Elfújta a szél

A szerk.

A hétvégén volt a második világháborút követő párizsi béke aláírásának hatvanadik évfordulója - és ugyanekkor emlékezett meg egy kis szélsőjobboldali párt Horthy halálának ötvenéves jubileumáról. A két dolog nem ért össze az ünneplők fejében:

A hétvégén volt a második világháborút követő párizsi béke aláírásának hatvanadik évfordulója - és ugyanekkor emlékezett meg egy kis szélsőjobboldali párt Horthy halálának ötvenéves jubileumáról. A két dolog nem ért össze az ünneplők fejében: a Horthy-kultusz ébrentartói nem gondolják úgy, hogy a néhai kormányzónak és az ő politikájának bármi köze is lett volna a háborúvesztéshez, meg a rá következő újabb megalázó békéhez (Trianon II.), a polgári és katonai áldozatok rettenetesen magas számához, ahhoz, hogy zsidó származású honfitársaink elpusztításához oly sok segítséget nyújtott a Horthy alatt szocializálódott magyar közigazgatás, a csendőrség, meg az államvasút, mi több, jó részüket maga Horthy is veszni hagyta. (Na de a budapestieket, ugye, már nem engedte - őket dicstelen bukása után a nyilas rezsim próbálta likvidálni.)

A megemlékezők nyilván nem így emlékeznek, s azon szegedi jobboldali notabilitások sem, akik pont most akarnak szobrot állítani az admirálisnak - nyilván hallottak valamit harangozni a szegedi gondolatról. De vajon mit gondolhat ez a vélhetően még a jobboldalon belül is kisebbségi csoport az egykori kormányzóról? Mi tetszik annyira az operetthuszárok, neoősmagyarok és Pörzse Sándor közös többszöröseként előálló ünneplő közönségnek, amely stílusosan a Bazilikában tartott emlékmisét a református kormányzónak - igaz: az ökumené eme mérsékelten progresszív, gyomorforgatóan keresztény-nemzeti formája is az ő negyedszázada alatt született, így ma már azon sincs mit csodálkozni, ha a kérkedve keresztyén (református) jobboldali pártvezér ott lohol a Szent Jobb nyomában. Tudjuk persze, mit sírnak vissza: azt az időt, amikor még egyértelmű volt, hogy csak a jobb embereknek, a keresztény-nemzeti politikai osztálynak lehet szava a magyar politikában, a többieket meg jobb esetben megtűrték, s a látszatdemokrácia szabályait is ehhez igazították.

Hát igen, a húszas-harmincas években akadt a kormányzónak olyan (amerikai) látogatója is, aki pont azért találta rokonszenvesnek, mert hazája déli ültetvényeseire emlékeztette. Kenderesen is sokáig emlékeztek úgy rá, mint aki milyen korrektül bánt a cselédekkel, s hogy hány környékbeli kis- vagy nagygazdának volt szívbéli komája. Hál' isten, azóta ezt is, azt is elfújta a szél.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.