött. Tavaly év elején Botka Lászlóval volt egy beszélgetésünk, ahol megkérdezte, részt vennék-e az egészségügyi programja kialakításában. Igent mondtam, erről szóltam az Együtt elnökségének is, akik ezt támogatták. Naivan azt hittem, ha ez így van, akkor a választáson is lesz együttműködés. Keserűen kellett tapasztalnom, hogy minden olyan esetben, amikor Botka gesztust tett, az Együtt elnöksége, főként Juhász Péter és Szigetvári Viktor mindig tett valamit ez ellen: egy nyílt levéllel, egy sajtóközleménnyel. Botka pedig elmérte a programját: úgy gondolta, annyira megerősíti az MSZP-t, hogy egyértelmű lesz, hogy a választáson mögéjük kell beállni. Aztán Botka eltűnt, engem pedig újabb csalódások értek az Együttben: úgy láttam, periférián kezelik az egészségügyet. Karácsony Gergellyel tavaly decemberben beszéltem először az egészségügyi programról, de aztán az „Új Pólus” ötlete is elbukott. Január közepén az Együtt listát állított, és megnevezte az egyéni jelölteket és úgy döntöttek, engem Érden indítanak, ahol semmiféle beágyazottságom nincs, voltam ott életemben kétszer. A XII. kerületben viszont 20 éve vagyok háziorvos. Azt sem értettem, hogy ha az egészségüggyel akarunk kampányolni, akkor a választási programunkban miért nem ez szerepel az első helyen. Amikor a választmányi ülésen rákérdeztem, ez miért van, és azt láttam, hogy az egészségügy nem prioritás, és hogy nem fognak össze senkivel, akkor bejelentettem, hogy kilépek. Két nap múlva Karácsony Gergővel megbeszéltük, hogy a közös munkát folytatjuk.
magyarnarancs.hu: Tervezi, hogy belép az MSZP-be vagy a Párbeszédbe?
KZ: Mindkét párt vezetőivel beszéltem erről, de nem mondták, hogy ez a feltétele annak, hogy együtt dolgozzunk továbbra is. Mindkét párt vezetése részéről érzem a politikai bizalmat, ez elég ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Ha sikerül nyernünk, akkor egyértelmű a helyzetem, ha nem, úgy gondolom, hogy ez a két párt valamilyen szinten akkor is együtt fog dolgozni, és biztosan lesz egészségügyi kabinet, ahol lesz feladatom.
magyarnarancs.hu: A Jobbikkal való összefogásról mit gondol?
KZ: A Jobbikkal, azokkal a jobbikos politikusokkal, akikkel szakmapolitikai területen találkoztam, nincsenek rossz tapasztalataim. Más a politikusok toleranciája és megegyezési hajlandósága, mint a választópolgárok választási ambíciója. Szerintem nehezebb átszavazni, mint két politikusnak együttműködni. Viszont hiszek a választópolgárok bölcsességében, abban, hogy tudják: a legesélyesebbre kell szavazni. Mint Hódmezővásárhelyen, ahol összejött a kritikus tömeg a Fidesz ellen. A politikusoknak az a feladata, hogy a választópolgárokat segítsék ebben: vagyis meg kell egyeznie a pártoknak. Látok erre jó példákat, és még van három hét, elképzelhető, hogy az egyeztetések célba érnek. Más a helyzet most, mint 2014-ben vagy Vásárhely előtt, és amelyik párt ezt nem ismeri fel, csak vesztesként jöhet ki belőle.
