Vélemény

A napokban újabb, több tízezres menekülthullám érkezik a horvát–szlovén határra, miután véget ért a görög komphajósok sztrájkja. Épp ideje, hogy megint jöjjenek, hogy megint mutathassa az M1 az áradatot, és ily módon képekkel is igazolva legyen Orbán Viktor miniszterelnök úr állhatatos küzdelme Magyarország és Európa szabadságáért. Jöjjenek csak, hogy megint ez töltse be a mindennapokat. Mert ha nem jönnének, akkor talán sokan, a kelleténél többen tennék föl a kérdést elébb maguknak, aztán a szomszédjuknak, aztán az utastársaiknak a buszon, vonaton, hogy hát tulajdonképpen mi is történik a mi hazánkban.

Pénteken eltemették csendben Göncz Árpádot.

Az amerikai nagykövet beszéde a Corvinus Egyetemen történelmi tettnek számít. Az első hivatalos megnyilatkozások azt próbálják elhitetni a lakossággal, hogy a kormányt váratlanul érte a közlés, s ezzel igyekeznek alátámasztani a beszéd igazságtalanságát. De nem volt ebben az amerikai reakcióban semmi váratlan – és ha valaki nagyon is tudta, hogy va­lami hasonlónak rövidesen be kell következnie, az maga Orbán Viktor volt.

Most, hogy legjobbjaink kelnek a kolbász és az abált szalonna védelmére s adnak csattanós válaszokat bizonyos egészségstatisztikai elemzésekre (a földművelésügyi minisztertől egyik kedvenc költőmig), s e válaszok a „nagyapáink ittak és szalonnát ettek szalonnával, mégis száz évig éltek” dacától a „valamiben meg kell halni” rezignációjáig ér, vessünk egy pillantást a megszégyenült támadóra, a WHO-ra is.

Érdekes ötletet dobott be a bajoroktól egy éve visszavásárolt MKB vezetője: az MNB által időközben kisuvickolt bankot (és esetleg a Budapest Bankot) a tőzsdén kellene értékesíteni.

Ismételjük át. Az Európai Bizottság érvényben lévő döntései szerint 160 ezer, Olaszországban, Magyarországon és Görögországban nyilvántartásba vett menekültet szétosztanak, illetőleg szétosztanának az uniós tagállamok között. Szép szóval: relokálnak, azért, hogy ne ennek a három frontállamnak kelljen gondoskodni róluk, miközben a menekültstátusz elbírálásának gondjával is küszködnek.

Michel Houellebecq Behódolás című regényében az iszlám európai térhódítását természetes jelenségként ábrázolja, elsősorban az értelmiség és az egyetemi világ átalakulásán keresztül. Ezzel sokak mélyen gyökerező félelmeibe talált bele – de bevallom, nekem egészen más szúrt szemet a könyvben.

„Ma Berlin, Párizs, Lyon külvárosaiban a harmadik generációig páriasorba vetett, élő hússá degradált, gettósított tömegeket látunk” – írja Somogyi Zoltán e lapban, egy korábbi írásomra reflektálva. (Lásd: A félelem megeszi a lelket, Magyar Narancs, 2015. október 1. és Szakállas igazságok, 2015. október 15.)

Olen mennyt kauppahalliin, üzente Aira, olvasom egy cetlin: mégis a szemembe ötlik egyszer csak, a kisasztalra tette egy morzsás tányér meg a rádiós magnóm közé. Hogy mégsem szevasz és csá, hanem csak ide le, a Konsumba, jön aztán majd vissza nyilván, jó.

Most, hogy komoly, vagy egyáltalán, valamilyen formában felmerülni látszik Harangozó Tamás jelöltsége a szocialista párt elnöki posztjára, illetőleg Lengyelországban épp most küldtek el a halálba nyolc év után egy olyan pártot, amelyik elég jól kormányzott, viszont elterjedt róla, hogy egy kicsit lop, vagy legalábbis csúnyán beszél egymás között, hazánk rövidközép-, középközép- és hosszúközéptávú jövője tekintetében a különlegesnél is különlegesebb jelentőséget kapnak a jobboldalon zajló események. És a furcsaságoknak se szeri, se száma!

Orbán Viktor megint elsunnyogta október 23-át. Mint tavaly.

Menekültügyi minicsúcsot tartott vasárnap Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. A menekültek nyugat-balkáni útvonalának problémáit enyhíteni hivatott megbeszélésen nyolc uniós tagállam (Ausztria, Bulgária, Horvátország, Németország, Görögország, Magyarország, Románia, Szlovénia) és három külsős (Szerbia, Macedónia, Albánia) képviseltette magát.

A Kieselbach Galéria kiállítása életem egyik meghatározó festészeti élménye. Sok képzőművészeti tárlatot láttam már, ez azonban más minőséget jelent.