K. történetei (Szolnok)

  • Kőszeg Ferenc
  • 2008. január 24.

Egotrip

Szolnok 1984 januárjában K. sajtórendészeti vétség ügyében idézést kapott a szolnoki rendőrkapitányságtól. Sem az idézés ténye, sem a tárgya nem lepte meg különösebben. Az előző év tavaszán kétszer is házkutatást tartottak a lakásán, először mázsányi, "sajtórendészeti engedély nélkül sokszorosított" írást szedtek össze a rendőrként bemutatkozó civil ruhás állambiztonságiak, a második alkalommal nem találtak semmit. "Nem kell nekünk krimit nézni a tévében", mondta K. a nyolcéves lányának. "Idejön a krimi élőben." "Nagyon büdös krimi volt" - felelte Fanni. K. legyintett. Nem volt olyan érzékeny az orra, mint a lányáé.

1984 januárjában K. sajtórendészeti vétség ügyében idézést kapott a szolnoki rendőrkapitányságtól. Sem az idézés ténye, sem a tárgya nem lepte meg különösebben. Az előző év tavaszán kétszer is házkutatást tartottak a lakásán, először mázsányi, "sajtórendészeti engedély nélkül sokszorosított" írást szedtek össze a rendőrként bemutatkozó civil ruhás állambiztonságiak, a második alkalommal nem találtak semmit. "Nem kell nekünk krimit nézni a tévében", mondta K. a nyolcéves lányának. "Idejön a krimi élőben." "Nagyon büdös krimi volt" - felelte Fanni. K. legyintett. Nem volt olyan érzékeny az orra, mint a lányáé.

De azért ez az első (1957 októbere óta az első) házkutatás meg az utána következő éjszakai kihallgatás a Tolnai Lajos utcában elég nyomasztó volt. Szövényi György százados, aki a rendszerváltás óta gyakran szerepel a tévében terrorelhárítási szakértőként, igazi "rossz rendőr" módjára viselkedett: kiabált, fenyegetőzött, mint aki a következő pillanatban ütni fog. K.-t az érintette a legrosszabbul, hogy félni kezdett, és szégyenkezve érzékelte, hogy ezt a kihallgatója is látja. Biztos volt benne, hogy leghamarabb két-három év múlva szabadul. Szinte hálás volt az ordibáló gigerlinek, amikor hajnali ötkor mégis a kapuhoz kísérte, és kiengedte. Világossá vált, a pártállam, amely egyre jobban függött a nyugati hitelektől, nem akar látványos politikai pereket. Ehelyett 3000 forintról 10 000 forintra emelték fel a "sajtórendészeti szabálysértésért" kiszabható büntetés összegét, és a szamizdat-ügyeket a rendőrségen belül, szabálysértési eljárásban intézték el.

1983 nyarán egy szőke fiatalember csöngetett K. lakása ajtaján: Molnár Tamás volt, a szolnoki Inconnu művészcsoport szellemi vezetője. Szemben a demokratikus ellenzékhez csatlakozni vágyók többségével, nem feladatot kért, hanem maga ajánlotta fel segítségüket, titkos grafikai műhelyük közreműködését a cenzúrázatlan irodalom előállításában. Az ajánlat a legjobbkor jött. A Beszélő készülő 8. számát szerkesztői a huszonöt éve kivégzett Nagy Imre és mártírtársai emlékének kívánták szentelni. A régimódi stencilgép, amelyen a Beszélő készült, csak szöveget tudott sokszorosítani, képeket nem. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a szolnoki képzőművészek a grafikai sokszorosításban szokásos szitaeljárással készítsék el a kivégzettek portréját meg a folyóirat borítólapját. Az eszes és elszánt Molnár Tamás nyomban elnyerte a többi szerkesztő rokonszenvét is, valamennyien örültek a Beszélő és az Inconnu tervezett együttműködésének. Pedig a csoport addigra már alaposan beírta magát a kultúrpolitika botránykrónikájába: minden lépésüket figyelték, minden akciójukat gáncsolták. Illegális nyomdát fenntartani valószínűleg csak olyan módon lehet, ahogy Orosz István tette, a Beszélő első nyomdásza 1981 és 1986 között: visszavonultan élt dunabogdányi házában, a szerkesztőséggel közvetítőkön keresztül tartotta a kapcsolatot, s nevét a szerkesztők közül is csak hárman ismerték. (Vagy úgy, ahogy Demszky csinálta: volt titkos nyomdája, de állami nyomdák alkalmazottai is fusiztak a kiadójának, üzleti alapon.)

Az állambiztonsági szervezet kivárt. 1983. december 30-án aztán házkutatást tartottak Molnár Tamás édesanyjának a lakásán, itt megtalálták a 8. szám tervezett képmellékletének kész példányait. Délután átmentek Molnár Tamás munkahelyére, itt a lap borítóját találták meg. Január 2-án kihallgatták Molnár Tamást: mindenekelőtt azt akarták megtudni, ki bízta meg a munkával. K.-t január 19-re idézték Szolnokra. Ellentétben Szövényivel, Pintér István százados azt sugallta, hogy neki az egészhez semmi köze. 'bűnügyi nyomozó, az efféle politikai ügyek nem az ő asztala. A nevét nyomatékosan elismételte, majd váratlanul megkérdezte: "Mondja, nem hallott a szolnoki Dózsa vízilabdacsapatáról?" K. zavartan ismerte be, hogy nem. Pedig valóban illett volna hallania róla: a csapat az előző években hatszor nyerte meg az országos bajnokságot, és több játékosa lett tagja aranyérmes olimpiai csapatoknak. Az 1958-ban Európa-bajnokságot nyert válogatottnak is volt egy Pintér István nevű tagja, de hogy ő volt-e a kihallgatója, arról K. nem tudott megbizonyosodni.

K. nem ismerte Szolnokot. "A múlt nyáron itt kötöttem ki, mondta, de csak felcipeltem a kajakot meg a holmimat a Tisza-parttól a pályaudvarig, a városból nem láttam semmit." "Maga vízitúrázik! - rikkantott Pintér százados. - Ember, miért nem mindig azt csinálja? Akkor nem kerülne ilyen helyzetbe!" K. majdnem elnevette magát. Ez a beszélgetés, ha igaz az anekdota, egyszer már lezajlott, mégpedig Kelen József, a Kommunisták Magyarországi Pártja későbbi alapítója és egy magyar királyi detektívfelügyelő között, 1918 januárjában. A háborúellenes röplapok terjesztésével gyanúsított mérnök könyvtára tele volt társadalomtudományos irodalommal, többek közt Marx műveivel, az alsó polcon ellenben a "Nagy Brehm", Az állatok világa kötetei sorakoztak. "Látja, főmérnök úr, mondta a detektív, ha mindig ezt olvasná, nem lenne semmi baja a törvénnyel." "Igen, felügyelő úr, felelte Kelen József. Elegendő is lenne ezt olvasni, ha a földön csak állatok élnének." K. kísértést érzett, hogy felidézze a példázatot, de aztán elbizonytalanodott, netán megbántja vele a századost, és inkább hallgatott.

Az együttes lebukás csak szorosabbra fonta a demokratikus ellenzék és a Szolnokról elüldözött Inconnu kapcsolatát. Az ellenzéki lakásokban mindenütt feltűntek az Inconnu öntapadós matricái: a Budapesti Kulturális Fórum alkalmából kiadott rendőregyenruhás Mona Lisa, az olimpiai karikákon gördülő szovjet tank, amellyel a Los Angeles-i olimpia szocialista bojkottja ellen tiltakoztak. A harcoló város című kiállítást Radnóti Sándor készült megnyitni - a kiállítás anyagát azonban a rendőrség néhány órával a megnyitó előtt lefoglalta. Ez ellen Konrád György emelt szót a nemzetközi közvélemény előtt. Útlevelük visszaszerzéséért 1988 nyarán K. együtt éhségsztrájkolt az Inconnu tagjaival, Molnár Tamással, Bokros Péterrel, Pálinkás Róberttel.

Az utak 1988 őszén váltak el. Molnár Tamás a Londonban élő Krassó György budapesti szószólójaként kampányt kezdett azért, hogy a működésképtelen Szabad Kezdeményezések Hálózata ne alakuljon át társadalmi szervezetté: az SZDSZ létrejöttét antidemokratikus puccsnak minősítette, jóllehet az alakuló közgyűlés 998 résztvevője közül 930 az átalakulás mellett szavazott. Ettől kezdve Molnár Tamás útja a protestantizmuséra hasonlít. Luther Márton kétségbe vonta, hogy a pápa Krisztus helytartója, aztán alig kellett hozzá néhány évtized, s az újabb és újabb protestáló felekezetek megtagadták a Szentháromságot, sőt Jézus isten voltát is. Molnár Tamás volt kisgazda, volt a Jobbik alelnöke, volt a Kossuth téren létrehozott Magyar Nemzeti Bizottság egyik vezetője, jelenleg az Új Demokratikus Koalíció egyik alapítója. Blog formában közzétett napi vezércikkeiben szenvedélyesebben támadja Orbánt, mint a "balliberális" sajtó. Hende Csaba "tökéletesen szétverte" a polgári körök mozgalmát. A Jobbik "politikailag teljesen lenullázta a nemzeti oldal szétágazó és színes önszerveződéseit". A múlt év február 1-jei blogjában egy pillanatra elfogta az optimizmus: a Kossuth tériek hozzákezdenek "a Szent Korona-tan köré szerveződő" alkotmányozáshoz, és visszatértek az igazi hagyományhoz, "az avar, hun, szkíta, kelta aranykorhoz". De aztán csalódott a Kossuth tériekben meg a saját futó optimizmusában is. "A magyarok a helyezkedés, a megalkuvás, az önfeladás és a seggnyalás bárdolatlan művészei." (2007. november 12.) Ha ezt egy liberális írná, piszok zsidó nemzetgyalázó volna.

Szegény Tamás! Vajon mikor és miben találsz végre megnyugvást?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."