Vélemény

Ez egy megkésett manifesztum. Régen meg kellett volna írnom, hisz amiről szól, már '89 előtt is nyugtalanított. Nem tehettem azonban, mert kötött a szakmai logika. Aki az eszmék kurrens történetét hideg fejjel szeretné követni, tartsa távol magát a programmatikus érveléstől. Másfél éve - remélem, csak átmenetileg - kiléptem a "pártatlan nézelődő" szerepéből, az ELTE új Közgazdaságtudományi Tanszékének egyik kezdeményezője lettem. Jelentem, el vagyok fogulva. De hát mi értelme közreadni egy megkésett kiáltványt? Visszakérdezek: mi értelme visszazárni az asztalfiókba? Talán már nem időszerű? Én lennék a legboldogabb, ha ebben az értelemben is megkésett lenne. *

Azt hiszik, hülyéskedünk. Pont mi. Akkor ezt hallgassák meg!

A népszavazás végeredményét e pillanatban még tippelni is merészség lenne. A közvélemény-kutatások eredményes igeneket és csekély számú nemeket jósolnak, ami jó kis verés lenne a koalíciónak. Másfelől 2,1 millió szavazó az nagyon sok, és azt se lehet tudni, hogy a 15 százaléknyi hardcore szocialista szavazó elmegy-e, nem-e, aztán lehet, az SZDSZ is hoz pár tízezer lelkes nemezőt, szóval erre a medvebőrre sem innánk előre.

A hírszerzés 1993 és 2005 között számos oknyomozó újságírót megfigyelt, titkosszolgálati források szerint egyesek telefonját le is hallgatták. Volt olyan, akinek a kidobott papírjait majd tíz éven keresztül gyűjtötték a háztartási szemétből, hogy információt szerezzenek a munkájáról. Más esetben egy fogadót tartottak megfigyelés alatt, mert azt feltételezték, hogy az újságíró ott találkozik a forrásával. A legmegdöbbentőbb a titkosszolgálati módszerek közül azonban az volt, hogy öt újságírót sikerült beszervezniük, akik rendszeresen jelentést adtak a hírszerzésnek kollégáik kutatásairól, szakmai terveiről, vagy éppen a fizetésükről.

(lovi) Good Love River biztos nyerőként szétesett a cél előtt pár méterrel. Hévízi megint jobb arcát mutatja. Simb Illusion már kezdett mutatkozni az ősz elején. K. Dezső a turfot böngészi, ahelyett, hogy a versenyt nézné. Trójai betűfaló a lovin. Kiránduláson is a térképet nézi, nem a tájat. Pedig, ha körülnézne, látná - mit is? Az új, nagy, randa, posztmodern lelátót. Látná a napot, mely úgy mutatkozik, ragyog az égen, akár Simb Illusion ősz elején. Õsz vége van, vagy ez már a tél? A tavasz? Ki tudja.

Úgy tűnik, az éghajlatváltozás hatására a fehér karácsony képe végleg tovatűnik, s a képzelet birodalmába vándorol, a mézeskalács házak és a kolbászból font kerítés mellé. Az eltűnő fehérség eszünkbe juttathatja az észleléselmélet egy érdekes problémáját: a hóhatárváltozás metaforáját. A mindennapi életünkben bekövetkező folyamatos, állandó, lassú változást nehéz érzékelni, többnyire épp úgy nem tűnik fel, mint a bérceken évről évre zsugorodó hótakaró. A morál, a normák és az értékek változásának követése épp emiatt nehéz feladat - még akkor is, ha akad két olyan helyzet, amely segít e folyamatok érzékelésében.

Lapzártánk (kedd, január 22.) délutánján jött a jó hír: Aba Botond érkezik megmenteni a MÁV személyszállító cégét, a Startot. Továbbá az eddig nyereséges, ám nemrégiben eladott teherfuvarozó alegység, a MÁV Cargo főnöke is átigazol vezérigazgatónak a Starthoz. Öröm lesz eztán vonatozni. Nagy örömünkben idézzük is föl, mi történt idén a vasúti személyszállításban.

A helyi, szerbiai erőkön kívül a dráma szereplői közé tartoznak még: ismeretlen számú uniós diplomata és döntéshozó; aztán az orosz gázipar, Putyin elnök, Hasim Thaci, Kosovo miniszterelnöke, és még sokan mások. Egy rövid epizódban a múlt hét végén fellépett Balujevszkij tábornok is, az orosz hadsereg vezérkari főnöke, aki megelőző atomcsapással fenyegetett meg mindenkit, aki szembejött, de főként azokat, akik merényt forgatnának a hülye fejükben Oroszország, és - figyelem! - szövetségesei területi épsége és szuverenitása ellen.

Elődeit kegyeletesen tisztelő sajtómunkás amennyiben a honi nemiség történetét kutatja, semmiképp sem hagyhatja említetlenül a legelső magyar erotikus újság, a Pikáns Lapok rövid, ám dicsteljes működését. Ezúttal hát e harmatosan zsenge sajtóorgánumról lesz szó cikkemben, a hetilapról, amely 1883-ban, azaz éppen százhuszonöt esztendeje látott először nyomdafestéket. Méghozzá roppant figyelemreméltó módon, hiszen azt a korszakot Magyarországon szintúgy a viktoriánus álszemérem dominálta, mint az angolszász világban.

Szolnok 1984 januárjában K. sajtórendészeti vétség ügyében idézést kapott a szolnoki rendőrkapitányságtól. Sem az idézés ténye, sem a tárgya nem lepte meg különösebben. Az előző év tavaszán kétszer is házkutatást tartottak a lakásán, először mázsányi, "sajtórendészeti engedély nélkül sokszorosított" írást szedtek össze a rendőrként bemutatkozó civil ruhás állambiztonságiak, a második alkalommal nem találtak semmit. "Nem kell nekünk krimit nézni a tévében", mondta K. a nyolcéves lányának. "Idejön a krimi élőben." "Nagyon büdös krimi volt" - felelte Fanni. K. legyintett. Nem volt olyan érzékeny az orra, mint a lányáé.

Hogyan is áll a helyzet történelmi felzárkózásunkkal az európai gazdaságokhoz? Mennyit kell aludnunk, amíg úgy élünk majd, mint az osztrák sógorok? Az új év alkalmából érdemes kitekinteni a napi kérdések mögül, és szélesebb perspektívában vizsgálni a dolgok folyását.

Toller László országgyűlési képviselő, Pécs volt polgármesterének a gondnokság alá helyezését kezdeményezte egy magánszemély, a hét elején pedig egy egyszemélyes szervezet feljelentést tett az úgymond szabálytalanul folyósított tiszteletdíj miatt.

A kormányzati negyedért vérzik a szívünk, kizárólagos vigaszunk, hogy egyetlen kapavágás nem történt még, a kár csekély, csak annyi, amennyi az előkészítésére elment, az a bagatell 650 vagy 700 millió.

Esterházy Péter egyszer régen egy interjúban megemlítette, hogy anyagi gondjai vannak, nehéz a szépirodalomból megélni Magyarországon. A riporter erre megkérdezte, miért nem ír egy lektűrt. Akár álnéven, fő, hogy abból akár egy évig is megszűnnének az anyagi gondjai. Egy hónap alatt megírná, és utána írhat, amit akar. Esterházynak meg sem fordult a fejében, hogy felháborodjon a méltatlan felvetésen, hanem a legegyszerűbb és legváratlanabb választ adta: "Mert nem tudok. Ahhoz tudni kell!"