Vagyis nem a Budapesti Rendőrfőkapitányságtól, még csak nem is a rendőrséget felügyelő minisztériumtól, hanem a titkosszolgálatokat gondozó kancelláriaminisztertől, Szilvásy Györgytől.
Azért kell a kordont meghagyni, mert terrorveszély áll fenn, legalább március 15-éig; szélsőséges csoportok erőszakos cselekményeket terveznek védett személyek és objektumok ellen. A miniszter bővebben nem taglalt. A napilapok névtelen forrásokra hivatkozva már több színes részletet közöltek, az egyik az összeesküvők számát is tudni vélte (300-500 fő), meg azt, hogy vadászok is vannak köztük, és azt is, hogy külföldi erdőkben verzálják magukat a céllövésben, a másik azt, hogy a tévé ostrománál is jeleskedő futballhuligánok, szkinhedek és egyéb bűnözői elemek alkotják e derék hadat.
A miniszter még hozzáfűzte: azért nem mondhat többet sajnos, mert az a felgöngyölítés és a további nyomozás sikerének kockáztatásával járna. A miniszter azt sem árulta el, hogy mikor mondhat minderről majd többet, és arra sem tért ki, hogy a keletkezett göngyöleganyag miért nem elégséges legalább a vádemeléshez vagy a gyanúsításhoz, ahhoz, hogy a terroristagyanús illetőket tehát még az esemény előtt bekasztlizzák.
Mármost simán megtörténhet, hogy a miniszter igazat mond.
Lehet, hogy a szeptemberi zavargások spontán módon keletkeztek (cöcö), de egy idő után bizonyosan szervezetté váltak. Emlékezzünk arra is, hogy a november 4-ére beharangozott tüntetések előtt a traktoristák is budapesti, sőt országos felvonulást terveztek, bevallott céljuk a kormány lemondatása volt; a gyanakvóbbak arra is gondolhattak, hogy óhajuknak a rendőrség mozgásának megbénításával akarnak nyomatékot adni. A koalíciós politikusok háza elé szervezett tüntetések (ezeken katonai gyakorlóba öltözött illetők is fel-felbukkannak) ugyancsak szokatlan agresszivitást mutatnak; s ezt a fajta, a különféle náci honlapokon is burjánzó verbális politikai erőszakot rendszerint úgy követi a tettleges, mint a nyári záport a szivárvány az égen. Ha igaz, amit a titkosszolgálatok állítanak, akkor a miniszter múlt heti közléseinek és nem közléseinek megvan a maguk logikája. Kevesebbet nem mondhatott, de többet sem. Már az is épp elég baj, hogy ennyit mondania kellett. (Különösen, hogy e közlésével sem teremtett semmiféle jogalapot a kordon fenntartására - az jogi értelemben épp olyan törvényen kívüli maradt, mint volt eddig. De legalább kiderült, hogy ki a valódi gazdája.)
Viszont ha e spekulációkat végiggondoljuk, akkor kénytelenek leszünk arra a következtetésre jutni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt aktívan összejátszik a törvényes államrend megdöntésén munkálkodó szélsőséges csoportokkal. A miniszter közlése szerint a szervezkedés épp február 2-a, vagyis a Fidesz kordonbontó akciója után kapott lábra. Akinek van füle, hallhatja, hogy kinek a mozgása és csavarozása és láncfűrészelése serkenti cselekvésre a terroristákat.
De persze nem biztos, hogy a miniszter igazat mondott. Lehet, nem is ő hazudott, csak a titkosszolgálatok kavarják. Az is lehet, hogy nem ők kavarják, hanem a miniszter színezte ki kissé a tényeket (valamilyen tényeket; felfűszerezte őket, mint Mandelson az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló brit hírszerzői adatokat). A konfabuláció gyanúját erősíti, hogy a kormány nem először hivatkozik titkosszolgálati információkra és terrorveszélyre, ha ellenzéki tömegmegmozdulások híre érkezik; és utólag egyszer sem bizonyosodott be, hogy e veszélyből bármi is igaz lett volna. Az is érdekes kérdés, hogy - például - a tévé ostrománál hoppmesteri szerepet betöltő Toroczkai László miért úszta meg 40 000 forint szabálysértési bírsággal azt, ami az alkotmányos rend megzavarására irányuló kísérlet gyanújának látszott. Vagy hogy az ugyane hadműveletekben részt vevő huligánok miért készülhetnek újabb gaztettekre - miközben egyes, kisebb súlyúnak tűnő október 23-i tényállások megállapítása után másfél-két évek is el bírnak hangzani bírói szájakból.
Ha következetesen végighaladunk az ezen spekulációk kijelölte úton, egyértelmű lesz, hogy a kormány galád módon, titkosszolgálati eszközökkel és szörnyű provokációkkal igyekszik lejáratni politikai ellenfelét.
Ha mindkét spekulációt egyszerre gondoljuk végig, látni fogjuk, hogy idős nagyanyánk kivételével szinte bárki belőhetett a Teve utcai rendőrpalota nyílászáró szerkezeteibe, és őt is csak azért zárnánk ki a feltételezett elkövetők köréből, mert gyorshajtás miatt bevonták a vezetői engedélyét, és a nagyi, megesküszünk rá, sose vezetne jogosítvány nélkül.
A két spekuláció és a két végkövetkeztetés közti választás a nagyközönség számára egyelőre pusztán hit kérdése. Egyelőre. De még van egy kis esély, hogy a magyar demokrácia nagyobb károsodás nélkül megússza ezt a kis kirándulást az árnyékos oldalra. Ha egyszerre bizonyosodik be az, hogy Szilvásy igazat mondott, és hogy a Fidesznek semmi köze a szervezkedéshez. De azért hülye érzés ennek a megoldásnak drukkolni.
