Ha a vezér nem tud nagyot nyerni, belülről kezd el bomlani Orbán rendszere

  • Gera Márton
  • 2018. március 18.

Választás 2018

Meg kell-e egyezniük az ellenzéki pártoknak, és mi lesz, ha a Fidesz elveszíti a választásokat? Erről is szó volt egy vasárnapi beszélgetésen.

„Meg kell egyezniük az ellenzéki pártoknak, legalább egy közös minimumban” – ez a mondat vasárnap délután hangzott el a budapesti Gödör Klubban, ahol az Eötvös Károly Intézet rendezett beszélgetést a választások tétjéről. Bár a fentieket nem politikus mondta, valószínűleg jól mutatja, mire vágyik az ellenzéki győzelemben reménykedő szavazók egy jelentős része három héttel a választások előtt.

Mi történik, ha a Fidesz ismét nyer?

A beszélgetésen, ahol Fleck Zoltán jogász, Elek István közíró és Demeter Áron, az Amnesty International emberi jogi szakértője vett részt, elsőként az került elő, mennyire lesz legitimnek tekinthető egy esetleges ellenzéki győzelem, ha a pártok többször is arról beszéltek, hogy a választási rendszer tisztességtelen és nem arányos. Erről a dilemmáról éppen az Eötvös Károly Intézet jelentetett meg egy vitaindítót a legutóbbi Élet és Irodalomban. Demeter Áron ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy pont az ellenzék győzelme tenné legitimmé az egészet, mert az azt mutatja meg, hogy még e lejtős pályán is sikerült nyerni. Elek István is azzal érvelt, hogy az csak széppé tenné a győzelmet, hogy ilyen körülmények között kellett megvívni.

Fleck Zoltán szerint ha győz a Fidesz, még tudatosabban kell kiállniuk az embereknek a jogaikért. Keserves és hosszú küzdelemről beszélt, de ő úgy látja, nem lehet passzív rezisztenciába vonulni, nem lehet úgy tenni, mintha lemondanánk a jogainkról. „Vissza kell szereznünk a nyelvünket erre, olyan nyelven kell beszélnünk, ami a jogosultság nyelve” – magyarázta Fleck.

Arról is szó esett, hogy mi történik, ha a Fidesz nem szerez kétharmadot a választáson, és ennek következtében meggyengül. Elek István szerint ebben az esetben az ellenzék pártjainak ki kellene használniuk a helyzetet, és megerősödniük, megtenniük azt, amit elmulasztottak az elmúlt években. Fleck is azt állította, hogy apró, hosszadalmas munka kezdődne, ám szerinte arról meg kell állapodniuk az ellenzéki pártoknak, hogy mit tekintenek demokráciának. „Ki kell mondaniuk majd, hogy az egyik oldal nem köztársaságpárti, nem egy demokratikus Magyarországot képvisel” – tette hozzá a jogász, aki azt gondolja, egy kisebb arányú Fidesz-győzelem lehetőséget adna arra, hogy az ellenzék nagyobb erőt mutasson fel, mert belülről is bomlasztó hatása van annak, „ha a nagyvezér nem tud nagyot nyerni”.

Demeter szerint egy nem kétharmados Fidesz-győzelem csak részben jönne jól az ellenzéknek. Ilyen esetben a pártoknak el kell végezniük azt a házi feladatot, amit eddig nem tettek, de megint kapnak időt, így félő, hogy nem teszik ezt meg, és ismét az történik, ami a 2014-es vereség után. „Ma még mindig azon megy a vita, hogy ki tekinthető demokratikusnak, ki jöhet be a nappaliba, és ki nem. Én nagyon remélem, hogy az ellenzék tanul ebből” – mondta Demeter.

Ezen a hétvégén elkezdenek egymással beszélni az ellenzéki pártok

Az LMP vasárnap a baloldallal, hétfőn Vonával ül egy asztalhoz. Pezsgőt azért még ne bontsanak a kormányváltást akaró szavazók. Március 15. hozott néhány fontos változást az ellenzéki pártok választási együttműködési hajlandóságában.

És mi lesz, ha veszít a Fidesz?

Váradi Júlia moderátor azon kérdésére, hogy mi legyen a négy párt első dolga, ha több képviselőt tudnak április 8. után a parlamentbe ültetni, mint a Fidesz, Fleck Zoltán úgy reagált, hogy „az alaptörvényt meg kell kérdőjelezni, az nem lehet kiindulópont, arról kell beszélni, hogyan lehet alkotmányozni”. „Lehet-e?” – vetették fel többen a közönségből, arra utalva, hogyan lehet új alkotmány írni, ha nincs kétharmad. Demeter szerint az új választójogi törvény kialakítása lehetne a közös minimum, de nem látja, „hogy azok a pártok, akik a visszaléptetésekről sem tudnak megállapodni, majd elkezdenek alkotmányozni”.

„Nem lenne olyan nagy erőfeszítés ezektől a pártoktól, hogy lefektessenek valamiféle közös minimumot az oktatás, az egészségügy és más területek esetében, és kimondják, hogy egyikük sem köt koalíciót a Fidesszel, akármi is lesz a választási eredmény” – ezt már Elek István mondta, akivel Demeter Áron is egyetértett. Ám ha a jelenlegi helyzetet nézzük, ez eléggé optimista elképzelésnek tűnik.

Borítókép: MTI/Sóki Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.