Fodor Gábor az A38-as hajón ismertetett programjában megújulást hirdetett, mondván, hogy az eddig követett politika nem folytatható tovább az SZDSZ-ben. Rajk László a Napkeltében azzal korteskedett elsőként Fodor riválisa mellett, hogy ő a kontinuitást képviseli, s arra van szükség, nem megújulásra. Akik az elmúlt években meghatározták az SZDSZ politikáját: Magyar Bálint, Pető Iván, Horn Gábor, Eörsi Mátyás és maga a távozó pártelnök, Kuncze Gábor Fodor riválisa mellett foglalt állást. Az SZDSZ elnökválasztása tehát - ahogy az demokratikus pártokban szokásos - nem személyi, hanem politikai választás: fordulat, vagy az eddigi politika folytatása. Melyek azok a kérdések, amelyekben a szabaddemokrata küldötteknek a kontinuitás és a fordulat között kell választaniuk?
Mindenekelőtt az SZDSZ gazdaságpolitikájában van szükség fordulatra. A Kuncze Gábor vezette SZDSZ ötödik éve kormányon van. 2002 és 2006 között, a Medgyessy-kormány és az első Gyurcsány-kormány idején az SZDSZ a hibás, jövőfelélő gazdaságpolitika részese volt. A magyar gazdaság már a 2002-es kormányváltáskor rossz pályán haladt. Az Orbán-kormány indította el a fedezetlen költekezést a kétszeri minimálbér-emeléssel, a köztisztviselői béremeléssel, a felső középosztálynak felkínált lakásépítési támogatásokkal. A Medgyessy-kormány ötvenszázalékos közalkalmazotti béremeléssel, tizenharmadik havi nyugdíjjal és családi pótlékkal, gyorsított autópálya-építéssel, az ingyentankönyv, ingyenebéd, ingyenutazás, ingyenjogosítvány beígérésével folytatta.
*
Szívesen jellemzik úgy az SZDSZ szerepét ebben a folyamatban, hogy nem volt ereje ellenállni a szocialisták törekvéseinek, de ez hamis beállítás. A száznapos programmal többek között az SZDSZ által szorgalmazott diplomás minimálbér valósult meg, az SZDSZ kezdeményezte Sulinet Expressz is az állami ajándékozás eleme volt, az SZDSZ is erőltette az irreális ütemű autópálya-építést, és ugyanakkor kikényszerítette azt a többlépéses adócsökkentést, amely a nagyvonalú kiadásbővüléssel egyidejűleg nem volt finanszírozható, s további eladósodásba torkollott. (Így a tegnapi adócsökkentés ma adóemelést tesz szükségessé, tehát ami adócsökkentésnek tűnt, adóhalasztás volt.) Miniszterei élharcosai voltak annak, hogy az állami fejlesztéseket az úgynevezett PPP-konstrukcióban, hosszú évekre szétterített állami tehervállalással finanszírozzák, ami a jövő felélésének iskolapéldája. Az eddigi SZDSZ-vezetés tehát társtettese volt a jövőfelélő politikának, amely 2006-ra a pénzügyi csőd küszöbére vezette az országot, s évekkel vetette vissza az euró bevezetését. Ezért váltak szükségessé a megszorítások, amelyek most aláássák a koalíció hitelét. Ma ott áll ugyan az SZDSZ a Gyurcsány kezdeményezte gazdaságpolitikai fordulat mögött, de vezetői - köztük Fodor riválisa - a ciklus második felére már újra adócsökkentést, vagyis költségvetési lazítást szorgalmaznak: visszatérnének a jövőfelélő politikához.
*
E társtettesség mögött az ismert adópopulizmus és egyfajta modernizációs populizmus érhető tetten: Állam bácsi a gazdasági feltételektől függetlenül többletjövedelmet "hagy" az embereknél, számítógép-támogatást, autópályát ajándékoz nekik. Míg másfél évtizede az SZDSZ többek között gazdaságpolitikai elveivel szerzett tekintélyt a közéletben, mostanra a közgazdászszakmában leírták a pártot, s a liberális közgazdászok új generációja számára sem számít tájékozódási pontnak.
Fodor Gábor kampánybeszédeiből, Szent-Iványi Istvánnal együtt közzétett programcikkéből kiderül: ha maga nem is gazdaságpolitikus, de jól érti, hogy szakítani kell a jövőfelélő gazdaságpolitikával. Akik az SZDSZ-ben az elhibázott politikát kezdeményezték és végigvitték, ma Fodor riválisát támogatják. Fodor kész arra, hogy visszahozza az SZDSZ-be az onnan kiszorított liberális közgazdászokat, fiatal szakértők mozgósításával új gazdaságpolitikai csapatot szervezzen, s az SZDSZ újra az legyen, ami az első MSZP-SZDSZ-koalíció megalakulásakor volt: a felelős gazdaságpolitika garanciája.
A Fodor riválisa mellett korteskedő Pető Iván azt hangsúlyozta a Napkeltében: "Ma alapvetően más feladatok vannak, mint amikor a demokratikus ellenzék a maga tevékenységét kifejtette", ez "más típusú embereket kíván". Nem emberjogi aktivistára, hanem menedzserre van szükség. Az elmúlt évek SZDSZ-es politikáját a liberális közjogi és emberjogi elvek gyakori zárójelbe tétele jellemezte. Liberálisok számára elfogadhatatlan az ellenzék parlamenti előjogainak korlátozása, miként azt a kormánykoalíció - az SZDSZ-frakció többségével együtt - számos esetben megengedte magának. Fodor Gábor volt az egyik, aki ilyen helyzetekben rendszeresen vállalta a kiszavazás ódiumát. Az általa vezetett SZDSZ a koalíció lelkiismerete lehet, megvédve annak az ellenzéknek az előjogait, amellyel szinte minden politikai kérdésben élesen szemben áll. A kormányoldal lelkiismereteként lépett fel Fodor az elmúlt őszön is, amikor azok, akik ma a riválisát támogatják, kiálltak a visszavonulását meglengető rendőri vezetés mellett, amelynek felelősségéről kemény szavakat olvashatunk a Gönczöl-bizottság jelentésében. Kunczéék viselkedése nyomán sok meggyőződéses liberális szemében vesztette el maradék hitelét az SZDSZ, ám Fodor vezetésével visszaszerezheti azt.
Nem csak az aktuális fejlemények miatt fontos, hogy a liberális jogelvekben jártas politikus vezesse az SZDSZ-t. Nem a jogelvek elefántcsonttornyába visszahúzódó fundamentalisták hobbijáról van szó, hiszen a huszonegyedik század új feltételei között milliókat foglalkoztatnak az abortusz, az eutanázia, a géntechnológia körüli viták, a terrorizmus elleni nemzetközi harc és a szabadságjogok közötti konfliktusok, az államérdek és az adatvédelem ellentmondásai. Olyasvalakinek kell a liberális pártot vezetnie, aki mindennek tudatában van.
*
Nemcsak a gazdaságpolitikában, nemcsak a demokratikus normák követésében veszítette el hitelét az elmúlt években a Kuncze Gábor vezette párt. Az elmúlt években körüllengték a visszaélésgyanús ügyek, egyes vezetőinek terepjáró-, szőlő- és lakásügyeiről cikkezett a sajtó. Az emberek az egész politikai osztályról mondogatják, hogy "csak a zsebüket tömik", és ebből már a szabaddemokrata politikusokat sem veszik ki. Míg a nyugati demokráciákban, de akár a hasonló múltú Csehországban is a pártok megszabadulnak a számukra terhes arcoktól, az SZDSZ vezetői a párt további hitelvesztését is vállalva mindenkit megtartottak, aki körül tisztázatlanok maradtak az effajta ügyek. Az ügyvivői testület határozatba hozta például, hogy Wekler Ferenc "élt, és nem visszaélt" lehetőségeivel (amikor állami támogatást vett igénybe egy olyan forrásból, amelynek kimerülése után más igénylőknek már nem jutott, és parlamenti módosító indítvánnyal soroltatta át jobb borvidékbe saját szőlőit). A dél-dunántúli regionális fejlesztési tanács elnöki posztjával is megjutalmazták. Fodor riválisa is deklarálta a Napkeltében, hogy nem tudja nélkülözni Wekler támogatását az M6-os autópálya építésében. Sokan veszik természetesnek az egyéni érdekérvényesítés effajta elterjedését a magyar politikában, s a fekete pártfinanszírozással is megbékülnek. Nem vetnek számot azzal, hogy az ilyen közállapotok demokratikus pártok összeomlásához, populista és rendpárti szélsőségek térnyeréséhez vezethetnek, mint azt a jobb sorsra érdemes lengyel demokrácia példája is mutatja. Nem idealista széplelkek ábrándja tehát a közélet megtisztítása a korrupcióba hajló összefonódásoktól, hanem a magyar demokrácia konszolidációjának hideg racionalitás diktálta követelménye. A mai SZDSZ-ben ezt csak egy, az elmúlt évek gyakorlatával szakító Fodor-féle új pártvezetéstől remélhetjük, amelyet a háttérből sem a korábbi ügyek érintettjei mozgatnak.
*
Fodor már 2000-ben is a "Mindenki a fedélzetre!" jelszóval indult el elnökjelöltként. Most is visszahívná azokat, akiktől az elmúlt években a pártvezetés jobbnak látta megszabadulni, illetve akik számára - ide értve az SZDSZ legendás alapítóit is - vállalhatatlanná lett a követett politika. Kuncze Gábor a legutóbbi tisztújító küldöttgyűlésen a "kisebb lesz a csapat, de hatékonyabb" formulával szólította fel távozásra a vele nem egyetértőket. Kisebb is lett, ciklusról ciklusra egyre kisebb, hatékonyabb azonban nem. Minden, a pártból kiszorított szabaddemokratával, akit akár országosan, akár egy-egy városban vagy kerületben sokan ismertek és becsültek, a rendszerváltás kezdetén felhalmozott politikai tőkéjének egy darabkáját veszítette el az elmúlt másfél évtizedben az SZDSZ. Eddigi vezetői nem is akartak ezen változtatni, Fodor Gábornak viszont eltökélt szándéka ez, és ő az, akinek lehet is rá esélye. Míg riválisa a vállalatvezetés módszereit készül átemelni egy párt irányításába, Fodor a párt belső közvéleményének újjáépítésére, az egykori demokratikus működés újjáélesztésére vállalkozik.
Ismert mondás: új életet kezdeni könnyű, csak a régit nehéz abbahagyni. Fodor Gábor az az elnökjelölt, aki nemcsak új élet kezdését ígéri az SZDSZ-nek, hanem a régi abbahagyását is.
A szerző közgazdász, volt országgyűlési képviselő, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja.
