Vélemény

A csóró Alajos százezer forintot keres havonta, Béla száznegyvenkilencezret, Cecília százötvenegyezret, Dorottya kétszázezret, a plutokrata Elemér pedig egymillió-négyszázezret. Vajon az olvasó (vagy tizenéves gyermeke) ki tudja-e számolni, mennyi ötük átlagkeresete? Ki bizony: (100+149+151+200+1400)/5=400 ezer. Amikor az ötük által alkotott kicsiny társadalomban a kormány adó alá vonja a családi pótlékot, megvonja a gázártámogatást vagy megváltoztatja a jövedelemadó-kulcsokat, az újságírók rögtön azt kérdik, hogyan hat az az átlagkeresetre. Ez persze érdekes egy csomó szempontból, de a legfontosabból, a politikaiból nem az.

Az emberi lényünkben rejtőző, genetikailag fajfenntartásra programozott állat eleve önzővé tesz bennünket: aki kapja, marja, a koncon legfeljebb rokonainkkal osztozunk. Most, a gazdasági válság okozta létbizonytalanság miatt a szocializálódásunk során magunkba szívott szolidaritás is kezd leperegni rólunk, előtérbe kerülnek önző ösztöneink.

Magyar Narancs, 2009. május 28. Tisztelt Szerkesztő Úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az újság színvonalához, minden héten lelkes olvasója vagyok a lapnak.

2007-ben az Országgyűlés nagy bölcsességgel felismerte, hogy stabilizálódott a demokrácia, és idejétmúlt az a paternalizmus, miszerint az állam ingyen biztosítja a pártoknak a működéshez szükséges ingatlanokat. E felfedezést tett követte, a Ház a jogalkotás eszközéhez nyúlt.

Zakatol az EP-kampány, az egyenpólós fiatalok, a pártok ifjúsági szervezeteinek gyalogjai megkezdték rendkívül fontos feladataik végrehajtását. Szórólapokat, kitűzőket osztogatnak, vagy mosolyogva álldogálnak az öltönyös pártemberek mögött, mint a jövő politikusgenerációjának elhivatott és még tiszta lelkű képviselői. Molnár Richárd

A hétvégén választunk, ezúttal az Európai Parlamentbe. Összeírtuk, hogy miért ne szavazzunk erre vagy arra a pártra. Nézzük most meg, hogy melyik lista a rövidebb. Nem túl ambiciózus megközelítés, de ne minket hibáztassanak. Amúgy meg a véleményünk ez: abból biztos nem lehet baj, ha minimális elvárásokkal közelítünk a demokrácia felé. Ha nem így tennénk, mindig pofára esnénk, és a sok pofára esés bele tudja az ideget vágni az emberbe. Úgyhogy a minimalista demokráciafelfogást javasoljuk mindenkinek. Az autoriter kormányzás megteremtésének ugyanis tán a legfontosabb előfeltétele, hogy sok ember legyen ideges a demokráciára.

Szakszervezeti beutalóval két hétre Miskolc-Tapolcára jöttünk a családdal. Már egy hete vagyunk itt. Faházikóban lakunk a kempingben. Megismerkedtünk egy bányász családdal. Sokat focizunk a két fiú ellen általában győzünk pedig Attila a legkisebb köztünk. Az apjuk minden reggel felest iszik megszokta a bányában. Õk minden este főznek és mindig paprikáskrumplit. Mi tejivóban reggelizünk tejet kakaót én általában brióst vagy lekváros buktát azt szeretem bár kevés benne a lekvár. A porcukrot lefújom róla anyuék már rám se szólnak. Reggeli után zsetonnal fizetünk. Napközben a strandon vagyunk és a Strand önkiszolgáló étteremben ebédelünk fürdőruhában.

Párizsban történt, 1947 nyarán. Akkoriban már két éve volt annak, hogy a franciák újra megismerték a szabadságot, s a negyedik köztársaságban ismét tetőfokára hágott a nemzeti büszkeség. Szabadon lehetett gyűlölni a boche-okat, és a bíróságok meg a laikus civil kamarák még mindig százával hozták az elmarasztaló ítéleteket a kollaboránsok ellen. S bár mindenütt virágzott a csempészet és a feketepiac, Algériában pedig semmi sem volt rendben, ráadásul az erősödő sztrájkmozgalom már politikai robbanással fenyegetett, mégis országszerte érezhető volt az optimizmus és az elsöprő életerő. Lelkesen folyt az újjáépítés, mindenki terveket szőtt, s az emberek szívét betöltötte a szerelem.

Magyar Narancs, 2009. május 14. Szerkesztőségi cikkükben tévesen írják, hogy a II.

Van bármi értelme az európai parlamenti szavazásnak? A kampány belpolitikáról szól, olyan, mintha egy plusz országgyűlési választás volna, leszámítva, hogy semmi látható tétje nincs. Rendes kampány híján nem világos az sem, hogy mit csinálnak az EP-képviselők, és mi alapján válasszunk a jelöltek közül.

Valószínűleg már senkit sem lepett meg, hogy a pécsi polgármester-választás után is vélt vagy valós jogsértésekről, csalásokról beszélt mindkét fél. 2002 óta minden választás körül, legyen az parlamenti, önkormányzati vagy népszavazás, rendre a "másik oldal" jogsértéséről lehet hallani - és a magyar választási szabályozás meg is ágyaz annak, hogy jogsértések százai övezzenek minden egyes szavazást. A "szavazószállítás", az "ajtótól ajtóig" kampány, valamint a kampánycsendsértés mind olyan megoldás, ami a hatályos jog szerint tilos, ám e tilalmak létjogosultsága mára szinte teljesen elenyészett - s aligha érthető, hogy miért ragaszkodik e tilalmak fenntartásához még mindig a jogalkotó. Ha ugyanis részletesebben is megvizsgáljuk ezeket a pártok által kampányeszközként alkalmazott, ám tiltott eszközöket, arra is rájöhetünk, hogy a jog, miközben védeni akar minket, ezzel ellenkező eredményt ér el.

Magyar Narancs, 2009. május 7. Hölgyek öröme "Távolról jött embernek mindig igaza van" - gondolja magabiztosan Törzsök Erika, a jelen pillanatban egy (!) százalékon álló SZDSZ politikusa, kisebbségkutató, szociológus, mellékesen az MSZP-kormány kisebbségügyi tanácsadója, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. A kérdés-felelet játék, az interjúalany és a kérdező teljes meggyőződésbeli azonossága, cinkos összekacsintása nem véletlen.

Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága múlt keddi ülésén Hajnal Csaba, az MKB Veszprém kézilabdacsapat ügyvezetője avval állt elő, hogy ha nem kapnak "segítséget", szám szerint 100 millió HUF-ot, akkor nem tudnak a jelenlegi szinten működni a továbbiakban.

Az ingatlanadó bizonyos körülmények teljesülése mellett - mely körülményeket múlt számunkban részleteztük (Anyám, add el házad!, 2009. május 21.) - akár hasznos és jó intézmény is lehetett volna. Ám az ingatlanadó szinte abban a pillanatban elbukott, hogy a róla szóló beszéd kipörgött a köztérbe. Akkor, amikor Varga Mihály meg Kósa Lajos kacagva jelentették be, hogy a következő kormány első intézkedése az ingatlanadó eltörlése lesz, mert az igazságtalan, csak egy újabb sarc, átgondolatlan is stb. Ez nem vidám fejlemény, bár nem is meglepő: nevezett adónem lehajtott fejjel, egy kavicsot rugdalva maga előtt most csatlakozott a tandíj és a vizitdíj szomorú társaságához. Sőt, a múlt héten, Kósa és Varga fellépésével (tehát az első ingatlanadó-tervezet kiszivárgása után, amely tervezet még valódi ingatlanadót sejtetett, amelyet minden ingatlanra, a vállalati és állami, sőt egyházi tulajdonban állókra is kirónak, és amely valamilyen formában az önkormányzatokat gazdagítja - akik ezért számon kérhető helyi szolgáltatásokat nyújtanak) az ingatlanadó öt évre bukott el. Hisz egy ilyen nevű és/vagy tartalmú izét a Fidesz sose fog bevezetni - azok után, hogy Kósa és Varga most nagy gaudiummal nyilatkoztak állítólagos abszurditásáról? Sőt: