A szerk.

Fordulna a széle

A szerk.

Most, hogy komoly, vagy egyáltalán, valamilyen formában felmerülni látszik Harangozó Tamás jelöltsége a szocialista párt elnöki posztjára, illetőleg Lengyelországban épp most küldtek el a halálba nyolc év után egy olyan pártot, amelyik elég jól kormányzott, viszont elterjedt róla, hogy egy kicsit lop, vagy legalábbis csúnyán beszél egymás között, hazánk rövidközép-, középközép- és hosszúközéptávú jövője tekintetében a különlegesnél is különlegesebb jelentőséget kapnak a jobboldalon zajló események. És a furcsaságoknak se szeri, se száma!

Már azt is elég izgalmas látni, hogy a lopott pénzen gründolt Habony-média az istennek se akar elemelkedni a talajtól. További érdekesség, hogy ugyan a Fidesz vezetése hessegetné magától a problémát, de lett egy alternatív jobboldali nyilvánosság – és ha vettek a kezükbe mostanában Magyar Nemzetet vagy néztek Hír Tv-t, bizonyára önök is az egyik ámulatból a másikba estek. Pedig csak annyi történt, hogy páran az állományból jól érezhetően igyekeznek szabad emberként viselkedni, hovatovább ekként újságot írni (legalább most, hogy megtehetik: sose késő!), de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a mondott sajtótermékekben csak mutatóba maradjon a rájuk korábban oly jellemző ostoba, önpusztító gyűlölködésből bárki ellen, aki Orbánról rossz szót bírt szólni. A közlemények mind nagyobb hányada foglalkozik viszont az Orbán-rezsim politikai kudarcaival és különféle disznóságaival. Ja, megmaradt ez a „jó király, rossz tanács­adók” vonal is – de épp azért, mert ott sem agyalágyultak dolgoznak, a végtelenségig ezt sem lehet rezzenéstelenül, jó kedéllyel és nyugodt lelkiismerettel csinálni. Ha valahol, hát arrafelé tudják, hogy hol érnek véget (vagy kezdődnek) a szálak, hogy ki volt a kútfője azoknak a parancsoknak, amiket a korábbi heti politikai eligazításokon a NER felső-középvezetőitől kaptak.

Az persze még sokáig nyitott kérdés marad, hogy sikerülhet-e a jobboldali vagy konzervatív vagy jobboldali-konzervatív gondolatot (világképet, értékrendet, bármit: és tegyük most fel, hogy van ilyen) leválasztani az orbánizmusról. Vagy ez a furcsa és tulajdonképpen véletlenül előállt, dadogós önfelszabadító kísérlet végül a hamvába hull, és a magyar „jobboldaliság” a belátható idők végezetéig összefonódik a kozmikus méretű lopással és az elhibázott, káros, időnként tébolyult szakpolitikákkal, az ország monumentális kudarcával?

Vajon kit fog a 2018-as választás előtt támogatni a Magyar Nemzet és a Hír Tv? Merre vezetik majd a közönségüket? Visszatérnek Orbánhoz, mondván, hogy vagy ő, vagy senki, csak a káosz? (Bár nem gondolnánk, hogy ezeket a sajtótermékeket tulajdonosuk, Simicska Lajos szerkesztené sk., de a helyzetet az is bonyolítja, hogy Orbán 2018-as bukása Simicska számára létkérdés lehet: ha addig kihúzza is, még négy éve nem lesz. S ezeknek a médiumoknak sem.) A politikai alternatíva hiánya – vagyis az, hogy nem lesz a 2018-as jelentkezők között a demokratikus koordinátarendszerben értelmezhető, és legalább a Fidesz 1,2 milliós törzsszavazóin felüli tömegekhez szólni képes jobboldali párt az Orbánén kívül – nyilván minden ilyen emancipációs törekvést előbb-utóbb kudarcra ítél, és ennek az alternatívának, egy új politikai szervezetnek ma még se híre, se hamva. De bármilyen alternatíva felbukkanásának az első feltétele épp az a szabadság lenne, ami az alternatívát egyáltalán elgondolhatóvá teszi. Idáig legalább eljutottunk.

(Valamiért minderről még a következő jut az eszünkbe. A minap Vona Gábor mellbevágó röpiratot tett közzé a Jobbik félhivatalos portálján, az Alfahíren. Pamfletjében a pártelnök nemhogy a néppártosodás mellett teszi le a garast, de egyenesen a középre húzás programját hirdeti meg! Legyen a Jobbik az igazi centrum az álcentrista Fidesz helyett! Vona analízise persze időnként, hogy is mondjuk, elveszíti áttetszőségét, és adós marad a „közép” mibenlétének akárcsak közelítőleges leírásával, és arra sem vennénk mérget, hogy a törzsgárda egyöntetű lelkesedéssel állna be mögé, ha értené, miről van szó. De valamilyen elgondolásról és ambíciókról mégiscsak tanúskodik. Tulajdonképpen helyeselhető ambíciókról: mi is kívánjuk, hogy lépjen a Jobbik a mérséklődés és a nemesedés útjára! Így is maradna egy szélsőséges párt az országban, épp elég az. Tudjuk is, hogy hol kéne nekifogni. Hívják vissza Szegedi Csanádot!)

Figyelmébe ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.