Akár épkézláb gondolat is lehet ily módon utat nyitni a kisbefektetők előtt, hiszen a magyar állam azért vásárolta meg a két nagybankot, hogy csökkentse a külföldi pénzintézetek befolyását a honi bankrendszerben. Megnehezíti azonban a banki stratégiát meghatározó szakmai befektetők kizárását az, hogy az MKB legalább 51 százalékát nemzetközi tenderen értékesítik, és a preferált tulajdonosi struktúrában külföldiek is szerepelnek – habár a mai magyar vezetés nem ismer lehetetlent, bármikor képes a neki nem tetsző érdekköröket diszkriminálni.
Bárhogy lesz is, arra gondosan ügyelni fognak, hogy külföldi szakmai befektető egyik bankban se szerezhessen többségi tulajdont, hiszen akkor mi értelme lett volna az állami felvásárlásnak. Mára az is kiderült, hogy a „nemzetinek” tekintett OTP is lekerült az MKB lehetséges vevőinek listájáról, holott tőle várhattuk volna a legmagasabb árat, minthogy a lakossági piacon vezető pozíciót élvező nagybank értékét tudná a legjobban megnövelni a vállalatok és a tehetősebb magánszemélyek körében erősnek számító MKB. Az OTP-be olvadás lehetőségét a jegybank október elején kiadott közleménye kategorikusan kizárta azzal, hogy rögzítette: az értékesítés fontos szempontja, hogy „tulajdonosi struktúrája illeszkedjen az MNB-nek a hazai bankszektorra vonatkozó stratégiájához, mely hozzájárul a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásához, fokozza a hitelintézetek közötti versenyt”.
A bankversenyt valóban gyengítené, ha a már ma is piacvezető OTP a megtisztulást hozó fogyókúra (vagyis a rossz hitelek leválasztása) után is méretes MKB-val megerősödve növelné piaci erejét. Ám álságos a versenyre hivatkoznia annak az MNB-nek, amely rendre szó nélkül hagyja a kormány piacromboló intézkedéseit, legyen szó versenytorzító sarcokról vagy a kiváltságos pénzintézetek állami támogatásáról.
A jegybanki nyilatkozatokból kiderül, hogy az MKB-t önálló entitásként kívánják megőrizni, ám az nem egyértelmű, hogy olyan, a magyar piacon már jelen lévő pénzintézeteket is kizárnak-e a lehetséges vevői körből, amelyek nem integrálnák saját szervezetükbe a bankot. A hivatalos közlemény szerint a „potenciális intézményi és magánszemély befektetők a tendereljárásba történő meghívással vehetnek részt”, vagyis az eladó MNB dönti el, kit enged közel a húsosfazékhoz. Kérdéses persze, hogy a mai körülmények között mennyire kívánatos portéka az MKB, különösen olyan nem szakmai-stratégiai befektetőnek, amely kizárólag az önállóan működő bank profitjában érdekelt. Nem éppen vonzó körülmény, hogy honi bank az utóbbi években elvétve termelt nyereséget, és a tulajdonosok a közeljövőben sem remélhetik befektetett tőkéjük megtérülését. Nem véletlen, hogy a már jelen lévő banktulajdonosok többsége is inkább húzna el innen, csak éppen vevőt nem talál – legalábbis a közpénzből gáláns magyar államon kívül.
Egy vásárlás ésszerűsége elvileg csupán az ár kérdése: a kilencvenes évek közepén például ingyen is adtak magyar bankot, ha a vevő vállalta az állami konszolidációt követően is a szekrényekben maradt „csontvázak” előbukkanásának kockázatát. Most kétségkívül jobb a helyzet, hiszen az új tulajdonosok a rossz hiteleitől teljesen megszabadított bankot vehetnek meg (a hírek szerint az MKB hiteleinek a harmadát veszi át az MNB-ben felállított Szanálási Alap). Ám kockázat most is van: leginkább a magyar állam, amely igen szabadon értelmezi a maga piacbefolyásoló szerepét. Egyetlen potenciális tulajdonos sem lehet biztos benne, hogy a kormány nem hoz újabb, a bankok jövedelmét diszkriminatív módon megcsapoló döntést. Minél távolabb állna a kormánypárt üzleti érdekkörétől az új tulajdonos, annál nagyobb lenne rá az esély, hogy e döntésnek az MKB is áldozata legyen.
De még új intézkedés sem kell, hiszen a hatályban lévők is meggátolják a tőke megtérülését biztosító jövedelem elérését. A jövőre a felére csökkenő különadó is jóval nagyobb teher, mint ami a legtöbb országban a bankokat sújtja, és itt van még a pénzügyi tranzakciós illeték meg az igazi hungarikum, a betéti kamatokra kirótt egészségügyi hozzájárulás. (A K&H belga tulajdonosa éppen a bankadó miatt tett le 2011-ben korábbi tervéről, hogy a magyar bank kisebbségi részvénycsomagját a tőzsdére vigye.)
Ma már tudjuk, hogy még a hatalomhoz kötődő tulajdonosok sem lehetnek biztosak abban, hogy a baráti bánásmód tartósan fennmarad. Minden, magát kiváltságosnak érző bankvásárló számára intő példa, ahogyan a kormány kihúzta a talajt a Simicska-birodalom alól. Ha ő nem tudta sakkban tartani egykori kebelbarátját és üzlettársát, akkor nehezen képzelhető el olyan honi vagy külföldi befektető, aki elég erős ahhoz, hogy szükség esetén bizton kivédhessen egy hasonló retorziót.
Ilyen körülmények között a meghívásos tendert követő tőzsdei értékesítés sem lehet vonzó a kisbefektetők számára. Bár addigra kiderül majd, hogy milyen nagyobb intézményi befektető(k) szerzik meg a többségi tulajdont, továbbra is megmarad a kormány önkényes beavatkozásának kockázata. Ennek kivédésére a magyar államnál maradó 10-20 százalékos tulajdonrész sem garancia, hiszen az bármikor eladhatja a részvényeit (mint most az OTP esetében), és akkor már nem kell attól tartania, hogy a bank megsarcolásával a saját ujjába harap. Az is nehezíti a tőzsdei értékesítést, hogy a kormány vonzó hozamokkal és eho-mentességgel igyekszik az állampapírokba terelni a megtakarításokat. Bár némi irányváltást jelez, hogy egyúttal a Budapesti Értéktőzsde felvirágoztatására is törekszik: ennek jegyében kebelezné be az MNB az osztrák többségi tulajdonban lévő intézményt.
A tőzsdei értékesítés ötletét mindenesetre csak üdvözölni lehet, hiszen a hazai bankok közül már csak az OTP és az FHB részvényei forognak a pesti parketten. E két pénzintézet tőzsdei értékesítése amúgy sikersztori volt: az állam a vártnál nagyobb bevételhez jutott. Igaz, az OTP eladását a 90-es évek közepén a bank előnyös piaci pozíciója, az FHB-ét pedig a jelzálog-hitelezés várható felfutása segítette 2003-ban. Most viszont az MKB sikeres tőzsdei értékesítését semmilyen kedvező piaci fejlemény nem támogatja, miközben a pénzügyi szektort fejőstehénnek tekintő kormánypolitika éppenséggel gátolja.
Pedig a tőzsdei jelenlét a bank ügyfeleinek is előnyös volna, hiszen a vele járó nagyobb nyilvánosság (részletes negyedéves beszámolók, beleértve a tulajdonosi kör változásait) növeli a bankban elhelyezett pénzük biztonságát. Tegyük hát félre aggályainkat, és bízzunk az akció sikerében!
