Elődeit kegyeletesen tisztelő sajtómunkás amennyiben a honi nemiség történetét kutatja, semmiképp sem hagyhatja említetlenül a legelső magyar erotikus újság, a Pikáns Lapok rövid, ám dicsteljes működését. Ezúttal hát e harmatosan zsenge sajtóorgánumról lesz szó cikkemben, a hetilapról, amely 1883-ban, azaz éppen százhuszonöt esztendeje látott először nyomdafestéket. Méghozzá roppant figyelemreméltó módon, hiszen azt a korszakot Magyarországon szintúgy a viktoriánus álszemérem dominálta, mint az angolszász világban. Óvatos körültekintésre és visszafogottságra kényszerült tehát a Pikáns Lapok, amikor programját közzétette, kijelentvén: "Nem árulunk zsákba macskát és nyíltan hirdetjük, hogy mi a naturalismus hívei vagyunk. Az érzelgős románok és novellák ideje bizony már lejárt és az életet nem szabad ignorálni, ha kissé csiklandós is, amit belőle merítünkÉ Az életet bemutatjuk a maga valóságában, de tartózkodni fogunk az otromba nuditásoktólÉ"
Szórakoztatás botrányok és botránkoztatás nélkül - ez volt a Boccaccio neve mögé rejtőző szerkesztő, s a többi, hozzá hasonlóan álneves szerző, a Krúdy Gyula által sokat emlegetett Satanello (Márkus József) vagy épp az itt Almaviva grófként figuráló hazafias lírikus, Rudnyánszky Gyula célja. Ilyesformán a Pikáns Lapok működésének első esztendejében túlnyomórészt olyan, leányszobába illően ártatlan írások jelentek meg az újságban, hogy azt ma már jószerével se pikánsnak, se naturalisztikusnak nem ítélhetné senki. Lassanként azonban csak felbátorodtak az inkognitós irodalmárok, s idővel mind frivolabb hangot megütve kezdték pertraktálni legkedvesebb témájukat: a női nemiséget. Előkerültek, mi több, rajzokon is ábrázoltattak az Andrássy úton férfiakra vadászó, magukat kitartató rosszéletűek, akiket rendre Lilinek neveztek a fantáziadús szerzők, de feltűntek a főcsővezetőt imádó vászoncselédek és a kikapós úriaszszonyok is. "Vannak asszonyok, akiknek még egy gyárkémény sem imponál" - állította az élettapasztalatokat és bölcs aforizmákat adagoló Caviár rovat, s a férfi olvasók egyetértőleg bólintgattak hozzá.
A témák sorában feltűnt természetesen a női nemiség nagy és jelentőségteljes titka, a szüzesség, illetve annak elvesztése is. Kéjes borzongással tárgyalták ezt a témát, s a kontextus által átértelmezett versidézet ("Mocsok esett lepedőmön / Ki kell a vérfoltot vennem") éppúgy erről regélt, mint a pajzán novellácska vagy a félreérthetetlen jelképekkel operáló klapancia. Császtvay Tünde egyik tanulmányában, mely a korban oly közkedvelt lepke (méh, madár) és virág motívum erősen szexuális töltetű megjelenítéseit tárgyalja, idézi Satanello vonatkozó versikéjét a Pikáns Lapokból:
"Hódító útjára indul már a lepke.
Kiséri útján arany fényözön,
Kéjes zsibongás az egész világon:
Minő öröm!
Feslő virágok, rózsabimbó-lányok,
Kék tavasz-ég mosolyog oda fönn:
Miljó virág megnyitja szűzi kelyhét:
A gólya jön!"
Ugyancsak e kérdés körül őgyeleg a Levente álnév alatt megjelentetett Nászéj című írás is. Hősnője, a szépséges Birike a lakodalmát követő reggelen sírva keresi fel édesanyját, mivel újdonsült férje a kölcsönösen gyönyörteljes éjszaka után, a hótiszta lepedőre rátekintve (eme felkiáltással: "Ah, én megcsalattam!") feldúltan elrohant otthonából. Ám az okos mama rögvest előszerez fiókjából egy hivatalos iratot, s felkeresi azzal a zordon ifjú férjet:
- Csitt, gyermek! Olvassa ezt és siessen Birikét megengesztelni!
Jenő türelmetlen mohósággal, boldogságtól éledő tekintettel olvasta a következőket: Alulírott bizonyítom, hogy Szilvássy Birike kisasszony ezelőtt két évvel tornászás közben, túlságosan nagy akadályt akarván átugrani, elesett, úgy hogy ájultan kellett hazavinni. Bak Máté okleveles tornatanító."
Az örök anyós más esetekben sem késik megnyugtatni vejét, például amidőn az esküvő után rövid öt hónappal köszönt be a gyermekáldás: "Ez bizony korán jött, hanem vigasztalódjék, vőm uram, az ilyesmi rendesen csak az első gyereknél szokott előfordulni".
A nászi éj mellett a házasság legelső napjainak felszabadultan erotikus hangulata is visszatérő téma a lap hasábjain. Az 1885-ös Mézeshetek című írás éppenséggel egy fiatalasszony boldog monológja, aki kedvtelve szemléli borotválkozó férjét: "Mert én büszke voltam, hogy oly férfi közelében lehetek, ki a férfit annyira jellemző munkát végez. Lesütöttem a pillámat és éreztem, hogy fülig elpirulok."
Az enyhe sikamlósság és a felettébb halovány erotika meghozta a sikert a lapnak, s a példányszám hamar elérte a tízezret. Csakhogy a férfiközönség többre vágyott, s immár maga kezdett történeteket küldözgetni kedves lapjának, méghozzá olyan borsos történeteket, amelyeket még a szerkesztők is csak pirulva olvashattak. S amíg a közönség kevesellte a nyomdafestékre került szexust, a társadalmi nyilvánosság zajosan sokallta: sajtóperek és komor képviselőházi felszólalások jelezték a prüdéria áthághatatlan korlátait. A Pikáns Lapok 1886-ra elhagyta kompromittált nevét, s immár Magyar Figaróként jelent meg, hogy így szabaduljon meg az úgymond "obscén és triviális jellegtől", amely ezek szerint korábban jellemezte. Pedig dehogy: az alig három évet élt első magyar erotikus lap hervadása valójában liliomhullás volt.
