A szerk.

A vésztanács

A szerk.

Menekültügyi minicsúcsot tartott vasárnap Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. A menekültek nyugat-balkáni útvonalának problémáit enyhíteni hivatott megbeszélésen nyolc uniós tagállam (Ausztria, Bulgária, Horvátország, Németország, Görögország, Magyarország, Románia, Szlovénia) és három külsős (Szerbia, Macedónia, Albánia) képviseltette magát.

Az összetartást a magyar–horvát határzár október 16-i élesítése, pontosabban az ennek nyomán szerb–horvát, horvát–szlovén, szlovén–osztrák, majd osztrák–német relációkban kibontakozó nézetkülönbségek miatt aligha lehetett halogatni. A bizottság nyilván aggodalommal figyelte a horvát, szlovén és osztrák kormánykörökből érkező, s a kerítésépítéssel több-kevesebb nyíltsággal kacérkodó nyilatkozatokat is. A hírek szerint a belső ellenzékével mind nehezebben birkózó Angela Merkel kitartó unszolása is kellett ahhoz, hogy Juncker végre aktív fellépésre szánja el magát (ahelyett, hogy tovább várt volna Donald Tusk tanácselnökre).

Jóllehet a 11 kormányfő csont nélkül elfogadta, sőt egy vállalással ki is egészítette a bizottság 16 pontos javaslatát, mégis önáltatás volna azt hinni, hogy fikarcnyival is közelebb kerültünk a menekültkrízis megoldásához. Juncker érezhetően biztonsági játékot játszott, aminek legfőbb célja – eléggé el nem ítélhető módon – az volt, hogy a következő egy-két hónapban lehetőség szerint egy menedékkérő se fagyjon meg Európa határainál. Ha az útvonalon fekvő tagállamok megmondják, hogy e minimális feltétel teljesítéséhez mire van szükségük, lesz pénz, paripa, fegyver és még néhány pokróc is az EU-s intézményektől.

Létesül még 100 ezer férőhely az útvonal mentén, ebből 50 ezer Görögországban, 30 ezer az év végéig, a többi meg majd valahol, valamikor. Ezek is inkább a migránsok emberségesebb továbbpasszintását szolgálják, mint érdemi lassításukat, hiszen a menekültek nem akarnak Görögországban (főleg nem Macedóniában vagy Szerbiában) maradni, és ha akarnának is, az összesen 100 ezres kapacitással akkor sem mennének sokra. Hiába írták alá a kormányfők, hogy akadályozni fogják a menekültek továbbutaz(tat)ását, napi 10 ezer belépő mellett ezt senki sem fogja megkockáztatni, a jobb információáramlás esetleg némi rendezettséget vihet a transzferekbe. A regisztrációs kötelezettség deklarálása is maximum biztonsági szempontból üdvözölhető, hisz a dublini rendeletet (a menedékkérők visszaküldését az útjukba eső első EU-s országba, ez esetben tehát Görögországba) nagyságrendekkel kisebb létszámoknál se nagyon alkalmazták, így mára gyakorlatilag meghaladottá vált.

S mi fontosat nyújtott Európának a mi fiunk, Orbán a találkozón? Semmit, úgyszólván. Egy mérsékelten szimpatikus recept leszállított árú eladási ajánlata volt csak a tarsolyában. Előre leszögezte, hogy mivel Magyarországot immár „elkerüli” a nyugat-balkáni útvonal, ő csak megfigyelő státuszban érkezett, hozzá sem szólt a vitához, de a „jó tapasztalatok” megosztását azért felajánlotta. Orbán színleg a közös európai fellépést, a görög határok megvédését sürgeti, miközben neki is tudnia kell, hogy ha a határőrök nem akarják tengerbe lőni a csónakokon érkező menekülteket, felvetésének nincs semmi értelme. Valódi exportcikke a nemzeti megoldás, a kerítésépítés, a probléma szomszédokra tolása, ami viszont a röszkei jelenetek megismétlődését teszi borítékolhatóvá. (Lapzártánk idején speciel az osztrák–német határon robbanásveszélyes a helyzet.)

Orbán politikája ma azért propagálható sikeresként, mert még az EU nyomorúságos, 160 ezer menedékkérő kvóták szerinti elosztásáról szóló terve is kínosan lassan realizálódik: eddig mintegy 100 embert helyeztek át Olaszországból Svédországba és Finnországba, olyan helyekre, ahová egyébként is tartanak a menedékkérők. Arról pedig már nem is igen ötletelnek, hogy e 160 ezres létszám felett hogyan lehetne méltányosan elhelyezni a menekülteket.

Pedig vagy ez van, vagy a kerítések és a könnygáz.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!