Csak a Kispest
Puskás Ferenc emlékének
1950 nyarán a sportvezetés elhatározta, hogy olyan ütőképes csapatot alakít, amely a világ bármely klubjával a győzelem reményében veheti fel a versenyt, s egyúttal az 1952-es helsinki olimpiai csapat alapja lehet. Természetesen a Bp. Honvéd bajnokcsapatát erősítették meg. Ekkor került a Honvédba Grosics a Teherfuvarból, Budai II és Kocsis a Ferencvárosból. A Ferencvárosból ÉDOSZ, az MTK-ból Textiles, a bajnok természetesen a Bp. Honvéd lett.
A bajnokság sorsa az utolsó fordulóban dőlt el a Textiles-Honvéd meccsen. A Honvéd egy ponttal vezetett, a Textilesnek győznie kellett. A Hungária úti pálya jelentős mérkőzések lebonyolítására alkalmatlan volt (a betonlelátó egy tél alatt szinte szétmállott), a Textiles így Újpestre vitte a Honvédot.
December 24-én (!) délután, karácsony (de már, még 1950-ben is szent) este előtt néhány órával huszonötezer (!) ember gyűlt össze a Megyeri úti stadionban. A Textiles Gellér - Kovács II, Börzsei, Lantos - Kovács I, Bosánszky - Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Kovács IV összeállításban szállt szembe a Honvéddal, vezetett is 3-1-re, de a Honvéd még a félidőben egyenlített és végül 6-3-ra nyert.
Hat-három, mondta magának Purczeld, a Kispest egykori játékosa, elzárta a rádiót, és kinézett az ablakon. Purczeldék a kispesti pálya melletti sorházban laktak, rálátott a pályára. Hat-három, mondta még egyszer, mosolygott. Purczeld nem ment a Honvédba, fenyegették pedig, akkor is mosolygott. Maradok Kispesten, mondta. De hát a Kispest megszűnt, Honvéd lett belőle, jössz te is, szükség van rád, a bal lábadra! Itt van, vigyétek, kinyújtotta a bal lábát. Én kispesti maradok. Hülye vagy, az is maradsz. Majd még jövünk. Beszálltak az autóba, akkor is az ablakból nézte őket. Lassan esni kezdett a hó, már megint, délelőtt is esett, tegnap is, holnap is esni fog. Akkoriban fehér karácsonyok voltak, pártutasítás. Purczeld díszítette tovább a fát, a szülei nemsokára hazaérnek a templomból. Hat-három, ez jó, mondta magának megint. Városi bedobta, a Kocka meg befejelte. Na, ugye. Megy ez nélkülem is.
Purczeld akkor ment el a Kispestből, amikor a csapat Bp. Honvéd lett. Még nem volt Grosics, Budai II, Kocsis, Czibor. Én kispesti vagyok, nem honvéd!, mondta Purczeld, és átigazolt a szomszédba, a Soroksárba. Azért az érdekes volt, amikor Purczeld kifutott az övéi ellen. Ruzsa - Rákóczi, Patyi, Tóth III - Bozsik, Bányai - Horváth, Gyulai, Budai I, Cserjés, Babolcsay. Így állt fel a Honvéd. Purczeld rúgott három gólt, a Soroksár kikapott 6-3-ra. Hat-három, dünnyögte Purczeld, amikor gratulált Cucunak. Öcsi, gyere át, ölelte meg Cucu, mi a fÉt (Bozsik itt csúnyát mondott, pedig egy úriember volt), mi a fenét keresel ezeknél? Hát nem annyit, amennyit ti azoknál, mondta Purczeld, és ment lemosni magáról a soroksári sarat. A Soroksár 13 ponttal az utolsó előtti lett, két ponttal a Nagykanizsai Olajmunkás mögött, jobb gólkülönbségével megelőzve a Debreceni Lokomotívot, és búcsúzott az első osztálytól.
Purczeld azonban mindenképpen szeretett volna a Kocsisékkal megerősített Honvéd ellen játszani, ezért átigazolt a Bőripari SE-be. Hívta a Textiles, a Bp. Dózsa, a Vasas, az ÉDOSZ, a Postás, az Előre, a Csepel (ide majdnem elment, közel van Kispesthez), hívta az egész NB I és még azon is túl, de ő a Bőripari SE-t választotta. Hogy miért? A Bőripari SE-ben kergetem a bőrt, mert (itt szünetet tartott) van bőr a pofámon. Csak ő nevetett, az újságírók nem, akik természetesen csak a mondat első felét idézték a másnapi Népsport címlapján. A Honvéd természetesen 6-3-ra verte a Bőripari SE-t, Purczeld természetesen mesterhármast lőtt. A Honvéd-szurkolók a kispesti pályáról vállukon vitték Purczeldet hazáig (nem kellett messze vinniük). Mentek vagy száz métert, ott le- és éltették. (Megjegyzendő, a hatóság - államvédelmi - megpróbálta a XIX. kerületet Honvéd-kerületté nyilvánítani, elkerülendő azt a pimasz mondatot, miszerint a Honvéd a kispesti [sic!] pályán játszik. De elsőként a Magyar Néphadsereg, jelesül Farkas Mihály tiltakozott a kerületnév ellen: őket nem lehet bekeríteni.) A Bőripari SE természetesen az utolsó előtti helyen végzett, 7 ponttal, egy ponttal megelőzve a szintén kieső Tatabányát. Purczeld kereshetett új csapatot.
Meg is találta a szomszédos Soroksáron, s a következő évben már a SORTEX (Soroksári Textiles) csapatát erősítette. Azonban nem eléggé, mert (innen már tudjuk), a Honvéd ellen bravúrosnak mondható 3-6 ellenére is (góllövő, ki más), a SORTEX utolsó előttiként (erre azért mindig adott Purczeld, ne legyen utolsó), 18 pontjával, 8 (!) ponttal megelőzve a Szegedi Petőfit, rosszabb gólkülönbségével (!) a Haladás mögött, kiesett. Purczeldért megint bejelentkeztek a nagycsapatok. Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Czibor személyesen keresték fel Purczeldet, alig fértek el a kispesti kis szobában. (Sebes nem is fért be, kint mászkált a pályán, élénken gesztikulálva. Ez még most is edzést vezényel, mondta Hidegkuti. Nevettek. Ja, most játssza le magában a vb-döntőt, mondta Czibor. Még jobban nevettek.) Purczeld azonban az Er-So (Erzsébet-Soroksár) NB II-es csapatban folytatta, Kispesthez közel. Persze fájt a szíve (és mozdult a bal lába), amikor az úgynevezett Bp. Honvéd otthon (itthon) játszott, Kispesten. Nem nézte, csak hallgatta a meccset, nyitva volt az ablak.
Megint eltelt egy év, a Bp. Bástyából (azelőtt MTK, majd Textiles) Bp. Vörös Lobogó lett (a kék-fehérek piros-fehérben lettek bajnokok, bizony), az ÉDOSZ-ból (azelőtt Ferencváros) Bp. Kinizsi, csak a Bp. Honvéd (azelőtt Kispesti AC) maradt Honvéd. Én vagyok a Kispest, suttogta Purczeld, amikor ismét NB I-es lett, s a SORTEX-ben folytatta. 1953-at írunk, meghal Sztálin, de tovább él és 12. helyezést ér el, ezzel bent marad a Sztálin Vasmű Építők, 11 ponttal utolsó (!) és kiesik a SORTEX. (SORTEX-Bp. Honvéd és Anglia-Magyarország 3-6. Purczeld a rádióban hallgatja, amint a magyar balösszekötő az öt és feles bal sarkánál lekezeli a labdát, egy visszahúzós csellel becsapja a rárontó Wrightot, majd bal lábbal, óriási erővel, fejmagasságban a bal sarokba bombáz.)
Egy év múlva, 1954-ben is rádión hallgatja a vb-döntőt. 2-0-nál, de még 2-3-nál is nyugodt. Hat-háromra nyerünk, mondja magának. Egyedül hallgatja a rádiót. A meccs után átmegy a kispesti pályára, lejátssza a döntőt. Az utolsó gólnál ő indítja saját magát, a kezdőkörből a felső kapufára rúgja a labdát, a kipattanót bepofozza. Hat-három, ide.
Purczeld ötvenhatban eltűnik, majd különböző kiscsapatokban (Kistext, Bp. Vörös Meteor, Lőrinci Vasas, SZAC, Bp. Spartacus, Bp. Törekvés, Kőbányai Dózsa) tűnik fel. A szurkolók a kedvéért járnak NB II-es meccsekre, szoronganak (!) a korlátoknál (!) - ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje! -, egy Kistext-Perecesi Bányász meccsen többen vannak, mint egy Honvéd-Dózsán (nem beszélve a Csepel-MTK-ról).
Purczeldet a kispesti temetőben temetik el, közel a pályához, a szülei mellé. Nagy játékos volt, mondják a drukkerek. Nagy játékos lehetett volna, mondják a drukkerek. A Real Madridban játszhatott volna, lehetett volna hatszoros spanyol bajnok, négyszeres spanyol gólkirály, háromszoros BEK-győztes, kétszeres BEK-gólkirály, világkupagyőztes, világválogatott! Temetése napját nemzeti gyásznappá nyilvánították volna, a róla elnevezett stadionban ravatalozták volna fel, a Hősök terén díszlövés, a Bazilikába temették volna, a koporsóját ágyútalpon húzták volna, a száztagú cigányzenekar meg a kedvenc nótáját - mondja egy drukker, a többiek bólogatnak, és örülnek, hogy nem így történt. Elindulnak haza, közeledik a karácsony, aranyszombat van. Emlékszel, ötvenben, még szenteste napján is játszottak. Persze, Honvéd-MTK 6-3, az MTK volt a pályaválasztó, és Újpesten volt a meccs. Akkor bezzeg havazott. Elmennek a kispesti pálya mellett. Az edzőpályán egy gyerek gyakorol, a tizenhatosról próbálja eltalálni a felső kapufát, jobb lábbal. Egyszer sem sikerül. A drukkerek nézik. Aztán ballal. Tízből tízszer sikerül, néha tizenegyszer is. A gyerek nézi a bal lábát és a labdát. Akkor is eltalálja a felső kapufát, ha nem arra rúgja. Megcélozza a drukkereket, a labda a felső kapufán csattan. A gyerek nem érti, a drukkerek igen. A hely szelleme. Itt, az edzőpályán állt Purczeldék háza. A fekete salakon, a hátsó földesen.
És egyszerre, és csak itt, sehol másutt a városban, esni kezd a hó.
De ezt már senki sem látja.
