Vélemény

Szupernaturális számok Jó néhány vicc kezdődik úgy, hogy a bolondok megszámozzák a vicceket. Sokféle poén felé kanyarodhat el ez a kezdet, például valaki mond egy számot, erre jól megverik, mert nagyon bugyuta viccet mondott, vagy óriási nevetés tör ki, mert új viccet mondott.

A hétvégén volt a második világháborút követő párizsi béke aláírásának hatvanadik évfordulója - és ugyanekkor emlékezett meg egy kis szélsőjobboldali párt Horthy halálának ötvenéves jubileumáról. A két dolog nem ért össze az ünneplők fejében:

A kérdésre, hogy a Kossuth téri kordont miért kell és milyen alapon lehet úgy hagyni, ahogy és ahol van, végül is lett válasz a múlt héten. Csak nem onnan jött, ahonnan vártuk.

Múlt csütörtök óta papír van róla, hogy az egyházi vezetők közszereplőknek számítanak: másfél éves bírósági csatározás után végre megnyertem az erről a kérdésről döntő pert.

Fodor Gábor az A38-as hajón ismertetett programjában megújulást hirdetett, mondván, hogy az eddig követett politika nem folytatható tovább az SZDSZ-ben. Rajk László a Napkeltében azzal korteskedett elsőként Fodor riválisa mellett, hogy ő a kontinuitást képviseli, s arra van szükség, nem megújulásra.

A figyelmes olvasónak bizonyára feltűnt, hogy nem siettem el a választást, ki mellett teszem le nyilvánosan a voksomat. Akik most azt várják tőlem, hogy a "vörösök és fehérek" logika mentén dicsérem az egyik jelöltet és szapulom a másikat, csalódni fognak.

Hiller István belehúzott. A miniszter a cannes-i zenei szakvásáron a kultúráról mint az emberi boldogulás zálogáról beszélt, a Magyar Kultúra Napján díjakat osztott, új titulust fabrikálva útjukra bocsátotta a "magyar kultúra követeit", és azt kérte tőlük, "tegyék azt, amit eddig is tettek".

Saját szakáll Érdekes szó (ha egyáltalán szónak lehet nevezni) a magyarban a saját. Egyre gyakrabban önálló szó - ahogy alább látni fogjuk -, pedig régebben (még az én gyerekkoromban is) inkább valamiféle előtoldalék volt, amit más szavak nélkül használni, kimondani nem lehetett: saját fejem.

Csak a Kispest Puskás Ferenc emlékének 1950 nyarán a sportvezetés elhatározta, hogy olyan ütőképes csapatot alakít, amely a világ bármely klubjával a győzelem reményében veheti fel a versenyt, s egyúttal az 1952-es helsinki olimpiai csapat alapja lehet. Természetesen a Bp. Honvéd bajnokcsapatát erősítették meg.

Kedves Narancs-olvasók! Ki ne emlékezne közületek Victor Hugo izgalmas regényére, az 1793-ra? Egy teherhajónak álcázott korvett vitorlázik Angliából a francia partok felé. Fedélzetén parasztnak öltözve a vendée-i felkelés kijelölt parancsnoka. A hajón a tűzmester hanyagsága következtében elszabadul egy ágyú, összezúzza a korvett felszerelését, az üteg többi agyúját. A tűzmester élete kockáztatásával megfékezi az ágyút. A kijelölt parancsnok a Szent Lajos-rend keresztjével tünteti ki a bátor katonát, majd parancsot ad, hogy hanyagságáért lőjék főbe. A hajó kapitánya odasúgja a másodkapitánynak: "Vendée-nak van vezére!"

Hogy ne menjünk vissza Ádámig és Éváig, csak a (villany)kályháig, idézzük fel Kóka János gazdasági miniszter január közepi nyilatkozatát a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes áramdíjáról: "Saját kiváltságaikat a mi kontónkra védik (...) ők hozzászoktak az utóbbi évtizedekben, hogy ez nekik jár. Én meg azt mondom, hogy ez nekik nem jár. Ez a kedvezmény igazságtalan."

A kordonbontás azért volt, hogy ne kelljen arról beszélni, amiről a miniszterelnök akarja, hogy beszélve legyen. A miniszterelnök, aki persze azt szeretné, hogy arról legyen beszélve, amiről ő szeretné, a múlt hetet végigbeszélte (az ATV-n, Friderikusznál), négy estén szólózott, az ötödiken pedig - kellemes társaságban - rekapitulált, reagált, okos arckifejezéssel kérdésre válaszolt.

A csabai apostol A várban, a Belügyminisztérium régi épületének falán (Országház u. 28.) márványtábla emlékezik arra a 350 fogolyra, akik 1944 végén "sínylődtek a Gestapo fogságában". A rabok negyedét kivégezték, az emléktáblán szereplő nevek közül kettő a futball történetével foglalkozóknak is ismerős lehet.

Vandíj Ez a furcsa szó nem a tandíjra vonatkozik, nem a vandalizmus díjára; hanem akkor? Éltem, írja J. A., ne unjuk őt, "és ebbe más is belehalt már". Vagy Kosztolányi: hogy annál, ami van, a semmi - ősebb (direkt írtam torzul a sort, értsük). Itt a bökkenő.