Elfújta a szél

A szerk.

A hétvégén volt a második világháborút követő párizsi béke aláírásának hatvanadik évfordulója - és ugyanekkor emlékezett meg egy kis szélsőjobboldali párt Horthy halálának ötvenéves jubileumáról. A két dolog nem ért össze az ünneplők fejében:

A hétvégén volt a második világháborút követő párizsi béke aláírásának hatvanadik évfordulója - és ugyanekkor emlékezett meg egy kis szélsőjobboldali párt Horthy halálának ötvenéves jubileumáról. A két dolog nem ért össze az ünneplők fejében: a Horthy-kultusz ébrentartói nem gondolják úgy, hogy a néhai kormányzónak és az ő politikájának bármi köze is lett volna a háborúvesztéshez, meg a rá következő újabb megalázó békéhez (Trianon II.), a polgári és katonai áldozatok rettenetesen magas számához, ahhoz, hogy zsidó származású honfitársaink elpusztításához oly sok segítséget nyújtott a Horthy alatt szocializálódott magyar közigazgatás, a csendőrség, meg az államvasút, mi több, jó részüket maga Horthy is veszni hagyta. (Na de a budapestieket, ugye, már nem engedte - őket dicstelen bukása után a nyilas rezsim próbálta likvidálni.)

A megemlékezők nyilván nem így emlékeznek, s azon szegedi jobboldali notabilitások sem, akik pont most akarnak szobrot állítani az admirálisnak - nyilván hallottak valamit harangozni a szegedi gondolatról. De vajon mit gondolhat ez a vélhetően még a jobboldalon belül is kisebbségi csoport az egykori kormányzóról? Mi tetszik annyira az operetthuszárok, neoősmagyarok és Pörzse Sándor közös többszöröseként előálló ünneplő közönségnek, amely stílusosan a Bazilikában tartott emlékmisét a református kormányzónak - igaz: az ökumené eme mérsékelten progresszív, gyomorforgatóan keresztény-nemzeti formája is az ő negyedszázada alatt született, így ma már azon sincs mit csodálkozni, ha a kérkedve keresztyén (református) jobboldali pártvezér ott lohol a Szent Jobb nyomában. Tudjuk persze, mit sírnak vissza: azt az időt, amikor még egyértelmű volt, hogy csak a jobb embereknek, a keresztény-nemzeti politikai osztálynak lehet szava a magyar politikában, a többieket meg jobb esetben megtűrték, s a látszatdemokrácia szabályait is ehhez igazították.

Hát igen, a húszas-harmincas években akadt a kormányzónak olyan (amerikai) látogatója is, aki pont azért találta rokonszenvesnek, mert hazája déli ültetvényeseire emlékeztette. Kenderesen is sokáig emlékeztek úgy rá, mint aki milyen korrektül bánt a cselédekkel, s hogy hány környékbeli kis- vagy nagygazdának volt szívbéli komája. Hál' isten, azóta ezt is, azt is elfújta a szél.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.