A szerk.

A vésztanács

A szerk.

Menekültügyi minicsúcsot tartott vasárnap Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. A menekültek nyugat-balkáni útvonalának problémáit enyhíteni hivatott megbeszélésen nyolc uniós tagállam (Ausztria, Bulgária, Horvátország, Németország, Görögország, Magyarország, Románia, Szlovénia) és három külsős (Szerbia, Macedónia, Albánia) képviseltette magát.

Az összetartást a magyar–horvát határzár október 16-i élesítése, pontosabban az ennek nyomán szerb–horvát, horvát–szlovén, szlovén–osztrák, majd osztrák–német relációkban kibontakozó nézetkülönbségek miatt aligha lehetett halogatni. A bizottság nyilván aggodalommal figyelte a horvát, szlovén és osztrák kormánykörökből érkező, s a kerítésépítéssel több-kevesebb nyíltsággal kacérkodó nyilatkozatokat is. A hírek szerint a belső ellenzékével mind nehezebben birkózó Angela Merkel kitartó unszolása is kellett ahhoz, hogy Juncker végre aktív fellépésre szánja el magát (ahelyett, hogy tovább várt volna Donald Tusk tanácselnökre).

Jóllehet a 11 kormányfő csont nélkül elfogadta, sőt egy vállalással ki is egészítette a bizottság 16 pontos javaslatát, mégis önáltatás volna azt hinni, hogy fikarcnyival is közelebb kerültünk a menekültkrízis megoldásához. Juncker érezhetően biztonsági játékot játszott, aminek legfőbb célja – eléggé el nem ítélhető módon – az volt, hogy a következő egy-két hónapban lehetőség szerint egy menedékkérő se fagyjon meg Európa határainál. Ha az útvonalon fekvő tagállamok megmondják, hogy e minimális feltétel teljesítéséhez mire van szükségük, lesz pénz, paripa, fegyver és még néhány pokróc is az EU-s intézményektől.

Létesül még 100 ezer férőhely az útvonal mentén, ebből 50 ezer Görögországban, 30 ezer az év végéig, a többi meg majd valahol, valamikor. Ezek is inkább a migránsok emberségesebb továbbpasszintását szolgálják, mint érdemi lassításukat, hiszen a menekültek nem akarnak Görögországban (főleg nem Macedóniában vagy Szerbiában) maradni, és ha akarnának is, az összesen 100 ezres kapacitással akkor sem mennének sokra. Hiába írták alá a kormányfők, hogy akadályozni fogják a menekültek továbbutaz(tat)ását, napi 10 ezer belépő mellett ezt senki sem fogja megkockáztatni, a jobb információáramlás esetleg némi rendezettséget vihet a transzferekbe. A regisztrációs kötelezettség deklarálása is maximum biztonsági szempontból üdvözölhető, hisz a dublini rendeletet (a menedékkérők visszaküldését az útjukba eső első EU-s országba, ez esetben tehát Görögországba) nagyságrendekkel kisebb létszámoknál se nagyon alkalmazták, így mára gyakorlatilag meghaladottá vált.

S mi fontosat nyújtott Európának a mi fiunk, Orbán a találkozón? Semmit, úgyszólván. Egy mérsékelten szimpatikus recept leszállított árú eladási ajánlata volt csak a tarsolyában. Előre leszögezte, hogy mivel Magyarországot immár „elkerüli” a nyugat-balkáni útvonal, ő csak megfigyelő státuszban érkezett, hozzá sem szólt a vitához, de a „jó tapasztalatok” megosztását azért felajánlotta. Orbán színleg a közös európai fellépést, a görög határok megvédését sürgeti, miközben neki is tudnia kell, hogy ha a határőrök nem akarják tengerbe lőni a csónakokon érkező menekülteket, felvetésének nincs semmi értelme. Valódi exportcikke a nemzeti megoldás, a kerítésépítés, a probléma szomszédokra tolása, ami viszont a röszkei jelenetek megismétlődését teszi borítékolhatóvá. (Lapzártánk idején speciel az osztrák–német határon robbanásveszélyes a helyzet.)

Orbán politikája ma azért propagálható sikeresként, mert még az EU nyomorúságos, 160 ezer menedékkérő kvóták szerinti elosztásáról szóló terve is kínosan lassan realizálódik: eddig mintegy 100 embert helyeztek át Olaszországból Svédországba és Finnországba, olyan helyekre, ahová egyébként is tartanak a menedékkérők. Arról pedig már nem is igen ötletelnek, hogy e 160 ezres létszám felett hogyan lehetne méltányosan elhelyezni a menekülteket.

Pedig vagy ez van, vagy a kerítések és a könnygáz.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.