Már azt is elég izgalmas látni, hogy a lopott pénzen gründolt Habony-média az istennek se akar elemelkedni a talajtól. További érdekesség, hogy ugyan a Fidesz vezetése hessegetné magától a problémát, de lett egy alternatív jobboldali nyilvánosság – és ha vettek a kezükbe mostanában Magyar Nemzetet vagy néztek Hír Tv-t, bizonyára önök is az egyik ámulatból a másikba estek. Pedig csak annyi történt, hogy páran az állományból jól érezhetően igyekeznek szabad emberként viselkedni, hovatovább ekként újságot írni (legalább most, hogy megtehetik: sose késő!), de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a mondott sajtótermékekben csak mutatóba maradjon a rájuk korábban oly jellemző ostoba, önpusztító gyűlölködésből bárki ellen, aki Orbánról rossz szót bírt szólni. A közlemények mind nagyobb hányada foglalkozik viszont az Orbán-rezsim politikai kudarcaival és különféle disznóságaival. Ja, megmaradt ez a „jó király, rossz tanácsadók” vonal is – de épp azért, mert ott sem agyalágyultak dolgoznak, a végtelenségig ezt sem lehet rezzenéstelenül, jó kedéllyel és nyugodt lelkiismerettel csinálni. Ha valahol, hát arrafelé tudják, hogy hol érnek véget (vagy kezdődnek) a szálak, hogy ki volt a kútfője azoknak a parancsoknak, amiket a korábbi heti politikai eligazításokon a NER felső-középvezetőitől kaptak.
Az persze még sokáig nyitott kérdés marad, hogy sikerülhet-e a jobboldali vagy konzervatív vagy jobboldali-konzervatív gondolatot (világképet, értékrendet, bármit: és tegyük most fel, hogy van ilyen) leválasztani az orbánizmusról. Vagy ez a furcsa és tulajdonképpen véletlenül előállt, dadogós önfelszabadító kísérlet végül a hamvába hull, és a magyar „jobboldaliság” a belátható idők végezetéig összefonódik a kozmikus méretű lopással és az elhibázott, káros, időnként tébolyult szakpolitikákkal, az ország monumentális kudarcával?
Vajon kit fog a 2018-as választás előtt támogatni a Magyar Nemzet és a Hír Tv? Merre vezetik majd a közönségüket? Visszatérnek Orbánhoz, mondván, hogy vagy ő, vagy senki, csak a káosz? (Bár nem gondolnánk, hogy ezeket a sajtótermékeket tulajdonosuk, Simicska Lajos szerkesztené sk., de a helyzetet az is bonyolítja, hogy Orbán 2018-as bukása Simicska számára létkérdés lehet: ha addig kihúzza is, még négy éve nem lesz. S ezeknek a médiumoknak sem.) A politikai alternatíva hiánya – vagyis az, hogy nem lesz a 2018-as jelentkezők között a demokratikus koordinátarendszerben értelmezhető, és legalább a Fidesz 1,2 milliós törzsszavazóin felüli tömegekhez szólni képes jobboldali párt az Orbánén kívül – nyilván minden ilyen emancipációs törekvést előbb-utóbb kudarcra ítél, és ennek az alternatívának, egy új politikai szervezetnek ma még se híre, se hamva. De bármilyen alternatíva felbukkanásának az első feltétele épp az a szabadság lenne, ami az alternatívát egyáltalán elgondolhatóvá teszi. Idáig legalább eljutottunk.
(Valamiért minderről még a következő jut az eszünkbe. A minap Vona Gábor mellbevágó röpiratot tett közzé a Jobbik félhivatalos portálján, az Alfahíren. Pamfletjében a pártelnök nemhogy a néppártosodás mellett teszi le a garast, de egyenesen a középre húzás programját hirdeti meg! Legyen a Jobbik az igazi centrum az álcentrista Fidesz helyett! Vona analízise persze időnként, hogy is mondjuk, elveszíti áttetszőségét, és adós marad a „közép” mibenlétének akárcsak közelítőleges leírásával, és arra sem vennénk mérget, hogy a törzsgárda egyöntetű lelkesedéssel állna be mögé, ha értené, miről van szó. De valamilyen elgondolásról és ambíciókról mégiscsak tanúskodik. Tulajdonképpen helyeselhető ambíciókról: mi is kívánjuk, hogy lépjen a Jobbik a mérséklődés és a nemesedés útjára! Így is maradna egy szélsőséges párt az országban, épp elég az. Tudjuk is, hogy hol kéne nekifogni. Hívják vissza Szegedi Csanádot!)
